Álomlista

Az álomlista nem egyenlő a bakancslistával, amelyet főleg akkor fogalmazunk meg, amikor baj van. De azzal sem, amit kamaszként kívánunk magunknak, amikor még azt hisszük, elérhetjük a vágyaink nagy részét. Felnőttként már tudjuk, hogy ez közel sincs így, mégis jó álmodozni és a vágyakozni. Természetesen másra vágyik egy férfi és másra egy nő, nem mindegy, hogy valaki harminc múlt, negyven vagy épp hatvan. Mást akarunk az élettől, és másban hiszünk, ahogy múlnak az évek. Kislányként még sokszor bízunk abban, hogy királylányok leszünk felnőve, a fiúk meg lassan nem űrhajósok akarnak lenni, hanem űrhajó után vágyakoznak a kert végébe. Esetleg híresek akarnak lenni, mert úgy gondolják, hogy a hirességeket mindenki szereti, no meg sok pénzük van. Mindegyik lista élmezőnyében szerepelnek az anyagiak, a siker és az elismerés. Ha ezeket kizárjuk, és az elkövetkező öt évre koncentrálunk csak, akkor vajon mit akarnánk az életünktől? Vajon hányan kívánnának egészséget, akik egészségesek vagy békét, akik békében élnek? Szeretnénk-e olyasmit magunknak, ami már most is adott? Ha végzünk egy gyors közvéleménykutatást, a válaszok nem lepnek meg bennünket. Jöjjön pár dolog, amiket mindannyian szeretnénk:

  • Egy megbízható, hűséges társat, aki figyel ránk.
  • Nyugalmat árasztó hóvégi napokat, amikor nem üres a pénztárcánk.
  • Szeretteinket kerülje el a fájdalom és a betegség, ahogy bennünket se környékezzen meg, mert félünk, hogy ma nem lennének rá jó gyógyszerek, és a gyors gyógymódot nem is említhetjük.
  • Szeressenek bennünket úgy, ahogy nekünk jó, és mi is szerethessünk úgy, ahogy szeretnénk.

Talán ez tömören összefoglalja a legtöbb ember vágyát, de az álmok arról szólnak, hogy olyan dolgok jussanak eszünkbe, amelyek távoliak, vágyakat ébresztenek és örömöt okoznak. Íme néhány, ami nem lehetetlen, mint delfint tartani a felfújható medencében:

 
 
  • Úgy élni, hogy nagyon kevés szóbeli vagy fizikai bántás érjen bennünket a hétköznapokban.
  • Megtapasztalni, milyen, amikor kérés nélkül is segítséget kapunk.
  • Nem félni attól, hogy holnap vagy holnapután öregek és demensek leszünk.
  • Méltó módon megöregedni, és nem bánni a ráncainkat, mert jókedvünk, derűnk nem hagy el.
  • Ülni a tengerparton és csak nézni a vizet anélkül, hogy az idő múlására figyelnénk.
  • Pizzát enni egy autentikus étteremben valahol délen, netán Olaszországban, ahol mindig süt a nap, hangosak az emberek és sosem sietnek sehová.
  • Bőrig ázni nyáron, és hagyni, hogy folyjon rajtunk a víz, közben lesni, lesz-e szivárvány, ha kisüt újra a nap.
  • Megölelni, megszagolni egy kisbabát, aki hangosan kacag.
  • Magunkhoz szorítani egy könyvet, amelynek mondandója a lelkünkbe mart.

Hogy mindezek olyanok, mint a romantikus filmek kliséi? Hát az álmok legtöbbször azokhoz a filmekhez hasonlítanak, amelyeket karácsonykor tudunk csak elviselni, mert negédesek.

A realista álmok így néznének ki:

  • Enni egy finom ebédet, ha végeztünk a munkával.
  • Kimosni az utolsó adag ruhát úgy, hogy egy hétig nem telik meg a szennyestartó.
  • Beérni a munkahelyre időben és nem veszni össze kora reggel a három gyerekből kettővel, nem beszélve a férjünkkel, feleségünkkel, aki az ajtóban állva sürget.
  • Átaludni egy éjszakát, amikor nem ébreszt fel senki és semmi.
  • Hétvégén nem főzni, takarítani, hanem kirándulni, olvasni, pihenni nyugalomban…
  • Egy kávét forrón inni, nem langyosan vagy elfeledve órákkal később.
  • Minden páratlan zoknit kidobni.
  • Port törölni, mosogatni úgy, hogy nincs utánpótlás minimum fél évig.
  • Jóban lenni a kamasz gyerekünkkel, aki utál bennünket.
  • Elérni, hogy figyeljen ránk a főnök, munkatárs és a párunk, még akkor is, ha más dolga van.
  • Nem pletykálni rendületlenül, tudva, hogy bennünket is kibeszélnek.

Vajon ez a lista mivel egészíthető még ki? Jobb-e, mint a másik, amelyet azért söpörtünk félre, mert túl színpadiasnak tűnt? Ezt ki-ki döntse el magában, és akinek van kedve, egészítse is ki. Várjuk a jobbnál jobb ötleteket!

 

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here