Adél boldog, mert ágyba kapta a reggelit, Adélék elutaztak Mallorcára, és ott barnára sült mindenki a családból. A múltkor wellnessezni voltak, előtte lombkorona ösvényen, azelőtt meg színházban nevetve és remekül szórakozva. Adél élete maga volt a csoda, hiszen, ha nem volt programjuk, biztosan becsúszott egy szülinap, amelyre minimum Pandora karkötőt kapott és malomkeréknyi csokrot. Természetesen mindent meg is osztott, mert a 21. század megkövetelte, hogy közzé tegye.
Emma ha nem is gyűlölte, haragudott rá. Még az oviból ismerte, ahol a lánya és Adélék fia óriási szerelemben voltak, és ha találtak volna papot, még össze is adatják magukat. Így sokszor kellett Virágot átvinnie, vagy elengednie Adélékkel valami különleges helyre. Nem mintha akarta volna, de Virág tudott hízelegni, szépen mosolyogni és pillát rebegtetni ötévesen is profi módon. Szerencsére nem egy iskolába kerültek, és ez véget vetett a szerelemnek is. Nem múlt el nap, hogy az a nő ne posztolt volna a családjáról, amelyben ő tökéletesen boldognak tűnt. Mindig frissen volt sminkelve a képeken, a szája csakhogy körbe nem szaladt a fején, és az összes kiírása azt tükrözte, hogy nála szerencsésebb anya és feleség nincs a Föld bolygón.
Emma már-már azon gondolkodott, hogy leállítja a követését, de aztán valami ostoba önkínzó módon mégse tette. Szinte már a család rabjává vált, mert hol a füvükben gyönyörködött, hol Adél körmét csodálta, máskor meg legszívesebben lehányta volna az ömlengéseit. Milyen jó egy ilyen nőnek, mondta magában nap, mint nap. Jól választott, rajonganak érte, a gyereke sikeres, a házuk álom. Miközben ő zsíros hajjal vitte Virágot suliba. Volt, hogy annyira sietett, hogy két különböző balerinát vett fel, de nem tűnt fel neki. Máskor elfelejtett tízórait csomagolni a lányénak, és egyszer fél hatkor esett be a suli aulájába, mert akkora dugó volt, hogy nem ért oda időben. Az ő férje nemhogy nem ajándékozott virágot, még azt is elfelejtette olykor, hogy van felesége. Este csak bámulta a tányérját, morgott valamit az élet keserveiről, aztán elaludt a tévé előtt.
Szexuális életük nulla volt, a lányukkal nem foglalkozott, mert már élni sem volt ereje. Ezek után ő hiába kérte, hogy menjenek kirándulni, Laci szemébe nevetett.
– Kirándulni? – kérdezte vigyorogva. – Eszednél vagy? Holnap még ki kell mennem három házhoz megnézni, hogyan vakoltak a fiúk, egyhez meg azért, hogy árajánlatot tudjak adni. Te azt hiszed, hogy nekem van időm szórakozni?
Emma azonnal elhallgatott. Nem akart sírni, pedig erősen kaparta torkát. Nem értette, vajon mikor lettek ilyen unalmas és öregedő pár, hiszen alig tizenegy éve voltak együtt, és ezalatt az idő alatt, szinte nem tettek mást, csak dolgoztak. Laci szerint ebből áll az élet, és csak keveseknek adatik meg, hogy luxusban heverésszenek egész nap. Ebben igazat adott neki, de akkor fájt a szíve. Mégse akart veszekedni folyton, mert hát mégiscsak rendes férje van. Nem iszik, nem dohányzik, barátai sincsenek nagyon. A pénzt hazaadja. Egyetlen dolgot kér csak, hogy ne szóljon semmit a felesége, ha elmegy bowlingozni a fiúkkal minden hónap utolsó péntekén.
Emma nem is szólt érte, inkább boldog volt, mert olyankor romantikus filmeket nézett egész este. Olyanokat, amelyekben mindenki szép és gazdag.
Minden reggel, amikor felkelt, mindig megnézte, történt-e valami Adéléknál, aztán itta csak meg a kávéját.
Azon a reggelen, amelyiken annyira mérges lett, hogy figyelmetlenségében eltört egy poharat, amellyel még a kezét is elvágta, látta, hogy kedvenc családja egy különleges étteremben vacsorázik majd este, mert házassági évfordulójuk van. A virágcsokor és az óra már posztolva lett, és Adél bezengte, hogy a Summer nevű helyen fognak enni, ami a város legjobb étterme, a konyhája csaknem Michelin-csillagos.
