"Ott már cseppet sem óvatosan rángatta ki a fiókokat, és nyitogatta a konyhaszekrényt. Rövid keresgélés után a bugyik közt meglelte az egyik bankkártyát. Elvigyorodott.
Már a markában érezte a kisebb vagyonnyi összeget, és ettől virágos jókedve kerekedett."
A sorozat többi részét...
"Róza leült egy padra az aprócska tér szélén, és maga elé bámult. Rossz volt az élet egyedül. Rossz volt felébredni az üres ágyban. Még rosszabb volt este lefeküdni. Hiányzott neki a simogatás, az ölelés. És jelen állapot szerint nem...
Nézte a kanapén elnyúló férfialakot. Erős volt és feszes, az arca viszont olyan barázdált, és fáradt, mintha vagy egy évtizeddel lenne idősebb, mint a teste. Az életigenlő, tüzes tekintete valamelyest javított az összképen, és fiatalította őt, de most, hogy...
– Na, ugye – jegyezte meg a humortalan hölgy. – Mindjárt tudja, mi a fontos.
És a pénz is fontos volt, ugyanis semmi sincs ingyen. A kerítőmunka első lépésben hatvanezerbe került. Erre egyáltalán nem volt felkészülve, de már nem akart visszatáncolni. Az...
Amint kinyitotta a szemét, összeszorult a gyomra. Kitámolygott a füdőszobába, és ivott egy pohár vizet - már egy jó ideje így kezdte a napját, bevezette és tartotta is ezt a szokást. Bevált. Rögtön éberebb lett, megnyugodott, és eszébe jutott,...
Róza négy éve veszítette el a férjét. Akkor negyvennégy éves volt, két gyerek anyja. A vasárnapi ebédnél ültek, amikor Sanyi elnevette magát, aztán leborult a szélről.
Mindkét fia kollégiumban lakott, így egyikük sem láthatta a borzalmat. Róza sikoltozva szaladt a...
"Marco az édes, drága, romantikus csokrot küldött neki egy szenvedélyes csók után! A kinti vihar elcsendesült és Kiara szívében dörömbölt csak tovább az érzés. A fene egye meg Olaszországot, a szerelmet, a tavaszt és az ilyen kedves pasikat, akiktől...
Hosszú évek óta egyedül vagyok. Kislányként nem erről álmodtam, mert erről nem álmodik senki. Így csak alakul. Amikor házasságban éltem, akkor is egyedül voltam benne. Nem jó szó, hogy magányosan, mert az a lélekre vonatkozik. Egyedül pedig legjobban a...
"Bár már holnap lenne, gondolta, és hosszú ideig a plafont nézte, nem sejtve, hogy a másnap sem lesz egészen kedvére való. Szerencsére nem látunk a jövőbe, így Kiara is csak a jelen miatt tudott nyugtalankodni, ami szintén nem volt...
Kata nem sietett. Léptei tompán visszhangoztak a kórházi folyosón. Ha tehette volna, megparancsolja, hogy lábai váljanak kővé. Már a szag is elviselhetetlen volt. Egyszerűen taszította a gondolat, hogy ide kelljen jönnie.
Lesimította szoknyáját, megigazította blézerén a hajtókát, mintha ezzel felkészült...
