Bea álmodozva ért haza. Még jó, hogy aznap az anyja ment Leviért a suliba, mert megígérte neki, hogy elviszi fagyizni, esetleg jégkását is kaphat, ami máskor tiltólistán volt nála.
Hogy tulajdonképpen kiről álmodozott, maga se tudta. Talán a szerelemről, amelyben az Igazit két pasiból gyúrták össze, és mindkettő rajongott érte, de nem túlságosan, épp csak annyira, hogy még érdekesek maradjanak. Hirtelen eszébe jutott az a szerencsétlen Kálmán, akit anyja akart rásózni. Vajon mi lehet vele, mert akiket ismert, azok nem pletykáltak róla? Nem esett jól a neki arra az estére gondolnia, pláne, hogy a rendőrség nem kereste. Egy támadás ide, vagy oda, biztosan nem számít nekik, gondolta haragosan. Ha netán megerőszakolták volna, akkor se tettek volna sokat, legfeljebb megjegyezték volna, hogy minek vett fel kivágott felsőt? Ez járt a fejében, és ezek a kóbor fondolatok majdnem elrontották a kedvét. Egy váratlan azonban csengetés felriasztotta. Őszintén meglepődött, mert nem szokott vendégeket fogadni, és hívatlanul maximum csak az anyja érkezett, bár őt is próbálta leszoktatni róla. Belenézett a kémlelőbe, és döbbenten látta, hogy Levi focis társának anyja áll ajtaja előtt. Vajon mit akarhat tőle ez a nő, akit nem mondhatott barátjának, de még igazán jó ismerősének se?
– Bea! Tudom, hogy itthon vagy! – mondta a nő az ajtó előtt idegesen. – Szeretnék veled pár szót váltani, nem leszek hosszú!
– Szia! Kerülj beljebb, Glória! – nyomta le a kilincset és nézett farkaszemet az érkezővel.
– Nem akartam rád törni, de messziről megláttalak, és gondoltam, tudnod kell valamiről, mielőtt hülyeséget csinálsz.
A lány tágra nyílt szemmel bámulta a szőke macát, akit sose kedvelt, mert mindene nagyobb és több volt a kelleténél, beleértve a mellét, a szempilláit és a felvarrott szemhéját is. Ez azonban nem elég indok volt arra, hogy elküldje. Különben is kíváncsi lett.
– Mi történt, ami miatt mégis beállítasz? – kérdezte tüntető udvariassággal.
– Kaphatok valamit inni? Teljesen kiszáradtam! – lihegte a vendég, és tényleg úgy nézett ki, mint, aki futva érkezett.
– Víz jó lesz? Másom nincs. – Glória elfintorodott, és gyorsan végigfuttatta tekintetét a kicsinyke lakáson.
Hát nem egy tündérpalota, állapította meg. Viszont Bea csinos volt, és hogy a húszas éveiben járt, meglátszott rajta. No botox, no műszempilla, és mégis mutatós csaj. De majd most letörli a képéről a vigyort, határozta el. Sose bírta. Nem tudta nem észrevenni, hogy Pálfi viszont igen. Pedig piszkafa lába van.
– Persze, csak hideg legyen!
Bea hűtőhöz lépett, és egy üveg ásványvizet vett elő, majd töltött neki. Szemével intett, hogy üljenek le. Glória a kanapé szélére húzódott, mintha még attól is ódzkodott volna, hogy drága ruhájával érintse a kárpitot, amit szennyesnek vélt.
– Biztosan csodálkozol, hogy itt vagyok! Csak azért jöttem, mert meg akarlak védeni egy hatalmas csalódástól.
– Engem? – húzta fel a szemöldökét a házigazda. – Mi vagy te? Az őrangyalom?
– Hát édesem, most az leszek. Azt csiripelik a madarak, hogy van közted valami Pálfival. Valami, aminek nem kellene lennie.
Bea kezében megállt az üveg. A kisvárosi átok újból elérte. A pletyka gyorsabb a fényél is, fintorodott el.
– Te aztán mindent elhiszel, nem igaz? Nem tudom, kinek érdeke rólam dumálni, de ha tehetném, betömném a száját.
– Ne rám haragudj! Én csak a hírhozó vagyok!
– Azoknak régen lecsapták a fejét!
Glória megrázta szőke loboncát és erőltetetten felnevetett.
– Okés, te mindentudó! – folytatta, közben hosszan Bea arcába bámult. – Egyet azonban biztos nem sejtesz! A te Pálfid, és tagadd ahogy akarod, ma egy másik nőcskével randizott. És képzeld, az a lány terhes tőle!
– Micsoda?!
– Jól hallottad! Hidd el, nem én találom ki. Elsőkézből tudom, mert aki mondta, hallotta, hogy az a ribi ezt mondja a drágalátos edzőnek. Gondoltam, jobb, ha tudod, mielőtt még engedsz a csábításnak. Nem éri meg, nem igaz?
– Glória, te most azért jöttél, hogy ezt elmondd?
– Mi másért? Nem sminktanácsokat akarok adni, ebben biztos lehetsz, pedig abban is jó vagyok. Nem hiszel nekem?
– És akkor mi van? Pálfi szabad ember. Azt tehet, amit akar. Ha felcsinált valakit, az ő dolga!
– Akkor jó! – hangzott a felelet és a kipirult nő belekortyolt a vízbe. – Én csak óvatosságra intelek. Most megyek is, te azonban gondolkodj el, érdemes-e ilyen emberrel kezdened.
– Nem tartóztatlak!
– Hát akkor jó szórakozást estére! Majd rájössz, hogy nincs bennem rossz szándék.
– Kikísérlek!
Azzal Bea gyomrában egy öklömnyi csomóval kitárta a bejárati ajtót. Glória elégedetten kislisszolt, és már a lépcsőházban tárcsázta az unokatestvérét, hogy megköszönje neki az információt. Milyen jó, ha az embernek olyan rokonai vannak, akik frekventált kávézóban dolgoznak, gondolta vigyorogva.
Ahogy becsukódott az ajtó, Bea nekidőlt és végtelen lassúsággal lecsúszott az előszoba szürke kövére. Lehuppant, mint egy zsák. Érezte, amint kibuggyan szeméből az első könnycsepp. Nem törölte le. Lehunyta a szemét és hagyta, hogy a sírás feltörjön belőle.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
