Amikor megláttuk a meghívót, anya kiborult, apa elsápadt, Julcsi meg én sikítottunk. Szóval, mindenki úgy reagált, ahogy érzett. Anya nem bírta feldolgozni, hogy a nagyi képtelen tisztességesen megöregedni, apa szerint viszont gusztustalan, amit művel, főleg, hogy még hetyegésnek is nevezi. A húgom és én azonban odavoltunk az örömtől, hogy végre része lehetünk egy vérbeli lagzinak. A nagyi szerint húsz-huszonöt embert várnak, akik velük ünnepelnek. Hogy mi ebben a botrányos, nehéz megértenem. Igaz, hogy hatvannyolc évesen kicsit nagynak tűnik ez a felhajtás, de a szerelem már csak ilyen. A vőlegény nyolc évvel fiatalabb, sármos öregúr, ahogy szüleim nevezik. Érdekes módon, a kedvencükre, George Clooney-ra sose jutna eszükbe ezt mondani. Nem igazán ismerjük Félixet, mert eddig rejtve volt előlünk, nem véletlenül. Fél évvel ezelőtt ismerkedtek meg a fogorvosi váróban. Akkor még anya lelkendezve mesélte, hogy végre nem lesz egyedül, nem kell attól tartania, hogy öregek otthonába kerül magányában. Én eddig se tartottam volna ettől, mert apa szavaival élve, őt csak agyonütni lehet. Olyan fürge, hogy a halál is csak kapkodná a levegőt futtában, mire beérné.
Úgy érzem, sokkal menőbben gondolkodom, mint a szüleim. Ez persze nem meglepő, de eddig a szerelemről nem kellett véleményt alkotnom, engem még elkerült, anya szerint őt meg már elkerüli, de apa olyan csúnyán nézett rá, hogy azonnal módosított kijelentésén. Hogy egy fogkő eltávolítás miként ad alkalmat romantikus találkozásra, fel nem foghatom, de a példa adva van, megtörtént.
Mamika, a belevaló, nem egy nyugodt természet. Pár éve eszébe jutott, hogy megkerüli a Balatont biciklivel. Meg is tette. Aztán zumbára kezdett járni, majd jógára, és beiratkozott egy japán nyelvtanfolyamra is. Ez utóbbi komoly fejtörést jelentett a családnak, elvégre semmiféle kapcsolódásunk nem volt a felkelő nap országával. Ő csak legyintett, és közölte, hogy nem kell őt temetni, még a bakancslistáján ott a Kínai Nagy Fal. A húgom csendben megjegyezte, hogy akkor talán kínaiul lenne érdemes tanulnia, mire annyit felelt, hogy valóban, de a tanfolyam kezdetén derült ki, hogy aki tanította volna a kínai nyelvet, megbetegedett és visszautazott a családjához. Maradt a japán, ami szintén tetszett neki.
A vőlegény gyökérkezelésre várakozott ugyanott, amikor megjelent az én bolondos nagymamám. Beviharzott csiricsáré ruhájában, tornacipőben, és azonnal megtelt vele az egész váró. Nem a súlya, a kisugárzása miatt. Érdekes látni, hogy anya és ő mennyire mások. Mama, ha haragszik rá, azt mondja róla, hogy tejbetök. Ez túlzás, de tény, hogy közel se annyira energikus, mint a szülőanyja. Nem lehetünk egyformák, jegyzi meg ilyenkor apa, mintegy mentegetve a feleségét, ami szép tőle.
Mivel az illem azt diktálta, fel kellett hívni a menyasszonyt, hogy gratuláljunk. Hallottam, amikor anya hangja elvékonyodik, ez pedig akkor történik, ha nem mond igazat. Csak a hülye nem vette volna észre, mennyire nem örül ennek a házasságnak. Amikor megkérdeztem tőle, vajon miért, megmagyarázta: Félix megbízhatatlan, lehet, hogy csak a mama háza kell neki. A húgom ekkor megint közbeszólt, hogy van neki, Budafokon lakik, nem is rossz helyen. És már az is dicséretes, hogy idősebb nőt akar elvenni. Anyánk felsóhajtott, és látta, vesztésre áll mindenkivel szemben. A feketeleves azonban hátra volt még. A ruha, mi más. Senki nem gondolta volna, hogy az ara fehérben akar az anyakönyvvezető elé járulni.
