– Anya, nem jövök haza, ha tovább nyaggatsz!
Orsi anyjára pillantott, aki kelletlenül megvonta a vállát.
– Én nem értelek…Nem félsz, hogy kifutsz az időből? Harmincnégy vagy. Hogy lesz így gyereked, hisz még egy rendes kapcsolatod sincs.
– Már mondtam neked, próbálkozom, de nem sikerül. Nem pottyannak az égből a jó fej pasik.
Az asszony szája megrándult az idegességtől. A francokat nem pottyannak. Annyi helyes van, látja ő a tévében. De a lánya a nagyigényű, nagyravágyó és nagyszájú mindet elriasztja.
– Alább kell adnod! Errefelé nem nagyon várható egy királyfi sem.
– Hagyjál már ezzel! Kinőttem ezekből a rossz mondatokból. Nem királyfira várok, hanem arra, aki megért, elfogad.
– Kislányom, ezen te is dolgozhatnál! Túlságosan önálló és magabiztos vagy. A férfiak a szeretik a gyenge nőket.
Orsi bármennyire is rosszkedvű volt, felnevetett. Anyja a múlt században élt még, vagy az is lehet, hogy a középkorban ragadt, de ott mindenki büdös volt és fogatlan volt. Rómeó se volt olyan jóképű, ahogy a filmeken, és Júliának is valószínűleg szőrgombolyag kandikált ki izzadó hónaljából. A férfiak szeretik a gyenge nőket…No persze, de csak akkor, ha ők erősek. Különben két gyenge kioltja egymást. Márpedig ő mostanában nem találkozott erős, határozott egyéniségekkel, és az a mindegy hová megyünk, mindegy mit csinálunk, ahogy te akarod-típust nem bírta. Persze nem arra vágyott, hogy valaki az ágy lábához vágja és átgázoljon rajta, de valami köztes megoldás nem ártott volna.
– Anyukám! Már csak fiúk vannak, még, ha ötven is, akkor is így beszél magáról a legtöbb. Hidd el, ha randiznál, rájönnél, hogy igazam van. Nem tudnak már beszélni sem, nemhogy szépeket mondani.
– Ez bolondság. Kell lennie valakinek, aki hozzád passzol. Majd keresek neked. – Azzal megfordult, és kisietett a konyhából.
Atyagatya, gondolta Orsi. Ebből a szomszéd srác lesz, a kövérkés Laci, vagy a falu bolondja, a jóképű, de nem százas Pityu, esetleg apja mellett dolgozó ács, kőműves, vagy segédmunkás, akinek a szájában mindig lóg egy fogpiszkáló. Jól ismerte ezeket a próbálkozásokat, ezért se vette komolyan. Két héttel később azonban, amikor anyja felhívta, úgy érezte, leesik a székről meglepetésében.
– Na, te mamlasz, fogtam neked egy kérőt! – mondta elégedetten. A mamlasz épp a könyvelőiroda egyik vezetője volt, túl a harmadik ikszen, nem tűnt olyannak, aki segítségre szorul a hétköznapokban.
– Édesanya! Mi a fenét csináltál? – kérdezte idegesen.
– Nem hiszed el, de felregisztráltam egy társkeresőre, kép nélkül, és vártam, hátha csoda történik. Elhiheted, az elején nem ment jól, de amikor a profilképem egy francia színésznő lett, akkor azonnal elkezdtek jönni az üzenetek.
– Neked elment az eszed? Ugyan ki? Edith Piaf netán?
– Lázadj csak nyugodtan, mellesleg ő énekesnő volt.
– Képtelen vagyok felfogni, miért nem bízol bennem.
– Azért kincsem, mert eddig is bénáztál. Most azonban bekapta a csalit egy jóképű ürge, szóval told haza a hátsód, mert randid lesz.
– Ezt nem hiszem el!
– Gondoltam! Ne aggódj, hogy nem hasonlítasz a képre. De ha meglát, tetszeni fogsz neki.
– Kire nem hasonlítok? Bökd már ki!
– Valami Mária. Kotlós, Kontyos, tudja a rosseb. Nem egyszerű kiejteni ezeket a francos neveket.
Orsi gyorsan megvizsgálta, leszakad-e a plafon, ha káromkodik egyet, és ha nem is akart leszakadni, azért pár kolléganője, pláne az a sznob Zsuzsa kifutott volna a világból.
