Kedves Zsolt!
Ahhoz képest, hogy nem ismersz, elég bátran beszólogattál nekem. Nem fogok megsértődni, ne hidd, mert nekem te láthatatlan vagy. Veled merek bátor és szókimondó lenni, főleg azért, mert a mail mindent elbír.
Hogy csúnya vagyok-e, mint az országút? Nem,...
Ha megkérdem a lányom bármikor is, mihez van kedve, mindig azt feleli, menjünk állatkertbe. Így már biztosan kétszázszor voltunk, és ha fel kellene sorolnom, melyik állat melyik mellett raboskodik, alig vétenék hibát. Így nem kérdem meg.
Istenem, csak ne kelljen...
A szív halkan törik össze. Nem hallják meg sokan. Elég hozzá csak egy ajtócsapódás, egy elfelejtett üzenet.
Nem harsogja túl a félelmet, a csendet, a szorongást, egyszerűen csak roppan egyet, és millió darabra hullik. Hogy fáj ez a roppanás, nem...
Hányok a karácsonytól, hányok az ünnepektől. Képletesen és a valóságban is. Régebben azért voltam kiborulva, mert úgy éreztem, nem tudok megfelelően teljesíteni, értsd csodás fát találni, ragyogóra díszíteni a fát meg a lakást, és még sütni, főzni orrvérzésig. Tudom,...
Kedves Zsolt, de egy másik!
Az első gondolatom az volt, nem mondasz igazat, vagyis le akarsz pattintani, amit még el is tudnék fogadni. Ja, nem, de igyekszem. Aztán az is megfordult a fejemben, hogy ha ez igaz, akkor csalódtam benned,...
beszélgetésKislány (nagycsoportos): Anya, a Jézuska mindenkinek visz karácsonyfát?
Anya: Igen, azt hiszem.
Kislány: Annak is, akinek nincs gyereke?
Anya: Úgy gondolom, neki is.
Kislány: Fel is díszíti?
Anya: Mindenképp.
Kislány: Jó, ezt értem én, mert tavaly is így volt. Csak azt nem tudom, hogy...
Huszonnegyedike volt, reggel hat óra. A villamosvezetőnek az járt a fejében, hogy milyen szerencse, hogy aznap este nem kell dolgoznia, sőt két napig ügyeletben sem lesz. Végre pihenni fog, lehet, hogy kimegy a tóra pecázni, de az is lehet,...
Tényleg minden út hazafelé vezet karácsonykor? De jó is lenne, ha még lenne miért hazamenni! Szívesen beülnék a kocsiba, hogy gördüljenek alattam a kilométerek, és bosszankodjak azon, miért siet mindenki, vagy hogy megint nem esik a hó. Szívesen ácsingóznék...
Édesapám!
El se tudom mondani, mennyire jó volt nekünk otthon. Minden más, ezt nem is kell hangsúlyoznom, te is tudod. Otthon lenni jó, csak otthon élni nem. Minden illat, íz egy emléket idéz, de sajnos az emlékekből nem lehet megélni....
Hogy ez honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy a hatalmas ebédlőben akár táncolni lehetett volna, akkora asztal volt megterítve. Ha a mennyezeten gyertyák lógtak volna, még a Harry Potterben hiszem magam, így azonban csak egy kivégzőosztag csőre töltött puskái...
