Szemét alak vagyok. Gyáva és befolyásolható. A feszültség, ami rátelepedett a családunkra, eljuttatott oda, hogy megütöttem egy embert, mert nem bírtam elviselni, hogy nem uralok egy helyzetet. A feleségem vagy a magáét mondta egész nap, vagy hallgatásával büntetett, és ha rám is nézett, mindannyiszor azt sugározta tekintetével, hogy megvet. Próbáltam felvilágosítani, hogy mi nem olasz maffiacsalád vagyunk, és ez a 21. század, de eredménytelenül. Rossz és felelőtlen apa vagyok, aki elengedte húszéves lánya kezét gyávaságból, jegyezte meg, ha szóba állt velem.
Persze Karesz se tudta tartani a száját, így a melóhelyen mindenki azon csámcsogott, hogy a lányom egy Sugar daddyvel jár. Azt se tudtam, mi az, amíg Veronika a pénzügyről fel nem világosított. Hozzátette, hogy igazán sajnál engem, mert nem lehet könnyű nekem látni, hogy egy öreg csávó eltartja a lányom. Neki még odavágtam, hogy nem öreg, pontosabban csak Lucához képest az, de sajnálkozva legyintett.
– Megértünk téged! Senki nem szeretné, ha kislányát egy olyan fickó…Ugye, tudod, juj, ki se mondom!
– Jobban is teszed! – feleltem vörös fejjel, és aznap elkerültem mindenkit, mert attól tartottam, megüt a guta a méregtől.
Kareszt még megkerestem, elküldtem anyjába a lepcses szája miatt, de kiröhögött, mondván, ne rá legyek dühös, hanem a gyerekemre, akit rosszul neveltem. Káromkodtam egyet, és faképnél hagytam.
Eszem ágában sem volt megütni azt a Botond nevű alakot, de a sors szemét módon az utamba sodorta. Most mondjam azt, hogy máskor még véletlenül se találkozom ismerőssel, a lányaimmal se a városban, hisz elég nagy ahhoz, hogy elkerüljük egymást, de most…Na, most nem volt elég nagy.
Az Astoriához kellett mentem az egyik irodaházba. Hosszas keringés közben végre találtam parkolóhelyet. Ideges voltam, hogy semmi nem úgy jön össze, ahogy kell, és még a kocsit is megpadkáztam egy kicsit. Kiszálltam, hogy megnézzem, mekkora a baj, amikor megláttam a lányom. Az az alak fogta a kezét. Velem szemben jöttek, így volt időm megbámulni. Nem mondom, hogy jóvágású az ipse, ezt nem tudom megítélni, a nőket szoktam nézni, de amikor a kezükre esett a pillantásom, elöntött a düh. Éreztem, ahogy felkúszik agyamba az ideg, és mielőtt Luca köszönhetett volna, vagy egyáltalán bármelyikük mondhatott volna valamit, behúztam a fickónak egyet.
Tuti, hogy eltört az orra, hallottam a reccsenést. Úgy terült el a földön, mint egy liszteszsák. Luca ordított és azt kiabálta, hogy gyűlöl. Jobban bárkinél, mert aljas és gyáva vagyok. Az öklöm sajgott az ütéstél, de a mérgem azonnal elszállt. Nem tudtam elhinni, hogy megtettem. Én, aki még egy hangyát se szoktam eltaposni, na jó, a szúnyogokat nem szeretgetem, de akkor is.
A pasas feje koppant a betonon, talán be is tört, nem tudom, mert nem volt erőm ránézni.
– Jobb lenne, ha eszednél maradnál! – fordultam a lányomhoz, azzal faképnél hagytam mindkettőt.
Mire visszafelé jöttem, már nem voltak ott, de láttam pár vércseppet a földön.
– Mit csináltál? – kiáltott rám otthon becses nejem.
– Kapott egy jobbhorgot a miheztartás végett – feleltem mogorván.
– Megőrültél? Mondott valamit előtte vagy mi?
– Ideje se volt. Most mit nézel így rám? Nem te akartad?
– Én? Fogd rám nyugodtan, hogy vadállat vagy!
– Azt visítottad a fülembe még tegnap, hogy egy apa kiáll a lányáért meg a terhességről hadováltál. Most, amikor tettem is valamit, elítélsz? Remek! Fantasztikus, hogy ebben a családban mindenki tudja mikor kell ítélkezni.
A feleségem mereven nézett az arcomba, és csak annyit bírt kipréselni magából, hogy kezd félni tőlem. Bámultam rá üresen és csalódottan, már nem értettem semmit.
Luca nem jött haza este, de másnap se. Persze, hogy miattam, hiszen a szörnyeteg én vagyok, aki kérdezés nélkül üt. Az isten verje meg, hogy tényleg nem gondolkodtam, és úgy viselkedtem, mint egy barom.
Zsófi este bejött hozzám, és tudtomra adta, díjazza, hogy olyan apja van, amilyen én. A mai világban mindenki olyan puhapöcs, tette hozzá, és megpuszilt. Valamiért nem lettem boldog ettől. Mintha Júdás pénzt kaptam volna tőle, csak nem ezüstben. Később elkeseredetten próbáltam beszélni nagyobbik lányommal, hívogattam, de nyilvánvalóan szóba se állt velem. Így kinyitottam egy doboz sört, utána még ötöt, és addig ittam, amíg émelyegni nem kezdtem. Mindig is utáltam a sört, most is a torkomat kaparta a maláta keserű íze.
Elcsesztem mindent, és most nem tudom, hogyan tovább. Reggelre olyan rosszul lettem, hogy alig tudtam bemenni dolgozni.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