– Nem megyek semmilyen randira. Fogd már fel, hogy nagylány vagyok, úgy intézem az életemet, ahogy nekem jó! – Ezzel mérgesen kinyomta a telefont.
Tulajdonképpen nem értette ezt a fene nagy igyekezetet, hiszen a vele egyidősek is javában szingli életet éltek, még akkor is, ha nem voltak elégedettek olykor vele. Ez a kor nem kedvez a kapcsolatoknak, mondta egyszer egy okos ember a tévében, és Orsi ezzel messzemenőkig egyetértett. Rágörcsölni nem akart, viszont anyja rosszabb volt, mint a pióca.
Ugyan ki a fene képével hazudott egy fiúnak? Vajon mit fog az szólni, ha kiderül, hogy neki köze sincs a randihoz? Hosszú időbe telt, mire megfejtette Konytos Máriát, aki nem volt más, mint Marion Cotillard. Szó, mi szó, anyjának nem volt rossz ízlése. Annyi közös volt csak bennük, hogy mindketten nők és barna hajúak voltak. Egész este mérgelődött. Mi a csuda ütött az anyjába? Már majdnem tíz óra volt, amikor üzenetet kapott apja telefonjáról. Gyere haza, anyád rosszul lett, bevittük a kórházba, ennyi állt benne. Azonnal felhívta, de hangpostára volt kapcsolva. Egy tucat próbálkozás után feladta. Hajnalig nem aludt egy percet se, akkor kocsiba ült, és vezetett százhúsz kilométert, közben majd szétrobbant az idegességtől. Üzeneteire senki nem válaszolt, nem vette fel se anyja, se apja a telefont. Úgy érezte, nem lett volna szabad keménynek lennie az anyjával, mert bár erőszakos és tapintatlan nőszemély volt néhanapján, azért nem volt benne rosszindulat. Mi van, ha sztrókot kapott? Vagy baleset érte? És neki annyi marad meg belőle, hogy az utolsó pillanatban is veszekedett vele. Amikor befordult a gesztenyefákkal szegélyezett keskeny utcájukba, már a hisztéria határára került. Gyötörte a lelkifurdalás. Azt se tudta, melyik kórházba került, ezért inkább a szülői háznál parkolt le. Nem zárta a kocsit, úgy vágtatott befelé. Feje kótyagos volt a kialvatlanságtól, és csak a kaput kivágva vette észre, hogy harisnyáján szalad egy szem, és nem egyforma tornacipőt vett fel. Az egyik zöld volt, a másik világoskék.
– Apa! Itthon vagy? – kiáltotta, mire az említett megjelent és kikerekedett szemekkel nézett rá.
– Hát te? – kérdezte. – Valami baj van?
– Baj? Hiszen te üzentél! Miről beszélsz?
– Orsikám! Én nem üzentem.
A lány meghökkent. Nem? De hát látta! Apja azonban túlontúl nyugodtnak tűnt.
– Anya hogy van? Melyik kórházba vitték?
– Kórházba? Semelyikbe, édesem. Odabent levest főz. Gyümölcslevest, a kedvencedet.
– A rohadt életbe! – káromkodott egy nagyot Orsi. – Én megfojtom a feleséged! – kiáltotta.
– Katus, mögött a lányod, és igen haragos! Úgy hiszem, okkal! – nevetett fejcsóválva a férfi.
– Jövök már, csak keresem a tejszínt! – hangzott a válasz.
Tényleg semmi baja, horkant fel Orsi. Főzőcskézik. Remek.
– Anya, én menten felrobbanok, ha tovább keresed! – kiáltotta Orsi és felszakította a teraszajtót.
– Jól van már, a szúnyoghálót azért ne tépd le! Mondtam, hogy itt kell lenned, mert randid lesz, nem igaz? Hát itt is vagy!
– Te egy szörnyeteg vagy, ugye tudod? – kiáltott rá Orsi. – El se tudod képzelni, min mentem keresztül.
– Amint látom, túlélted, szóval nem kell a dráma! Ülj le, egyél, mert nem lehet üres hassal randizni. Senki nem szereti a falánk nőket!
A lány szóhoz se jutott már a méregtől. A friss eper és cseresznye illata betöltötte a konyhát és talán amiatt nem robbant fel a dühtől, mert a gyomra jelezte, hogy lassan egy napja nem evett semmit.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
