Bőven elkényeztet minket alfahímekkel – Pár szó a Trónok harcáról

  1. bárki meghalhat
  2. nincsenek jók és rosszak
  3. sárkányok
  4. fantasy+ valóság hús-vér
  5. cselszövés, intrika
  6. csatajelenetek, látványvilág

“Micsodaaa, te nem nézed a Trónok harcát?!” Elfogult rajongóként sajnos azt kell mondanom, a kérdés jogos. Ma már csak az nem követi a sorozatot, akinél nincs otthon bevezetve áram.

 
 

Na de mégis mi ez a nagy Trónok harca-őrület, hogy lehet az, hogy más sorozatot összesen nem néznek ennyien? Ráadásul egy fantasy-világról beszélünk, ami alapjáraton egyáltalán nem való mindenkinek.

Azért azt meg kell hagyni, hogy bár műfaját tekintve a sorozat valóban a fantasy kategóriájába esik, az intrikák és cselszövések miatt mégis annyira valóságszagú az egész, hogy könnyen a szereplők helyébe képzelheted magad. A karakterek igaziak, ugyanúgy félnek, szeretnek, átvernek vagy viselkednek, mint te vagy én. És ebben rejlik a dolog esszenciája. Amíg a te legnagyobb problémád az, hogy zsíros vagy félzsíros tejet vegyél a boltban, addig a szereplők azon morfondíroznak, mikor fogják őket megmérgezni, esetleg hátba döfni. Mármint szó szerint.

Ráadásul a klasszikus sorozatokkal ellentétben a végkifejlet egyáltalán nem kiszámítható. Nem biztos, hogy Huan és Esmeralda összejönnek, és boldogan élnek a brazil luxusvillájukban, amíg meg nem halnak. A jó nem nyeri el méltó jutalmát, a gonosz nem bűnhődik, minden azon múlik, ki mennyire élelmes. Épp úgy, mint a valóságban. Apropó, pár szereplőt leszámítva nincsenek tisztán jó és rossz jellemek. Sőt, egy idő után azon kapod magad, hogy könnyedén meg tudsz kedvelni egy gyilkost, egy cselszövőt, vagy egy senkiházi árulót. Nem mondom, ijesztő.

Külön tetszik, hogy a sorozat felvonultat több homoszexuális és biszexuális szereplőt is. Ami ugye egy fantasyvilágban legalább annyira elfogadott dolog, mint itthon úgy 50 évvel ezelőtt… Sőt, az író bátran beleállt olyan tabutémákba is, mint a testvérek közti szerelem, amibe ugyebár az ember bele sem akar gondolni, de attól még ilyen is van. Legfeljebb a felek nyilván nem verik nagy dobra. Szörnyűségek egész sorából csemegézhetsz, ha bírja a lelked: nemi erőszaktól kezdve kislányok verésén át kínzásokig a sorozat sokféleképp gondoskodik arról, hogy egy darabig másra se tudj gondolni.

És mégis, akár hiszed, akár nem, ez egy feminista darab. A színes, erős női karakterek igenis képesek kezükbe venni a sorsuk irányítását egy férfiak uralta világban – még a sok nemi erőszak és megalázás ellenére is. Persze ez nem jelenti azt, hogy biztonságban tudhatják magukat. Sőt, igazából bárki, bármikor meghalhat, nincsen mindent túlélő főszereplő, vagy az utolsó pillanatban megmenekülő hős vagy királylány. Több évadon keresztül fontos szerepet játszó karaktereket szúrnak le, robbantanak fel minden előjel nélkül. Te meg azon kapod magad, hogy kiesett a popcorn a szádból.

Na és az a látványvilág! Sárkányok repülnek egy Colosseum-szerű arénában, középkori várakra hull lágyan a hó, zombik támadnak a jeges északról. Szerencsére a készítők egyáltalán nem sajnáltak pénzt és időt a megfelelő látványorgiára, ha a sorozat egy gagyi, Zs-kategóriás szappanopera lenne, még akkor is megérné nézni a vizuális effektek miatt. Ehhez jönnek még a véres csatajelenetek, ami finoman szólva is nagyszabású. Legalábbis nem arról van szó, hogy 25 statisztát bedobtak egy kis csihi puhira, hanem több száz férfi esik habzó szájjal egymásnak. Nem kis munka.

És ha már látványvilág: a sorozat ć. Ennyi szép, kidolgozott felsőtestet még a Baywatch-ban sem fogsz látni, ráadásul néhány férfi szereplő annyira szemtelenül jóképű, hogy már-már megközelíti a photoshop-gyanús szintet. Úgyhogy ha másért nem is, hát ezért kezdd el nézni a Trónok harcát. Aztán úgysem lesz menekvés, magába fog szippantani.

 

 

 

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here