A testnevelés óra sok gyereknek kifejezetten kín, különösen azoknak, akik eleve keveset mozognak, elhízottak vagy épp ügyetlenebbek az átlagnál.
És a mai gyerek sokkal kevésbé mozgékony, mint 20-30-40 évvel ezelőttiek. Megváltozott a világ és vele együtt a mozgás kultúrája és az étkezési szokások is.
Régebben nem ettek ennyit és folyamatosan a gyerekek. Lehet, hogy nem volt minden egészségesebb, de amit most bevisznek, annak nagy része szennykaja. Hulladék a Fornetti, de a felvágottak nagy része is, erről azonban aligha érdemes vitát nyitni, mert a tízóraik sem egészségesek, legyen az csomagoltak vagy sem.
Ma egyébként is kevesen csomagolnak gyereküknek átgondoltan, inkább pénzt adnak neki. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a gyerek mit fog reggelizni, tízóraizni: nem szendvicset, nem gyümölcsöt, hanem gumicukrot, csipszet és persze a már említett levegő-Fornettit. Még ha levegő lenne! Akkor legalább nem hizlalna.
Igen kevés gyerek hoz magával vizet, minimum üdítőt vagy cukros teát kap reggelente, nehogy a többiek gúnyolják a csapvíz miatt. Mindezek mellé jön az otthoni pizza, sültkrumpli, spagetti, hamburger-menü, és csodálkozunk, hogy híznak. Ennek orvoslására találta ki valaki a heti 5 testnevelést. Az a gyerek, aki mozogni akar, addig is mozgott. Aki meg nem, az heti ötször keresett kibúvót, és vállalta a felszereléshiányt, az egyeseket vagy a kínlódást, nem beszélve a lányok menzeszéről, ami havonta kétszer is megérkezett, ha nem volt feltűnő.
Rá lehet egy gyerekre erőltetni mindent, de érdekes módon a kutatások nem igazolták, hogy az elmúlt évek során egészségesebben fejlődtek volna és a sok mozgás változtatott volna az állóképességükön. Ennek sok oka van. Elsősorban az, hogy az 5 testnevelés óra csak papíron volt öt. Hol ezért maradt el, hol azért. Nem volt rá hely, lehetőség, és mindemellett az összes szakember elmondhatja, hogy az elhízást nem a sport hiánya okozza, legfeljebb csak támogatja. A hízás valódi oka a túlzott evés.
Lehet azt gondolni, hogy végtelenül hasznos elgondolás volt a heti 5 óra, de ez tévedés, ugyanis a valóság nem ezt tartalmazta. Megint egy olyabón dolog, ami elméletben talán csodás, de a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Csak növelte az óraszámot, hasznot nem hozott.
Meg kell értenünk, hogy az egészségre nevelés nem ott kezdődik, hogy erőszakkal beiktatunk az órarendben akárhány testnevelést. Amikor még három volt, az sem volt kevésbé hasznos, ha valóban betöltötte a szerepét. Nem a mennyiségtől, hanem a minőségtől változhatna meg a gyerek. Ehhez azonban szükség lenne olyan öntudatos társadalomra, amely nem nézi le a gyaloglást, a biciklizést, amely elfogadja, hogy a séta hasznos, és amelynek tagjai a szomszéd sarokig nem akarnak kocsival menni. Ám a gyorsaság és az idő mindent felülír. Ne csapjuk be magunkat azzal, hogy azt gondoljuk, na, majd most eljön a kövér emberek kora, mert csökken az iskolai testnevelés.
Már nagyon korán, egészen az óvodában el kell kezdeni az egészséges életmódra nevelést, de nem szavakkal, hanem tettekkel. Azzal, hogy az óvodai és iskolai étkezést megreformáljuk. Ez nem azt jelenti, amit pár éve próbáltak meg, értsd. kivonták a sót, mint káros anyagot, és az ebédet teletömték cukorral, vagy épp minden másnap cukorbomba-desszertet kínáltak mellé. Jó, hogy főzelék van, de kapsz mellé egy tejszeletet, túrórudit vagy pudingot, mondta a beszállító, és már ott is voltunk, ahol előtte. Hazugság volt az egész elgondolás, mert nem az történt, amire vágytunk volna.
A mai világ nem kedvez a mozgásnak, hiszen lássuk be, kevesen tudnak leszakadni a telefonjukról vagy a tabletről. Ha tévéznek, esznek. Aki iskolában vagy óvodában tanít, tudja és érzékeli, hogy a mai gyerek mindig eszik.
A szülő étellel kompenzál. Az elhízott gyerekkel se foglalkoznak, bár nem véletlenül lett az. Látni kellene, mennyi hulladékot visznek be. A mai gyerekek nem akkor esznek, amikor éhesek, hanem óránként csipegetnek. Mindig valamit, mert a szülő egész napra pakol: kis kekszet, kis csokit, kis bármit, amit bekaphat unalmában. Ezután már csak az a mondat jön, hogy de nem is eszik sokat a gyerek vagy épp az, hogy ő csak kedveskedni akar neki, nehogy éhes maradjon. Gyakorlatilag sosem éhes egy iskolás, mert mindig eszik. Ezt a szokást heti tíz tesivel se lehetne megváltoztatni, hiába hisszük, hogy az elrontott gyakorlatot majd az iskola orvosolja. Számtalan alkalommal lehet látni, hogy egy elsős gyerek még mozgékony, vékony, de negyedikes korára kigömbölyödik, és ezzel együtt lustábbá válik. Nem szereti a testét, és amikor ez szóba kerül, akkor magába fordul és megint enni kezd.
Sok szülő egyszerűen felhizlalja a gyerekét. Ahogy a telefonok dolgában, ebben sem hallgatnak a szakemberekre, mert nálunk nevelni, gyógyítani és főzni mindenki tud, csak épp nem akar. Viszont kritikával illetni másokat nagyon szeret.
Sajnos, addig nem történik változás, amíg mi, felnőttek be nem látjuk, hogy mennyire károsak étkezési szokásaink, hogy mennyire rendszertelenül eszünk, és milyen tápanyagszegény ennivalókkal csillapítjuk az éhségünket. Ezt mozgással nagyon nehéz korrigálni. Az első lépés az lehetne, ha nem ennénk végtelenül sokat, és ehhez jönne az a mozgás, amelyet valóban beiktatunk az életünkbe. A gyerek példából tanul, és ha azt látja, hogy a szülei sportolnak, hogy a futás, úszás, kerékpározás természetes, akkor ő is azt teszi. Nem az iskola fogja megoldani ezt a gondot, bár ott is van miben változásokat eszközölni.
Higgye el mindenki, ha úgy alakul, hogy nem lesz 5 testnevelés óra, a gyerekek nem fognak jobban elhízni. Ezt érdemes lenne 10 év múlva újra felmérni.
Fotó: Xhemi Photo : https://www.pexels.com/hu-hu/foto/emberek-ules-sport-diakok-15149190/
