Fernando tudta, hogy a nők mindig hazudnak. Megtanulta. A felesége és a lánya sem volt különb. Ez utóbbira annyira dühös volt, hogy ha a szeme elé került volna, széttépte volna. Ő nem engedetlenségre nevelte. Kiskorában még szelíd és kedves volt, ám ahogy eljött a kamaszkor, Biancát mintha kicserélték volna. Akaratos és öntudatos lett, nem lehetett ráismerni. És mi lett a vége? Most az egész város róla pletykál, a barátai kiröhögik a háta mögött. Az egyik meg is mondta, hogy az ő hibája, amiért nem fogta erősebben. A lányokkal vigyázni kell, mert csak bajt hoznak az ember családjára, tette hozzá keserű mosollyal. Nem beszélt a levegőbe, mert a nagyobbik lánya pár éve megszökött, mert felcsinálta valaki, így a szégyen rámaradt és arra a szerencsétlen anyjára, aki kettő önálló mondatot nem tudott megfogalmazni. Fernando érezte, hogy igaza van, de azért visszavágott neki. Mégis eldöntötte, hogy ha egyszer hazatér, megleckézteti. Vagy azonnal elzavarja, boldoguljon valamelyik bűnös városban, már ha nem csukják le.
Most is, mint minden délután a kocsmában ült, és italát szopogatta, amikor meghallotta a hírekben, hogy letartóztatták Biancát. Mást nem mondtak róla. Amikor felpillantott, azonnal feltűnt neki, hogy lánya dacosan bámul a kamerába, amikor felviszik a lépcsőn, talán a bíróság épületében. Azután Hidde szülei szólaltak meg. A vékony, szőke anyja, aki zokogott és fiát a legkedvesebb gyereknek nevezte. Azt sorolta, hogy soha semmilyen körülmények között nem bántana senkit, mert képtelen rá. Egészen kiskorától rajong a legkisebb élőlényekért, hogyan támadna meg egy lányt. A férje lehajtott fejjel hallgatott, miközben a riporter diadalittasan mosolygott. Bianca, a gyilkos, így mondták Malcesinében, és a foltot már senki nem mossa le a lányról, gondolta az apa, és kért még egy sört.
Bianca nem értette, miért nem hisznek neki. Miért gondolja a nyomozó, hogy ő megölt valakit. Méghozzá szándékosan. Csak nem akart áldozat lenni. Giulia Neri nő, ő ne tudná, milyen az, amikor valakinek a szoknyája alá nyúlnak? Biztosan hallott már ilyet. Nincs olyan nő a világon, akinek ne szólogattak volna be, hogy nem próbáltak volna meg rányomulni egy szórakozóhelyen. Rómában, Firenzében, Veronában a buszokon naponta százával történtek ilyesmik, miért nem hisznek neki. A padlót bámulta, és elhatározta, hogy nem hagyja magát. Meg kell értenie mindenkinek, hogy Hidde erőszakos volt. Mit kellett volna tennie? Nem akarta megölni…
Tényleg nem. Csak ellökte, mert úgy érintette meg, hogy ő nem adott rá engedélyt. Olyan helyen, ahová nem nyúlhat senki a beleegyezése nélkül. De ezt nem látta senki. Ki igazolhatta volna, hogy nem hazudik? Miért kell mindig annak bizonyítani a támadást, aki túlélte? Miért bánnak így a nőkkel szerte a világon? Ezek a kérdések lüktettek a fejében. Érezte, hogy nem áll jól a szénája, mert Neri nem akar hinni neki. Vajon miért? Mert a társát még megértette volna, szánalmas kis fajankónak látszott, akit elnyomott a nyomozó magas egója, de a nő?
Egyszer csak megállt valaki a cella ajtaja előtt. Egy elképesztően fiatal rendőr nézett rá kissé fura arckifejezéssel. Ez megijesztette. Mi történt már megint? Újra előveszik és elmondatják vele századszorra is a történéseket? Nagyon fáradt volt, koszosnak, de legfőképpen mocskosnak érezte magát a priccsen, amin üldögélt. Fájt a feje és korgott a gyomra is, de nem akarta megadni senkinek azt az elégtételt, hogy elárulja, gyenge. Telefonját elvették, de szerencsére törölt mindent. Mit akarhat ez a fickó?
– Jöjjön! A nyomozók újra beszélni akarnak önnel! – szólalt meg az végre.
Hosszan bámult a lányra, és nem akarta elhinni, hogy gyilkos. Különösen azért, mert története ismerősen csengett. A húga is hasonló dolgot mesélt neki, de ő el tudott menekülni. De ez a lány nem…Csak egy módon.
– Már mindent elmondtam sokszor – kiáltott fel Bianca. Szája kiszáradt, lába megremegett. Kezdődik megint, gondolta, és csak azért engedelmeskedett a lába, mert erősen ráparancsolt.
– Jelentkezett egy tanú, aki látta magukat! – közölte a rendőr. – Most egyeztetniük kell…
– Egy tanú? Hála a magasságosnak! Van Isten! – Biancával megfordult a világ.
– Jól van, jöjjön! Mindjárt kiderül, mi is történt önnel valójában.
Folytatjuk…
