A Föld napja idén tényleg a Földé

Újra kristálytiszta a víz Velence hangulatos sikátorai közt. Látványosan kitisztult a levegő Olaszország és Kína felett, hogy a főbb nagyvárosokat ne is említsük. Na de meddig?

Úgy látszik, nem csak nekünk kell Mohács, hanem az egész világnak: ha magunktól nem állunk le a buzgó pusztítással, majd a kispadra küld minket egy vírus. A környezetszennyezés most olyan mértékben lecsökkent, hogy a legkeményebb klímaaktivisták is csak pislogni tudnak.

 
 

Egyébként várható volt már, hogy valami katasztrófa bekövetkezik, és hiszitek vagy sem, most még csak ízelítőt kaptunk. A történelem hullámzó; olyan nincs, hogy több száz évre beköszönt a paradicsom. Csak hát ugye ebbe szoktunk bele.

A háború csak a tévében megy, az emberek csak Afrikában éheznek, a többi nem az én gondom.

Húzom az igát, beosztom a kis pénzem, aztán jónapot. Engem légyszíves hagyjatok ki a világ nyomorából.

Alapból lassan 8 milliárdan vagyunk, ennyi embert élelmiszer-és energiaellátását biztosítani nem lehet. Egy percig se higgye azt senki, hogy ezt az életmódot még sokáig tudjuk folytatni, sajnos a Föld eddig nagyon türelmes volt velünk, de most már kénytelen lesz benyújtani a számlát. Még a legnagyobb koponyák sem tudják megjósolni, milyen forgatókönyv várható: elsivatagosodás, kis jégkorszak, esetleg “csak” eltűnik pár milliós tengerparti város. Abban viszont mind egyetértenek, hogy gőzerővel rohanunk bele egy soha nem látott katasztrófába. Lehet, hogy a 8 milliárdból maradunk mondjuk három- vagy  egymilliárdan.

De nem tagadom, én is vétkes vagyok. Mert elcsábulok a 20 ezres fapados repjegyre. Megveszem a hat réteg műanyagba csomagolt csokit. Megvásárolom nyáron új ruhát, még ha csak egyet is. Érdekes módon az interneten nincs egy olyan átfogó, érthető videó, ami elmagyarázná, mivel mennyire szennyezem a környezetem. Az iskolában nincs a szánkba rágva, hogy vagy most cselekszünk, vagy visszasüllyedünk az őskorba. A nagy cégek, gyárak gyakorlatilag azt tehetnek, amit akarnak, párizsi klímaegyezmény ide vagy oda.

Az a baj, hogy egy csónakban evezünk. Ha Afrikában 10-20 év múlva nyaranta 60 fokra felkúszik a hőmérő, akkor ne csodálkozzunk majd, ha szerencsétlenek ide, Európába fognak menekülni. Ha beomlik a gazdaság, akkor nem azon fogsz siránkozni, hogy vegyél-e új autót, mert a régi olyan öregesen néz már ki. Örülni fogsz, ha a pénzed még ér valamit. Csak a tavalyi évben 200 ezer új vírust azonosítottak a kutatók – ennyit arról, mennyire ismerjük a környezetünket. Ha ez az egy térdre kényszerít minket, mi lesz később?

Nem hinném, hogy a Föld hosszútávon ne heverné ki a mi jelenlétünket. Egyébként még azt sem gondolom, hogy egyhamar eltűnnénk – de hogy milliárdok fognak nyomorogni és meghalni, az biztos. Tévedés ne essék, nem csak Afrikában és Ázsiában. Valójában a választás nagyon egyszerű. Drasztikusan visszafogjuk magunkat még most, vagy később kényszerből tesszük ugyanezt. De az fájni fog.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here