Ő minden másnap a Summer előtt ment el kocsival, de fel se merült benne, hogy bemehetne. Iszonyatosan drága és puccos volt. Az a fajta, ahol az ember levegőt is félve vesz, nehogy kinézze onnan a pincér, mert proli. Erre ők ott esznek. Már az asztaldíszek is megértek egy külön mesét, mert mindegyiken virágkompozíció díszelgett nem ám selyemből, hanem igazi virágokból. A poharak és az evőeszközök csakhogy meg nem szólaltak.
Olyan düh és irigység fogta el, hogy elroppantotta a poharat, amit a csap alá tartott éppen. Az megrepedt, majd egy másodperccel később levált belőle egy darab. Mielőtt észbe kaphatott volna, a törött darabért nyúlt, és a hirtelen mozdulatnak az lett az eredménye, hogy mutatóujját kis híján hosszában elvágta. A vér így is ömlött, és a konyharuha olyan vörös lett, mintha egy közepes horror aktív jelenetébe cseppent volna. Állt mereven, és nem mert mozdulni, mert attól félt, elájul. Nem bírta a vért, de most erőt kellett vennie magán, mert senki más nem volt otthon. Elfordította a fejét, és egy bebugyolálta, miközben megpróbált kötszer után kezdett kutatni fél kézzel. Tudta, hogy Laci aznap későn ér haza, őt hiába hívja fel, úgyse tudna segíteni. Inkább kotorászott egy sort a fiókban, remélve, hogy megtalálja a gézt. Mire meglett, a konyharuha vészesen piroslott, ő pedig az ájulás szélére került. Valami isteni csoda folytán azonban szerencsével járt. Beleakadt a keze a fásliba, és ahogy csak tudta, elszorított a vérzést.
Így jár, aki másokkal törődik, mondta magának, és elsírta magát. Ült a konyhaszéken, és elővette a telefonját. Nem bírta ki, hogy ne nézegesse mások fantasztikus életét. Nem volt köztük egy boldogtalan sem, mert az összes ismerőse vagy nyaralt vagy éppen extra helyen extra eseményen vett részt. Senki nem rakta fel vérző ujját, vagy hogy épp vakbél műtétje volt, bár az is előfordult már, hiszen a sajnálkozás is jobb, mint a közöny. Gondolt egyet, és megpróbálta ép kezével lefotózni a konyharuha jelmezbe bújt mutatóujját. Úgy ahogy sikerült is, igaz, hogy csálé lett a kép, de tökéletesen megmutatta, hogy vele is történt valami, amiről a világnak tudnia kell. Már-már rányomott a megosztásra, amikor elszégyellte magát. Ennyire nem lehet kiéhezve a figyelemre, torkolta le önnön kezdeményezését. Majdnem félredobta a telefont, de eszébe jutott, megnézi, Adél vajon készül-e az estére. Nem csalódott.
A helymegjelölésben látszott, hogy épp egy belvárosi üzletben van, ott ahol a legdrágább ruhákat árulják. Ő még bemenni se mert volna, mert azonnal ordított volna róla, hogy turkálóban vett kardigánja árát is sokallta. Micsoda élet, micsoda öröm, gondolta egyre keserűbben. Neki meg mi jut? Egy szétvágott ujj, egy lelakott konyha, és öt nap Balatonon egy évben. Az is csak azért, mert a nővére odaadja neki a nyaraló kulcsát, ha nincs külföldi vendége. Mostanában egyre kevesebben jöttek, mert már a magyar tenger nem divatos.
Egész nap az járt fejében, hogy ő se akar otthon ülni este. Laci a haverokkal van, Virág a barátnőjénél alszik, nem fog csöpögős filmet nézni, hogy utána utálkozva nézzen férje gömbölyödő hasára. A filmbeli férfiaknak sose volt hasuk, mindig elegánsan öltöztek, még akkor is, ha netán kerti munkát végeztek. Bezzeg az övé.
Kitalálta, hogy meglesi Adélt. Szégyen vagy nem szégyen, ő kukkolni fogja az életét, mert az kicsit olyan, mintha részese lenne. Majd bebámul az ablakon, és meglesi, milyen ruhát vett, mit esznek, és azt is, hogyan szórakozik egy boldog család. Később meg szívecskézi a feltett fotókat, és szebb lesz az ő estéje is ezáltal. Ettől egészen felvillanyozódott. Felpattant és áttrappolt a hálóba. Ujja még sajgott, de már nem vérzett. Ez megnyugtatta. Óvatosan lefejtette a rongyot, és megnyugodva vette észre, hogy a vágás közel sem akkora, mint gondolta. A véres konyharuhát a földre dobta, és a másik kezével kinyitotta a szekrényt. Olyan ruhák sorakoztak benne, amelyeket fel se vett évek óta. Volt köztük, amit egyszer sem, mert mire eljött volna az alkalom, kihízta. Volt viszont egy barna selyemblúza, amit nagyon szeretett, azt kikapta, és egy farmert is előkotort a polc legmélyéről. Megelégedve tapasztalta, hogy még jó rá. Fekete blézere azonban feszült rajta, de nem izgatta. Mindent szépen az ágyra helyezett, majd úgy mosolygott, mint aki megütötte főnyereményt.
