Mielőtt 40 évesen gyomorrákban meghalt volna a világhírű tervező és divatblogger, Kyrzayda Rodríguez, aki 442 ezer követővel rendelkezett, ezt írta:
1. A világ legdrágább autója volt a garázsomban, de most tolószékben kell lennem.
2. Van mindenféle ruhám, cipőm és értéktárgyam, de most már csak a kórház által biztosított kis ruhába van csomagolva a testem.
3. Sok pénzem van a bankban, de most nem használom ki.
4. A házam olyan, mint egy kastély, de most kórházi ágyon alszom.
5. Ötcsillagos hotelből mostanra a kórházba kerültem és ma már klinikáról klinikára járok.
6. Több száz embernek adtam autogramot, de ezúttal az orvosi feljegyzések az én aláírásom.
7. Hét fodrásznál voltam megcsináltatni a hajam, de most – egy hajszál sincs a fejemen.
8. Egy magánrepülővel bárhová el tudtam repülni, de most két ápolóra van szükségem, hogy eljussak a kórház kapujáig.
9. Bár bőven van ennivalóm, reggel napi két tabletta, este pedig pár csepp sós víz szerepel az étlapomon.
10. A ház, egy autó, a repülő, a bútorok, a bank, hírnév és dicsőség…ezek egyike sem hasznos már a számomra. Egyik sem nyugtat meg.
A halálon kívül semmi sem valódi. „
A nap végén, ahogy az élet minden percében a legfontosabb az egészség. Közhely? Az. Igaz? De még mennyire!
Ezért örülj annak, hogy egészséges vagy, hogy megvan mindened, hogy van mit enned, és akad hely, ahol álomra hajthatod a fejed.
Mennyire nem értékeljük azt, amink van! Kevés ember sorolja az egészséget a fontos dolgok közé. Kérj meg bárkit, hogy mondja el mire vágyik, mit tart értékesnek az életben, ezt kevesen fogják említeni. Mondani fogják majd a sikert, a pénzt, a családot, néhányan a jó kocsit, nyaralást, a harmóniát, de a legfontosabb elvétve fog szerepelni. Mert természetes, mert adott, és testünk-lelkünk nincs felkészülve a fájdalomra, az elmúlásra. Talán így van ez jó, hiszen nem lenne jó szorongásban és aggodalomban élni, mégis nagyon jó lenne tudatosítani magunkban, hogy az, amit értéknek gondolunk, szánandó semmiség az életünkben, ha megbetegszünk.
Amíg fiatal és erőtől duzzadó a testünk, amíg hajtunk, rohanunk, nem akarunk lassítani, mert az a gyengeség jele. Nem állunk meg, mert az nem illik hozzánk, hiszen mindent akarunk. Most és egyszerre. Fel nem foghatjuk, miért nem jár nekünk elég siker, elismerés, miért nem hullik az ölünkbe a pénz, miért kapunk kritikákat, vagy miért nem érjük el könnyedén céljainkat.
Ám, ha megrendül az egészségünk, egyszeriben érteni fogjuk azokat, akik megállnak, hogy megcsodálják a pipacsmezőt, amelyről millió fotót posztolnak, és közben nem tudhatjuk, nekik vagy akár nekünk nem az utolsó pipacsos-e az idén.
Ezért kell kiszállni a kocsiból, hagyni, hogy a szél fellebbentse a ruhánkat, hogy összekócolja a hajunk, hogy a gyerekünk belegázoljon a legnagyobb pocsolyába, mert sosem tudhatjuk, melyik az utolsó percünk.
Tudatosabban kellene élnünk, vigyáznunk kellene magunkra és másokra, ahelyett, hogy azt lesnénk, ki mikor hibázik. Óvnunk kellene a testünk és a lelkünk, mert ha egyszer felmondja a szolgálatatot, nem fog számítani, mennyi pénzünk van a bankban, milyen terveink vannak a nyárra, és hogy elfelejtettük felköszönteni szüleinket névnapjukon. Akkor csak az lesz, amiben akkor vagyunk, amit nem foghatunk meg, és amit már nem biztos, hogy vissza tudunk kapni.
Milyen furcsa az ember! Azt gondolja, az ő élete végtelen, hogy csak mások betegszenek meg, hogy csak másokkal történnek rossz dolgok, és ők hallják az orvostól, hogy halálos kór támadta meg a szervezetüket. Pedig ezek a mások mi vagyunk. Másoknak.
Mindegy ki mennyire híres, hány követője van, elismerik-e a munkahelyén, ha egyszer az egészsége búcsút mond…
Ezért lenne jó másképp élni és gondolkozni. Ha tehetjük…Ha képesek vagyunk rá, márpedig igen, csak akarnunk kell.
Kép forrása: Pinterest
