„A világos, illetve a sötét haj az emberi jellem két pólusa. A sötét haj férfiasságot, elszántságot, nyíltságot és tetterőt jelent, míg a világos a nőiesség, a gyengédség, a tehetetlenség és a passzivitás jelképe. A szőke nő lényegében kétszeresen nő. Ezért kell a királykisasszonyoknak mindig szőkének lenniük. Ezért festik a nők a hajukat – hogy a lehető legnőiesebbek legyenek – mindig sárgára, és sohasem feketére. (…) A szőke nő, főleg a festett, szükségképpen hasonul a haja színéhez, és megjátssza a törékeny kis teremtést, a játék babát vagy kis hercegnőt. Gyengédséget és szolgálatokat követel, megköveteli, hogy udvaroljanak neki és gyámolítsák, egyedül semmivel sem boldogul, kívül maga a megtestesült finomság, belül viszont hárpia. Ha a sötét haj lenne a divat, sokkal jobban élnénk a földön. A leghasznosabb társadalmi reform lenne, melyet valaha is végrehajtottak.”
(Milan Kundera)
Valamikor az a mondás járta csúfondárosan, hogy hosszú haj, rövid ész, legalábbis ezt mondták a kisfiúk a lányoknak, ha gúnyolódni akartak.
Manapság egyértelműen a hosszú haj dívik a lányok körében, mindegy, hogy jól áll-e nekik, vagy sem. A társadalom azt sugallja, hogy kizárólag akkor vagy csinos, szép, szexi, ha a hajad hosszú, legalább vállig ér. A kamaszlányok legtöbbször egyenesre vasalják, ez a trend, a felnőtt nők szintúgy, de már megjelennek a hullámok, az idősebbek viszont nem szenvednek a ritkuló, őszülő hajkoronával, inkább a rövidebb frizurára szavaznak.
Vajon lehet-e manapság nőies egy rövid hajú lány, anélkül, hogy fiúsnak titulálnák, netán gúnyolnák kortársai? Nem ritka jelenség, hogy ez történik, hiába gondolnánk, hogy a haj az egyéniség kifejezésének eszköze. Mindenkinek be kell állnia a sorba, mert ha nem teszi, zaklatni fogják, és támadások céltáblája lesz. Ha végiggondoljuk a lányainkat, a kollégáinkat, be kell látnunk, hogy igen sokan növesztenek hosszú hajat, még akkor is, ha sok problémát okoz nekik. Nem mernek kilépni a rájuk erőszakolt trendből.
Rövid frizurás szépségkirálynőt látott-e valaki? Elvétve, ahogy színésznőt se, leszámítva a gyönyörű Audrey Hepburnt vagy az eltűnőfélben lévő Halle Berryt. Mindenki barna, szőke, elvétve vörös. A celebek is annyira hasonlítanak egymásra, hogy nehéz elhinni, hogy különböző egyéniségekről van szó, hiszen mindnek hasonló a hajkoronája, arcformája.
Valaha a férfiaknak is lehetett hosszú haja, nemcsak az énekeseknek, hadvezéreknek, vagy a királyoknak. A hétköznapi embereknek is. Ma a fiúk kevésbé kísérletezőek, és aki próbálkozik is, az is legfőképp a fura copfokra teszi le a voksát, nem pedig az ápolt hajkoronára. Pedig a nők egy része majdnem megveszik Jason Momoáért, aki cseppet se kevésbé férfias a loboncával.
A kérdés azonban adott: lehet egy nő abszolút nőies egészen rövid hajjal? Természetesen igen. Miért ne lehetne belevaló, vagány akkor is, ha más ízlése van, mint az átlagnak? Ugyanez vonatkozik a kislányokra is, még akkor is, ha egyes szülők a nemi identitást a haj hosszúságától teszik függővé.
Ha mernénk nem más véleménye szerint élni, és ez nagy belső munkát ígényel, akkor biztosan olyan hajat hordanánk, amilyen nekünk tetszik, vagy ami megfelel az arcformánknak, és tudjuk megfelelően gondozni. Nincs gusztustalanabb a zsíros, ápolatlan hajnál, de töredezett, szalmaszerű tincsek is sokat rontanak egy nő megjelenésén.
A legfontosabb mégis az, hogy merjünk bármilyen hajjal járni-kelni, legyen kék, lila, oldalt borotvált, vagy fenékig érő lapos vagy kakastaréj. Szerencsére a haj folyton nő, bátran kísérletezhetünk, ha merünk.
Legyünk jó nők, pasik anélkül, hogy a hajunkkal akarnánk ezt bizonyítani!
Kép forrása: Pinterest
