Egy napja boldog vagyok. Nem tudom nem észrevenni, ahogy T. figyel engem. Ma végig arról beszélgettünk, mint jelent megőrizni önmagunkat ebben a hamis világban, amely arra törekszik, hogy átformáljon mindenkit. T. beszélt, de volt itt egy másik vendég is, csak nem tudtam rá koncentrálni, annyira sütötte a bőröm T. nézése.
Jól néz ki, ezt mindenki tudja. Sportos, fitt, és nem öreges, bár a lányok úgy tippelik, harmincöt körül lehet. Azt is megfigyeltem, hogy mások is csorgatják miatta a nyálukat. Liza odasúgta nekem, hogy úgy érzi, ezekben a napokban megszabadul a szüzességétől, amit tehernek gondol. Az is, mert a lányok jó része már volt valakivel. Nem mindenki ment el a végsőkig, de azért kevesen álltak le. Akivel beszéltem, nem voltak elragadtatva a fiúktól, akik bepróbálkoztak náluk. Bénák és az utolsó pillanatban ijedt kisfiúk lesznek, mesélték, amit nehezen tudok elképzelni Noelről, akiért mindenki odavan, ő a kosárlabdacsapat koronázatlan királya.
Vagy épp Martin, aki kanállal kaparja le magáról a lányokat. Ribancok, akik nyáladzanak mellette, és ha akarná, minden szünetben leszopná valaki. De úgy látszik nem akarja vagy ügyesen megoldja, mert nem ez a híre. Ő tetszik nekem, de észre se vesz, ugyanis kapásból tíz lány szebb nálam, aki őt ajnározza. Nekem nincsenek annyira menő cuccaim, és műkörmöt se enged anya. Persze, mert nincs rá pénzünk, de ezt nem meri megmondani. Neki is klasszik körmei vannak, és azokat sem tartja rendben mindig. A pillákat meg se említem, mert apa egyesével tépné ki a szálakat, ha azzal állítanék haza. Azt a tüzet, ami bennem ég, és amit T. emlegetett, Martin nem fedezte még fel, valószínűleg nem is fogja.
Az előadás délben egy közös táncban végződött, de előtte párokba kellett rendeződnünk, és az volt a feladat, hogy elmondjunk a másiknak egy titkot, amelyet ő esküvel tart meg. T. egyenesen hozzám lépett, amikor erről volt és kézenfogva a kör közepére vezetett. Láttam, hogy páran fintorognak, de engem nem érdekelt. A párok ezután szembe álltak egymással, és meg kellett súgniuk, amit kimondani nem mertek, közben pedig egymás kezét kellett fogniuk. Tudtam, hogy Lizáék nem fognak békén hagyni, és nyaggatni fognak arról, mit mondott T. Mit mondhat egy felnőtt pasi, aki ennyire dögös egy semmilyennek, mint én? Ki kellett gondolnom, de T. azonnal fülembe súgta: Mondd a többieknek, hogy valaha több alkalommal is könyvet loptam, de sose buktam le. El fogják hinni. Elmosolyodtam.
– Halljam a titkod! – folytatta halkan.
– Nem is tudom… – feleltem, de megcsóválta a fejét.
– Gyerünk, Tűzvirág, nem vagy te olyan szende, mint ahogy mutatod. Bízz bennem!
Tűzvirág, azaz én, szóhoz sem jutott, csak vörös lett, és tudta, hogy mindenki látja.
– Szerelmes vagyok valakibe – hadartam gyorsan.
– Ennyi? Ez kevés! Ezt bárki mondhatja, és te nem vagy bárki! Többet árulj el!
– Olyanba, akibe nem lenne szabad.
T. nem mosolygott, hanem lágyan a szemembe nézett.
– Ez csodálatos – suttogta. – Én pedig szeretnék megcsókolni valakit most, de nem lehet.
– Igen – feleltem halkan és ostobán, közben remegett a lábam.
– Valakit, akit gyönyörű és nem tudja elképzelni, milyen csodálatos a lelke.
Úgy éreztem, nem bírok el többet, ezért azonnal elengedtem a kezét. Nem láttam senkit és semmit már magunk körül, de azért Erika néni hangja eljutott hozzám, aki szólt, hogy menjünk ki a faházak közötti térre, mert még egy feladata van mindenkinek. A tenyerem izzott T. érintésétől, de ő már másokkal beszélgetett. Néhányan hangosan nevettek, majd egymást lökdösve elindultak a térre. Liza odalépett, és annyit mondott, hogy ez a titok-dolog gáz, és ő hazudott, reméli, hogy én is, mert a titkokat soha senki nem tudja megőrizni. Bólogattam, és annyit feleltem, hogy hazudtam én is, csak nem gondolja, hogy bárkinek elmondom, ami nem tartozik rá. Mélyen a szemembe nézett, mintha nem hitte volna el.
A tér, azaz a homokos placc, ne nevezzük többnek, tele volt vörös és sárga kendőkkel és egy rakás papírtekerccsel. Máskor izgatottan váram volna a feladatot, mert Erika néni mindig fantasztikus dolgokat talál ki, de most csak T-t kerestem, aki egy másik csoport közepén állt, és minden porcikájával valakire figyelt, akit nem ismertem. Egy új lányra, aki tegnap délután érkezett, és nem a mi sulinkba jár.
Folytatjuk…
