Az 1989-es filmdráma ma is élő és valós problémákat dolgoz fel, és talán ezért is maradt örökérvényű. Mondanivalója nem köthető korhoz és időhöz. Benne van minden, ami az emberiség jó részét jellemzi: szeretethiány, a görcsös megfelelni vágyás, a hatalom érvényesítése, kicsinyesség, fantáziatlanság, de nem feledkezhetünk meg a szenvedélyről, a tiszteletről vagy a tehetségről, ami a film minden egyes kockájáról lesugárzik.
A film középpontjában egy szigorú hagyományokat követő fiúiskola áll, amelybe tanévkezdésre érkeznek a tanulók, és mind magukkal hozzák a családjuktól kapott terheket, miközben szabadok akarnak lenni ki ily, ki oly módon. Fiatalok, tele lelkesedéssel és azzal a világmegváltó törekvéssel, ami túl hamar kihuny belőlünk. Talán akkor, amikor átlépjük a felnőttkor küszöbét?
Ebben a tiszteletreméltó, változtatásra képtelen intézményben azonban van egy irodalomtanár, aki érti az életet. John Keating olyan tanár, amilyenre mind vágyunk vagy vágytunk. Friss szellemisége felkavarja az állóvizet. A fiúkat arra biztatja, hogy találják meg egyéni hangjukat, merjenek kitörni a szabályok alól, és legyenek azok, akik legbelül. 1959-et írunk ekkor, messze nem a mai Valósítsd meg önmagad világa ez.
Az irodalom segítségével szeretné megmutatni a fiúknak, hogy mekkora ereje van a szerelemnek, az egyéni céloknak, és mennyire fontos, hogy többet lássanak a világból, mint amennyit az iskola ad. Arra tanítja őket, hogy hozzák magukból a legtöbbet, és merjenek azzá válni, akik valójában.
A film címe egy kitalált társaságra utal. Ha valaki még nem látta, ne higgye egy pillanatig sem, hogy ez a film csak egy régen játszódó kamaszfilm. Sokkal több annál. Megmutatja, mennyire nehéz kitörni a sztereotípiákból, milyen pokoli kínokkal jár, ha valaki egyéni utat választ, és milyen kevesen merik támogatni, mert beállni a sorba mindig egyszerűbb.
A diákokat akkor még ismeretlen színészek játsszák, és ezért is gratulálhatunk a rendezőnek, mert így egyiket se köthetjük régi szerepéhez. De John Keating szerepére Peter Weir Robin Williams-et kérte fel, akinél tökéletesebbet nem találhatott volna. Minden szava, mozdulata hiteles, és a néző mást se szeretne, csak ott lenni az óráin, ahol szabadon lehet nevetni és sírni is, ha az irodalom megkívánja.
A film időtlen. Bár a körülmények változtak, az emberi érzések ugyanazok maradtak. Mindenki megtalálhatja a fiúk személyében azt, aki volt, vagy akivé lenni akart valaha. Ajánlom újranézésre azoknak is, akik szeretik a mély, tartalmas alkotásokat, és mernek még lelkesedni álmaikért, de ha nem, akkor meg emlékezés gyanánt, mert bizonyára egykor olyanok voltak, amilyenek ezek a srácok: szerelmesek, szertelenek, óvatosak és óvatlanok.
Kép forrása: Pinterest
