„Hanna voltam, 16 éves és megöltek. Úgy haltam meg, hogy voltaképpen nem is éltem igazán.”
A sorozat többi részét itt olvashatod
„Ajándékot hozott. Egy karkötőt. Kicsit csicsás volt, de tetszett. Amikor átölelt, túl erősen húzott magához. Rosszul éreztem magam. Mintha erőszakos lett volna a csókja is. Mégis elhitettem magammal, hogy biztosan azért van, mert fiatalabb vagyok nála, ő meg jobban tudja, hogyan kell ezt csinálni. Az első nyilvános csók… Meglepett.”
Június 9. kedd
Alexszel mostanában sokat beszélgetünk a halálról. Kicsit megijeszt, mennyire komolyan gondol rá. Hogy tud 22 évesen ezzel foglalkozni? Egyik nap elmesélte, hogy a nagyapja temetésén nyitott koporsó volt és ő odamerészkedett a halotthoz. Az anyja nem szólt rá, mert mással volt elfoglalva. Meglepte, hogy mennyire viaszszerű a halott arca. Meg sem ismerte a mindig morcos nagyapát, aki egyszer a sámlit is a macska után vágta, amikor az beosont a kamrába.
Nekem soha nem jutnak eszembe ehhez hasonló gondolatok. A lélekvándorlásról is mesélt. Abban nem hiszek. Próbált meggyőzni. Egyik nap, amikor halomszámra gyilkoltam a hangyákat Domestosszal, eszembe jutott, hogy hátha emberi lények voltak egy másik életben, mégsem tudtam sajnálkozni. Szerintem ez egyszerűen baromság. Ki akarja elhinni, hogy megeszi a dédanyját sült csirke formájában?
Rühelli, ha kételkedem a szavaiban vagy a mondanivalójában. Megfigyeltem, hogy mesélni kifejezetten szeret, de inkább úgy, mintha tanítana. Sokszor nem is nekem beszél, hanem csak úgy a levegőbe. Vagy csak kimondja a gondolatait? Magam sem értem.
Az tetszik nekem, hogy sok mindent tud a világról. Én is sokat olvasok, de egészen másról. Legjobban a középkor érdekel. Próbáltam elmondani neki, hogy milyen élet volt Angliában 1100 körül, mert a Katedrális került a kezembe. Nem sokáig bírta, hogy átvettem a szót. A regényekről annyit mondott, idióta írók agyszüleményei. Így ez a beszélgetés elakadt, pedig annyi mindent akartam volna neki mesélni.
Apa azóta sem talált állást. Egyikünk sem hitte, hogy ilyen nehéz lesz. Azért ismerve őt, tudom, nem könnyű eset. Valószínűleg osztotta az észt vagy pökhendi volt és nem jött be a munkáltatónak.
Ha sokáig itthon marad, mindnyájan megbolondulunk tőle. Kiabál, és néha eljár a keze. De eddig csak az öcsém kapott egy frászt, mert többször megkérte őt valamire, és nem csinálta meg. Én kerülöm nagy ívben. Anya meg csak főz, mosogat és a nap nagy részét a kertben tölti. A pénzünk véges. Rettegek attól, hogy ha elfogy, apa még idegesebb lesz. A számlák gyűlnek a fiókban.
A karkötő után egy láncot is kaptam Alextől. Zöld köves. Nagyon tetszett. Olyan, amilyen a gazdag nőknek van az amerikai sorozatokban. Elegáns. Azt mondta, hordhatom, de csak akkor, ha senki nem látja. Akkor meg minek? Mi a fenéért adja, ha megtiltja, hogy viseljem?
Meg is kérdeztem tőle, hogy honnan van, de csak mosolygott és azt válaszolta, ez hadd maradjon az őt titka.
Lopta volna? Itt a városban nem sok embernek lehet ilyen. Biztosan vette Pesten.
Június 19. péntek
Vége a tanévnek. Még két év az érettségiig. Nem bánnám már, ha ott tartanánk. Két évem van kitalálni, mit is szeretnék.
Borka pasijáról kiderült, hogy normális srác. Még főzni is tud. És gitározni. Ez utóbbi mindig is jó csajozós fílinget tud teremteni. Jól kijönnek egymással. Egyik nap hazafelé jövet a suliból elmesélte, hogy megvolt a dolog. Nem tervezték meg előre, csak úgy jött. Nem bánta meg, bár nem volt különös. És ami a lényeg, kicsit fájt csak. Elfelejtettem megkérdezni, védekeztek-e. Viszont úgy tudom, hogy elsőre nem lehet teherbe esni.
