Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De van-e egyáltalán olyan, aki ne szeretné a virágokat? Illatosak, színesek, változatosak.
Általában. Persze, akadnak kivételek: amelyeknek valami igazán gusztustalanra emlékeztet a formájuk, vagy pocsék a színük, és, nos, nincs mit szépíteni ezen: rondák, mint a bűn.
Aztán persze lehet, hogy az Ausztráliában honos vörös tintahalgomba (ami ugyan hivatalosan ugyan nem növény), ez a nyílt sebre hasonlító, virág alakú gomba is tetszik valakinek… sose tudni. A gomba szaga megfigyelők szerint valahol a rothadó húsé és a rothadó fogaké között van, szóval, nem csak csúnya, de büdös is.
A rafflézia rajongói szintén a rothadó hús szagába szippanthatnak bele, ha ezzel az egyméteres, Szumátrán és Borneóban őshonos virággal találkoznak. A világ legnagyobb, mintegy tízkilós virágot hozó növénye másfél év alatt fejleszti ki bimbóját, amely kilenc hónap alatt bont szirmot – és egyetlen nap alatt el is hervad.
Egy sündisznóba szorult megkelt tésztára hasonlít a szintén Borneóban élő durián. Nem is maga a növény a borzasztó, hanem ez a termés. Amely amellett, hogy csúnya, iszonyatosan büdös is. Hányásszaga miatt kitiltották a középületekből és tömegközlekedési eszközön sem szabad szállítani.
Az, hogy a titánbuzogányt a helyiek hullavirágnak hívják, talán sok mindent elmond a növényről, pláne, hogy ehhez a szaghoz még egy gigantikus pénisz alak is tartozik!
Hát, mit mondjak, én inkább maradok a rózsánál és a gerberánál… pedig lehet, hogy valakinek meg az nem tetszik. Micsoda színes ez a világ!
