A minap parázs vitát követtem a közösségi oldal egyik baba-mama oldalán. Arról volt szó, hogy vajon nem kellene-e betiltani az olyan felesleges műanyag mütyüröket, mint például a Kinder tojás, amelyben a csoki is minimális, és a játéknak sincs kifejezetten értéke, tartóssága. A kommentáradat csupán a lényegre nem világított rá: a kis erőfeszítések is sokat jelentenek abban a tragikus helyzetben, amelyben van a világ. Helyette egymásnak teljesen idegen anyák estek egymásnak, és arra hegyezték ki a dolgot, hogy akinek nem tetszik, az ne vegyen a meglepetést rejtő édességből. Retorikai fordulatokkal, érvekkel, tények felsorakoztatásával nem találkoztam. Csak az acsarkodás, gyűlölet és személyeskedés váltogatta egymást.
Mialatt a Föld haldoklik, magukat civilizáltnak, értelmesnek és szabad gondolkodású felnőtt embereknek nevezők sértegetik egymást.
Ma ezt olvastam az egyik hírportálon: “Már mintegy 60 méter magas az indiai főváros, Újdelhi keleti peremvárosában elterülő szeméthegy, amely jövőre magasabb lesz mint az ország ikonikus műemléke, Tádzs Mahal. A több mint 40 futballpályányi területen húzódó szemétlerakó évente mintegy 10 méterrel növekszik.”
Jó reggelt, emberek! Ébresztő!
