Ma 59 éves Paul David Hewson, aki Dublinban látta meg a napvilágot – és aki már gyerekkorában annyira jellegzetesen énekelt, hogy barátai a szomszéd utcában található hallókészülék-márkabolt után nevezték el “jó hangnak”, azaz Bono Vox-nak. Szóval, ő a U2 frontembere, Bono.
Ettől függetlenül eleinte nem érezte magát nagy tehetségnek – az 1976-ban egy hirdetés alapján toborzott zenekarban eleinte ő volt Edge mellett a gitáros-énekes, de aztán a többiek szóltak, hogy inkább ne fogjon a húrok pengetéséhez, mert az nem igazán megy: inkább csak énekeljen. De ő ebben sem volt igazán biztos. “Persze, ezzel próbálkoztam előtte, de egyáltalán nem volt hangom. De aztán emlékszem a napra, amikor rájöttem, tudok énekelni.”
A prózai résszel viszont volt, hogy meggyűlt a baja: Bono egy alkalommal interjút készíthetett a nagy Bob Dylan-nel, az alany pedig közös éneklésre hívta a riportert, a színpadon a “Blowing in the wind” ment volna egy könnyed duettben. A visszautasíthatatlan ajánlat Bono számára nem volt egyszerű, hiszen nem tudta a dal szövegét, így sokszor belebakizott. De aztán fújt egy nagyot, a U2 karrierje pedig ment tovább a szelek szárnyán.
Írországban, majd az egész Egyesült Királyságban, később az MTV jóvoltából Amerikában is híres lett a zenekar, platina- és aranylemezek garmada, 22 Grammy-díj, illetve olyan legendás albumok jelzik a U2 munkásságát, mint a Joshua Tree vagy az Achtung Baby.
Figyelmének védelme is igen fontos számára, ennek köszönhető elképesztően gazdag napszemüveg-kollekciója, amelynek színes darabjai turnéinak állandó fontos kellékei. “A szemeim rendkívül érzékenyek a fényre. Ha valaki lefotóz, a nap hátralévő részében szinte csak a vaku villanását látom. A szemeim könnyen begyulladnak, bevörösödnek. Szóval a napszemüveg-mániám egyrészről érzékenység, egyfajta menedék és persze a hiúság is játszik ebben egy kis szerepet.”
Bono vigyázó szemeit ráadásul nemcsak a zenére veti, de humanitárius tevékenysége is jelentős: 1985-ben felléptek az afrikai éhezők megsegítéséért rendezett Live Aid-en, és azóta is folyamatosan kampányol a harmadik világban élő milliók életkörülményeinek javítása érdekében – ezt segíti többek között az általa alapított DATA (Debt, AIDS, Trade in Africa) jótékonysági szervezet is.
2002-ben felkerült a BBC 100 Legnagyobb Brit-jeinek listájára, 2005-ben Nobel-békedíjra jelölték, két évvel később pedig átvehette a Lovagi Érdemrendet.
Viszont az ezzel automatikusan járó Sir-címet sajnos nem viselheti, hiszen Írország nem tagja a Brit Nemzetközösségnek.
Mi viszont nem is hasogatnánk tovább ezt a szőr-szálat, egyszerűen csak ennyi: a Jóisten éltessen sokáig, Bono!
fotó: Internet