Meghibbant netán, kérdezte apa, pedig máskor nem érdekelte semmi a Forma 1-en kívül. Bizonyára igen, felelte a neje, mi pedig elképzeltük a nagyit, amint sellőruhában vonul fel a lépcsőn. Kicsit elhízottabb sellő képében, mint Ariel, de ebben a korban már nem számít. Töltött hableány, visította Julcsi, és hahotázni kezdtünk. Tény, hogy az utóbbi években nem figyelt magára, de a hetven kiló még nem a világ egy 160 cm-es asszonynál, pláne, ha szerelmes. Márpedig az, megmondta. Mi csak nagyokat pislogtunk, mire ő anyára pillantva kacsintott egyet: kapaszkodjál angyalom, még hetyegünk is. Ebből aztán lett akkora röhögés, hogy alig tudtuk abbahagyni. Anya savanyúan, apa kínosan, mi pedig jókedvvel vettük tudomásul, hogy a nagyi szexel. Nem vizualizáltam, jobb nem belemenni a részletekbe ilyenkor. Félix elégedett lehet vele, ha el akarja venni, ebben biztosak lehettünk. És mi lesz apával, kérdezte anya nagy sokára, mire a mama szeme kikerekedett.
– Édesem, neked nem tűnt fel, hogy már nyolc éve özvegy vagyok? Apádat isten nyugosztalja, de magához szólította a Teremtő. Ideje tovább lépnem.
– És az emléke? – hebegte anya zavartan.
– Az emléke jó helyen van ott, ahol van. Te meg Józsi vagytok a legfőbb emlék utána, és valljuk be, nem volt szent ember.
Miután ez is tisztázódott, és az is, hogy Félix nászútra viszi mamát Ciprusra, nem sok kérdésünk maradt. Féltem, hogy felkér koszorúslánynak, ami nem lett volna ínyemre, de ismerve a menyasszonyt, tudtam, hogy ízléstelennek tartaná. Így egy szombat délután, május közepén, kikenve-kifenve megérkeztünk az anyakönyvi hivatalba, ahol a folyosón várakozott a vőlegény, és bevallotta, hogy izgul. Julcsi belém csípett, és azt súgta, úgy néz ki, mint Ross doktor a Vészhelyzetből. Na, bumm, szóval nem jutott eszébe a neve, anyának se a sajátja, mert szemmel láthatóan el volt bűvölve a mellényes bonvivántól.
Te, ez még ki is van gyúrva, súgta apának, aki lepisszegte, de azért alaposan szemügyre vette. Már csak öt perc volt a nagy pillanatig, amikor beviharzott a nagyi. Kipirultan messziről kiabálta, hogy sehol nem találta a kék combcsipkét, amit feltétlenül fel akart venni. Most mondjam azt, hogy nála szebb menyasszonyt sose láttam? Nem tudom, mit vett a ruha alá, de kifejezetten karcsúnak tűnt. Ruháját biztosan nem a netről rendelte, mert ott ennyire letisztultat aligha találhatott volna. Felül kiemelte a nyakát, vállát, amit szolid tüll rejtett, deréktól meg gyönyörűen bővült, hogy lábszára közepén érjen végett. A vőlegény szája tátva maradt, tudom, mert őt lestük. Anya csuklott egyet, apa torkát kaparta valami, a hugi meg én legszívesebben a nyakába ugrottunk volna. Azért nem tettük, mert abban a pillanatban nem egy anyát, nagymamát láttunk, hanem egy szerelmes nőt. Éreztük, hogy semmi keresnivalónk most kettejük között. Félix szeme csillogott, és én csak azt sajnáltam, hogy eszembe se jutott, hogy szükségem lehet telefonra. Julcsi okosabb volt nálam, és kattintott párat.
A nászútról kaptunk pár videót, amelyeken anya még inkább hüledezett, apa meg hümmögött, de éreztem, hogy eszi a sárga irigység. A nagyi tud élni, és ez nem a pénzen múlik, ami neki nem sok van. Azon, hogy szeret és szeretik.
Kép forrása: Pinterest
