Bíz’isten, senki nem fizet nekem azért, hogy népszerűsítsek egy országot, de nézze el nekem a Kedves Olvasó, mert muszáj elragadtatással mesélnem erről a csöppnyi országról. Egy valóban aprócska állam, ahol minden van, ami után egy utazó ácsingózik. Ha nyaralni akar, ott a tenger, és nincs akkora nyüzsgés, mint kedvelt szomszédunkban, Horvátországban, ha kirándulni, síelni vágyik, akkor sem kell világgá mennie, irány Szlovénia. Tiszta, rendezett és fegyelmezett világ ez, de azért itt-ott maradt némi balkáni beütés, de erről majd később.
A társasutazás előnyeiről és hátrányairól már többször írtam, de most pontokba is szedem, hiszen ez maga látlelete országunknak.
Jöjjenek hát a jellemzők:
- Az utasok közt mindig akad egy Humor Harold, aki sekélyes poénokkal tartja fent az érdeklődést, miközben önként besegít az idegenvezetőnek terelgetni, irányítani, és ettől még boldog is.
- Az úgy ennék egy jó levest – szekció most csak azért nem működött, mert a csodás panzióban, amelyben laktunk, esténként kétféle is volt. És még rántott hús is, mert mindegy, hogy merre járunk a világban, ennek a kettőnek lennie kell!
- Mindig akad olyan, aki szerint sokat kell gyalogolni, mások szerint túl sok a buszozás, és vannak olyanok is, akiknek mindegy mibe, de azért bele lehessen kötni…
- Szlovéniában az őszi szünetben mindenki magyarul beszél. Mindegy hol járunk, lépten- nyomon találkozunk magyarokkal. Lehet ez Bled, Postojna vagy épp Piran. Nem véletlenül hisszük, hogy mindenki magyar, így az utastársak közül sokan még mindig magyarul köszönik meg az étteremben az ételt, magyarul szólnak az eladóhoz, mert a világnyelv az világnyelv, és nekünk a magyar még mindig az! Mentségükre legyen mondva, legalább a hangos szótagolást nem alkalmazzák már…
- Szlovéniában olyan városkák vannak, amelyek neve nem sokat mond egyeseknek, miközben regénybeillőek, patinás óvárossal, tisztasággal, várral vagy épp ingyenes és rendezett nyilvános mosdókkal. Ilyen Ptuj vagy Škofja Loka. Nem érdemes kihagyni! Arról is szót kell ejtenem, hogy a szlovén falvakban kevés helyen van kerítés, ha van is, általában fából vagy növényzetből, és a házaktól messze, vagy épp a nyitott udvaron szárítják polcszerűen a tűzifát. Csak úgy szabadon. És nem lopja el senki, pedig olykor két évig is száradnak…El tudnánk ezt képzelni idehaza? Talán két óráig se maradna ott a tüzelő.
- Postojna megér egy misét, nemcsak Nápoly (Róma, Párizs…stb.) A cseppkőbarlang nem úgy cseppkőbarlang, ahogy mi ismerjük…Gondoljunk csak bele, hogy akkora terek vannak odabent, hogy mindenestől elférne bent a Colosseum. Az egész valami csodálatos mesevilág. Nem véletlenül látogatják naponta tízezrek…(A Predjama lovagvár is hatalmas élmény nem messze tőle!)
- Ljubljana – a főváros…Falfirka van bőven, nem is mutat jól, de a folyó, amely átível a városon, tiszta, kellemes és az őszi fák alatt remekül lehet sört inni vagy kávézni. Szerethető hely, zöld mindenhol, és a bicikliseket nem tartja vissza a gyalogosforgalom…Mennek és mennek.
- Piran, ahol most szakadt az eső. Egy étterembe menekültem, és kicsit visszajött a balkáni fíling, amint leültem. A pincér hányavetien dobta elém az étlapot, de ez talán fel se tűnt volna, de a tolóajtós terasz hűvös volt, és az eső jobban izgatott. Amíg a pincér várta a rendelést, szemrebbenés nélkül kihúzta az ajtót, fél lábbal kilépve, fél lábbal bent maradva cigarettára gyújtott. Nem zavarta különösebben, hogy mások esznek…És persze a helyiek hangosan ordibáltak át egyik asztaltól a másikhoz, ahogy az egy rendes balkáni helyen megszokott. Kicsit megkönnyebbültem, mert már túl tökéletesnek látszott minden…
- Mint említettem, a busz mindig egy ország tükre. Az emberek értetlenek, nem figyelnek, beszélgetnek és utána kérdeznek…Hová kell menni? Merre is van a mosdó? Mikor találkozunk? Nem, semmi pénzért nem lennék idegenvezető, mert agyvérzést kapnék előbb-utóbb. Ha pl. az „alien driver” azt kérte, hogy ne nyúljunk egyes tárgyakhoz a múzeumban, ne térjünk le az útról, nem nyitogassunk titkos ajtókat, biztosan volt és lesz is valaki, aki megteszi. Most még egy lezárt mosdó is fel akart feszíteni valaki bankkártyával…Nem idős, szenilis ember, hanem egy fiatal lány, aki nem hitte el, hogy zárva van… Szabálytartásban mi magyarok nem jeleskedünk. Nem megy és kész. Nincs benne a vérünkben.
- Dobronak – orchideafarm. Potom 2 millió példányt nevelnek. Még szerencse, hogy nem engednek idegeneket a közelükbe, nehogy megfertőzzék őket, de a legnagyobb baj az lenne, hogy egyesek minden bizonnyal megfogdosnák őket, hiszen sokaknak van szem az ujjuk végén. Így maradnak a kakaóbab, kávé vagy vanília cserjék. Különleges hely, egy végtelenül kedves, magyarul beszélő idegenvezetővel.
Szlovénia ősszel maga a megtestesült álom. Havas hegyek, sárgába-bíborba borult erdők, még zöldellő mezők, csend és nyugalom. Ha mindehhez kedvet érez a Kedves Olvasó, ne hagyja ki, pár óra, és valóban egy másik világba csöppen. Jut eszembe, a Száva folyó forrásáért is érdemes 1800 m-t gyalogolni felfelé, mert nem a cél a fontos, bár az is, hanem két kifulladás közt az út, a táj, az erdő. Odafent a Savica már csak ráadás.
Vágjanak neki, a szomszéd fűje, fája mindig zöldebb és látni fogják, hogy ebben nincs túlzás!