Mivel aznap szabadnapos volt, nem akart főzni, csak elindította a mosást, majd bekapcsolta a tévét. Egyik filmet a másik után nézte. Mire feleszmélt, hat óra lett. Adél bejegyzése szerint hétre mennek vacsorázni, tehát volt ideje elkészülni. Szolidan kisminkelte magát, felvett egy közepesen magas sarkú, barna cipőt, és kigyalogolt a buszmegállóba. Már sötétedett. Sárga fénybe öltöztek az utcák, az októberi este szokatlanul enyhe volt. Csak három megállót kellett mennie, aztán pár perc gyalog, és már meg is látta a Summer világító feliratát, amely sokkal hivalkodóbb volt, mint ahogy az a helyhez illett volna. A buszon a sok fáradt arc se vette el a kedvét szokatlan tervétől. Úgy ugrott le, hogy a sofőr kikerekedett szemmel nézett utána. Aha, a fenekem bámulta, gondolta izgatottan. A jó farmer, az jó farmer, jegyezte meg magának.
Negyed nyolc is elmúlt, mire megérkezett az étteremhez. Még egyszer rápillantott a telefonjára, de senki nem kereste, Adél se posztolt semmi újat. Na, nem baj, majd most élőben követi, morfondírozott hangosan. Ettől annyira jó kedve lett, hogy még lüktető ujja se zavarta igazán. Óvatosan az ablakhoz lopózott, és ámulva látta, milyen nagyszerűek a benti csillárok, milyen mívesen karcsú asztallábak tartják a téglalap alakú asztalokat. Ekkor megpillantotta Adélt. Fekete gyöngyös ruha volt rajta. Egyedül volt, és mosollyal az arcán nézett jobbra-balra. Amikor a pincér közelebb lépett hozzá, babrálni kezdte szőke, hullámos fürtjeit. Érdekes módon se a fia, se a férje nem volt ott, ami meglepte Emmát. Biztosan kimentek a mosdóba, nyugtatta magát. Adél abban a pillanatban felvette a telefonját az asztalról, és nem tudni, hogy mit csinált, de amikor letette, megrándult a szája. Már nem tűnt vidámnak.
A pincér egy pillanat múlva megállt mellette, és két pohár bort tett le az asztalra. Egyet Adéllal szemben. Arca rezzenéstelen volt, majd távozott.
Aha, tehát a férje valóban a mosdóban van, összegezte a helyzetet Emma. Észre se vette, hogy annyira közel hajol már, hogy szinte az orrával súrolja az üveget. Benne volt egy filmben, és most nem akarta egy másodpercét se elszalasztani. A főszereplő megint a telefonja után nyúlt, és lefotózta a poharakat, aztán kezébe vette és újabb fotókat készített, majd elkapta az arra siető pincért, aki szintén kattintott párat, csakhogy a kedves vendég elégedett legyen. Nem volt igazán meglepve, látszott rajta, hogy megszokta már a szokatlan kéréseket. Elmúlt vagy tíz perc, de Adél asztalánál nem jelent meg senki. Megjelent viszont egy újabb poszt, amelyben bájosan mosolyogva közölte, hogy férje nem szereti, ha szerepelnie kell a képen, ezért csak a poharát mutatja. Ő viszont megköszöni neki az együtt töltött csodálatos éveket, meg hogy mindig kitartott mellette. A legjobb férj és apa a világon, és ezért Adél örökké hálás lesz neki.
Emma felpillantott, még egyszer megnézte a csodált nőt, és alig hitte, amit lát. Adél továbbra is egyedül ült, sőt egyedül kezdte enni a lazacsalátát is, amit rendelt. Ő meg nevetni kezdett. Megrázta magát, szétnézett, látja-e valaki, és ha igen, bolondnak hiszi-e. Azonban senki nem járt épp arra, amikor ő az üvegen át nézte, milyen szomorú is az a nő, akit eddig rajongva csodált. Csak beletúr a salátájába, és közben azt lesi, vajon hányan lájkolják a bejegyzését. Emma hosszan bámulta, majd nyomott rá egy szívecskét.
Kép forrása: Pinterest
