Manapság a nők mindent, értsd, valóban mindent megtesznek azért, hogy a testük ne változzon. Pontosabban, változzon, de szexi maradjon, vagy váljon azzá mindenáron. Olyasféle rágörcsöléssel igyekeznek, hogy elrettentő példa lesz belőlük egy idő után.
A mai nők nagy része időt, energiát, pénzt nem kímélve igyekszik elhitetni magával és a külvilággal, hogy teste nem öregszik, nem alakul át. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a kor, a terhességek, a szülés, a klimax megváltoztatja testünk állagát, mégis foggal-körömmel tagadjuk. Senki előtt nem titok, hogy az óriásplakátokon, a drága magazinokban lévő képek retusáltak, mégse tudjuk kivonni magunkat hatásuk alól. Lehetünk bárhol, bármikor, azt sugallják, hogy nem lehetünk kövérek, öregek, nem nyúlhat a bőrünk, és nincs az a helyzet, amikor megengedhetjük magunknak, hogy természetesen nézzünk ki. A nők milliókat költenek krémekre, edzőtermekre, plasztikai műtétekre csak azért, mert elhiszik, akkor lesznek kelendőek, elfogadottak, ha szexisek. Nincs a világon még egy ilyen erős vágy, mint az, hogy aki lát, annak semmi más ne járjon a fejében, csak az irigység és az elismerés.
Régen egy nő szabadabban lélegezhetett a bőrében. Tudta, hogy van rajta felesleg, nem bánta, hogy kissé megasszonyosodott szülés után, mert kisbabája egészsége, nyugalma mindennél fontosabb volt számára. Ma azonban kis túlzással elmondhatjuk, hogy már a szülés másnapján legszívesebben edzeni mennének, mondván, nem mutatkozhatnak akárhogyan a külvilág előtt. Amikor azt állítjuk, hogy én bizony nem akarok megfelelni másoknak, nekem jó, ahogy van, a legtöbb esetben hazudunk. Ha ez igaz lenne, nem gyantáztatnánk a lábunkat, és egyéb helyeket a testünkön, nem festetnénk a hajunkat, hogy a kozmetikust ne is említsük.
Az ápoltság, a testünkkel való törődés nem összekeverendő azzal a görccsel, amellyel igyekszünk magunknak nagy mellet, vagy kerek feneket varázsolni. Ha abnormálisan vékony derék és hatalmas popsi a cél, akkor azért dolgozunk. Ha a hosszú combok, akkor meg azért. Mindenáron vágyat akarunk ébreszteni a külvilágban. Erőlködésünk azonban rengeteg energiát emészt fel. Egészséges módon is lehetünk szépek, fittek, kívánatosak, de azt meg kell értenünk, hogy egy nő nemcsak akkor szexis, ha megfelel a 21. század kívánalmainak.
Akkor is vonzó, ha okos, szellemes, intelligens, lehet vele társalogni és felfújt ajkai közül nem hullik ki a trágárság. Ébreszthet vágyat egy nem feszes test is, egy nagyon keskeny csípő, vagy apró mell is. Nem akkor vagyunk abszolút szexkirálynők, ha megfelelünk a plakátok és a média elvárásainak. Ha tudjuk, hogy mindez hazugság, hogy átverés a jó kép, mert Instán, Tik-tokon megmutatják, mi is áll az ilyen képek készítésének hátterében, akkor mégis miért érezzük magunkat feszélyezve, ha már nem vagyunk fiatalok? Miért gondoljuk azt, hogy csak a tökéletes test szerethető?
Talán túl erősen elhittük, elhitették velünk minden fórumon, ami csak létezik, hogy kevesek vagyunk, soha nem leszünk elég különlegesek, csak, ha megveszünk bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat. A szépségre való törekvés genetikailag kódolt a nőknél, csak az utóbbi évek ezt abszolút módon felerősítették. A mai nők háromnegyede szorong a külseje miatt, és nem meri jól érezni magát egy strandon, egy próbafülkében vagy akár az utcán, ahol úgy tűnik, mindenki sportos és fiatal.
Mennyivel könnyebb lenne, ha megértenénk, hogy legfontosabb lenne, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Mindegy hány évesek lettünk, ha tudunk nevetni, ha képesek vagyunk viszolygás nélkül a tükörképünket bámulni, már hatalmas lépést tettünk előre. Az ilyen nők önbizalma fantasztikus. Az ilyen nő sugárzik, és úgy jár-kel az utcán, hogy senkinek nem jut eszébe azon gondolkodni, hány éves és hány kiló. Őket szeretjük, a közelükben érezzük magunkat felszabadultan. Ezt hívják önazonosságnak.
Természetesnek lenni a legszexibb. Adni önmagunk, és nem törődni azzal, kinek tetszünk és kinek nem… Ehhez mérhetetlenül sok erő és hit kell. Máshonnan viszont nem meríthetünk, csak önmagunkból. Nem a külvilág táplálja ezt a belső forrást, hiába hisszük. Legfeljebb megerősítheti.
Ideje merítenünk, ideje félrelökni a sok ócska, megkomponált képet, megszerkesztett reklámot. Mind élettelen, üres. Mi azonban itt vagyunk és ragyoghatunk, ha merünk, mindegy, hogy van-e rajtunk ránc, súlyfelesleg, szeplő vagy bármi.
Kép forrása: Pinterest
