A lekváros kenyér után, amit Nándika nem akart megenni, mehettek játszani. A kisfiú még egy ideig a konyhában téblábolt, de Böske rá se figyelt. Megágyazott, minden apró szöszt felszedett a szőnyegről, amit a porszívó elhagyott, majd port törölt, ahogy minden nap. Végignézett a szobán és megállapította, hogy nem is néz ki olyan rosszul, főleg amióta megvették a sötétzöld, bársonyos faltól-falig szőnyeget, meg a rekamiékat. Drágák voltak, de nem bánta. Csak ágyneműtartó nem tartozott hozzájuk, ez idegesítette.
Fél tíz is elmúlt, mire végzett, és a csirke még az udvaron futkározott. Remélte, hogy Joli csak délután toppan be, elvégre nem őt akarta látni, hanem Misit, aki egész nap dolgozik.A szűk kis konyhában ő is bekapott pár falatot, és már tette is fel a vizet forrni. Látta, hogy mindkét gyerek az udvaron van, Nándika épp a kutyát nyúzza, de az elviseli. Kellene még egy, jutott eszébe, hátra a disznóólhoz, mert az lesz a vége, hogy egyszer ott bejön valaki és elviszi a malacokat. Nem egy háznál történt mostanában hasonló. Ez a jószág meg hangos volt, de semmi más. Egy igazi házőrzőnek nem barátságosnak kell lennie, mondta Misi is. Kósáéknak van egy kutyájuk, tíz hónapos, meg akarnak szabadulni tőle, talán azt kellene elhozniuk. Miközben ez járt a fejében, már kint is volt az udvarban és a vasvillát kereste. Azzal akart egy-két jércét elkapni, hogy a lábasban végezzék holnap. Jó lett volna, ha Minka segített volna neki felé terelni a jószágokat, de most nem számíthatott a kislányra.
– Nándika! – kiáltotta. – Kergesd már errefelé a csirkéket, jó?
A kisfiú szeme felcsillant. Noná, hogy jó, menten eszeveszett rohanásba kezdett húsos kis lábaival, miközben ahány tyúk, jérce volt az udvaron, annyifelé szaladt. Böske vasvillával a kezében a szalmakazal felé rohant, és annak tövében kapta el az elsőt. A vergődő tyúk szárnyát megmarkolta, és vitte is azonnal a vájdlinghoz. Kifeszítette és a nyakát hátrahúzva egy mozdulattal elmetszette. Aztán letette a nagykést, és az állatot behajította a vájdlingba. A másikat már nem volt ennyire könnyű elkapnia.
– Ne arra! – kiáltotta. – Kisfiam, legyen eszed! Így nem jönnek felém!
Nándika azonban nem azon volt, hogy segítsen, hanem kipirult arccal, még pizsamában futott a rémült csirkék közé, akik hangos méltatlankodással szétrebbentek.
Vagy tíz perces küzdelem után Böske elkapott még egyet. Egészen leizzadt azon a délelőtti órán. A hónaljában csordogált az izzadtság. Otthonkája is átnedvesedett, és savanyú szag áradt belőle. Ugyanazzal a mozdulattal végezte ki a másodikat is, majd pár pillanat múlva le is forrázta mindkettőt.
– Minka! Ülj a kis székre, és szedd a tollát, de gyorsan, mert, ha rászárad, nem tudod!
A kislány nagy levegőt vett, és szó nélkül leült úgy, hogy a gipszelt lábát kinyújtotta és maga elé húzta az undorító állatot.
– Ne finnyáskodj! Csináld! Ha majd az asztalon lesz, nem jut eszedbe, hogy ronda volt.
– Nem ronda, hanem büdös! – felelte a kislány.
Böske ideges lett. Mit játssza az eszét ez a nyavalyás gyerek? Mit képzel? Nem királylány.
– Ne kényeskedj, csináld! A kezednek semmi baja! Ne szagold, hanem szedd a tollat! Minél gyorsabban jár a kezed, annál hamarabb szabadulsz.
Minka elfintorodott. Mindig ez történt, ha kimondta, amit gondol. Anyja összeszidta, és nem hagyta, hogy kibújjon a munka alól. Már régen elhatározta, hogy felnőtt korában nem fog falun élni. Ő is elmegy Torontóba, vagy akárhová, csak ne legyenek körülötte állatok, amelyeket feldarabolnak és megesznek.
A forró toll égette a kezét, de ezt már nem merte mondani. Böskét ismerve, nem lepődött volna meg, ha eljár a keze. Habár a verést mindig az urára bízta, egy-két nyaklevest nem sajnált a lányától.
Ekkor váratlanul ugatni kezdett a kutya. De olyan erősen és élesen, hogy azonnal tudták, valaki jött. Előre futni nem szerencsére nem tudott, mert a hátsó udvar és az első között vékony drótkerítés helyezkedett el, és védte az érkezőt.
– Na, még ez is! – mordult fel az asszony. Kezében a késsel, amellyel darabolta a csirkét, elindult megnézni, ki jöhetett. Talán csak a postás, habár az se nagy öröm, mindig csak számlákat hoz. Járás közben furcsa rosszullét tört rá, de mire a kapuhoz ért, elillant.
Folytatjuk…
