Ha úgy érzed, „kell” a másik az életedbe, tedd fel magadnak ezt a kérdést: “Szeretném ezt tovább folytatni?”
Akár nekünk mondja az az ember, akit talán a legjobban szeretünk, akár mi mondjuk ki, hatalmas súlya van ennek a négy szónak.
Talán volt már olyan kapcsolatod, melynek örültél, hogy vége. Lehet, hogy sírtál már hetekig valaki után aki nem érdemelte meg. Esetleg még mindig nem tudtad túltenni magad Rajta…
Egy biztos: mindegy, hogy nő vagy vagy férfi, fiatal vagy idős, az első kapcsolatodról vagy a sokadikról van szó, a szakítás fáj.
„De miért szenvedek ennyire?” – merülhet fel benned jogosan a kérdés. Ha egy csodálatos, hollywoodi filmbe illő kapcsolat ér véget, akkor persze egyértelmű a válasz. Viszont ha józan ésszel pontosan tudod, hogy így kellett történnie, akkor miért ilyen nehéz? Miért játszik az agyunk folyton a gondolattal, hogy mi lenne ha? Miért szépül meg a sok szörnyű emlék? Miért gondolsz a beteges tulajdonságaira elhanyagolható semmiségekként?
Természetesen sok mindent át kell gondolnod egy szakítás után. Egy másik ember vagy, mint a kapcsolat előtt, különösen ha hosszú évekről van szó. Talán eltérő dolgok érdekelnek már, új szokásokat vettél fel, más hobbijaid vannak. Biztos, hogy változtál. Mégis, a fájdalmad egy jelentős része sokszor egy okból fakadhat…
Elfelejtetted, hogy egy teljes ember vagy a partnered nélkül is.
Nagyon sokáig küzdöttem ezzel, évekig kellett ezt tudatosítani magamban. Tipikusan az az ember vagyok, aki azért ugrott egy kapcsolatba, hogy csak legyen valakije.
A „lelki társ” ötlete iszonyatosan romantikus és aranyos. Belegondolni is felvillanyozó, hogy van egy másik személy, aki csak neked lett teremtve és akivel tökéletesen passzoltok egymáshoz. Viszont akár most akarsz összejönni valakivel, akár egy kapcsolat kellős közepén vagy, akár lábadozol egy szakításból, rendkívül mérgező gondolat ez.
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy „kell-e” egy másik ember az életedbe ahhoz, hogy önmagad legyél. Ha „igennel” válaszoltál rá, akkor a szakítás nem a párkapcsolatod miatt fáj. A szétválásotok egy másik, a legfontosabb kapcsolatod sebeit tépte fel: az önmagaddal való kapcsolatodét, melyet valószínűleg a partnereddel próbáltál leplezni.
Ellenben az csak rajtad múlik, hogy ezt rendbe hozd. Áss le, gondold végig, hogy miért van szükséged egy másik emberre mindenáron az életedben. A választ lehet, hogy már tudod, de eddig féltél szembenézni vele. Most azonban itt az idő. Nem lesz könnyű, viszont ha ezt sikerül rendbe tenned, erősebben és egészségesebben fogsz kijönni belőle.
De mi van azzal a gondolattal, hogy az ember társas lény? Miért divat manapság azt favorizálni, hogy társ nélkül is tökéletes egész az ember? Nem, nem, nem és nem! Egyáltalán nem jó egyedül lenni! Természetesen mindenki maga dönti el, hogy hogyan akar élni. De az ember akkor is társas lény, nem remete. Nem erre lettünk teremtve.