Én sokat gondolok arra, milyen lesz majd Alexszel, de egyelőre nem szorgalmazza, amit nagyon furcsállok. Egy kis petting volt már meg smárolás, de nem vittük túlzásba még soha. Így nem nehéz vigyázni a micsodámra, ahogy apa mondaná.
Egy biztos, nem tudok eligazodni rajta. Vannak napok, amikor kedves hozzám, mondhatnám, gyengéd, máskor meg durván rám szól, hogy ne karattyoljak annyit. Viszont biztosan megbízik bennem, mert elmesélte, hogy pár napja feltörtek egy kocsit, amiben egy nagyon tuti laptop volt. A tulaj biztosan kivan, mert tele volt a gép pornóval. Hogy felejtheti valaki a hátsó ülésen a táskáját? Lúzer, megérdemli.
Kérdezte, hogy én láttam-e már igazi pornót. Amikor megráztam a fejem, kinevetett. Gúnyosan. Kislánynak titulált és a szemében lenézés volt. Rosszul esett. Tudom, hogy már nem vagyok dedós! Elküldtem a francba, erre olyan ideges lett, hogy megszorította a csuklóm.
– Soha többé ne merj így beszélni velem! – ezt lihegte a fülembe. Nagyon férfias volt ez a kemény hang. Kicsit tetszett is.
Apát felvették próbaidőre egy céghez biztonsági őrnek. Szar munka, de jobb, mint a semmi. Ezt mondta utána. Néha egész napos, máskor meg otthon heverészik, hogy kipihenje a nagyon nehéz semmittevést.
Június 25. csütörtök
Már egy hete szünet van, amit nagyon nem bánok. Max. nyolcig alhatok, mert anya kíméletlenül felébreszt. A tunyaság viszi az embert a bűnbe, ezzel nyitja a reggelem. Ő pedig tesz róla, hogy nekem ne legyen időm ellustulni. Egyik nap meggyet szedtünk a telken, utána málnát. Nem sokára jön a paradicsom is. Borsó is van bőven, így be vagyok fogva rendesen.
Barátnőimet sokkal lazábbra engedik. Kapom is tőlük az ívet, mert szerintük nyugodtan mondhatnék nemet. Nem ismerik az apámat. Nem szeretném, ha egyszer dühében megütne.
Most, hogy dolgozik, valamivel higgadtabb, de azért fel-felcsattan, ha valami nem a kedve szerint van. Már a kiabálástól is összeszorul a gyomrom. Utoljára kiskoromban vert meg, de akkor annyira, hogy még most is emlékszem rá.
A cefrébe, ahol a szilva várakozott, hogy pálinka lehessen, faleveleket szórtam, hogy ne érezzem, milyen büdös. Hat éves fejemmel azt gondoltam, ha lefedem a lötty tetejét, akkor majd nem bűzölög. No, emiatt elszállt az agya.
Tegnapelőtt szakítottam Alexszel. Vagy lehet, hogy ő velem. Mindenesetre vége lett. A múltkori óta, amikor dedósnak nevezett és megszorította a csuklóm, még kétszer előfordult, hogy erőszakos volt. A szakítás estéjén, ahogy kísért haza a sétából, a falhoz szorított. Azt kérdezte, mit szólnék, ha most megdugna. Persze, nevettem. Viccesnek tűnt lihegő tekintetével. Eddig alig-alig közeledett felém, majdhogynem csak barátok voltunk, erre hirtelenjében le akart rohanni. Tiltakoztam. Még erősebben nyomott a falhoz. Karját a nyakamhoz szorította. Amikor azt mondtam neki, hogy sikítok, ha nem enged el, abbahagyta. A szemébe visszatért a jól ismert kedvesség és bocsánatot kért.
Szótlanul mentünk hazáig. Nem is tudtam, mit mondjak. A szívem zakatolt. Egyetlen dologban voltam csak biztos. Félek tőle. Akitől meg fél az ember, azzal nem szívesen van együtt.
A házunk előtt épp csak kiböktem, hogy szakítani akarok, majd befutottam. Szóhoz sem jutott, de ez így volt jó mindkettőnknek.
________
Gyerekeinknek akkor is nagy szükségük van a figyelemre és meghallgatásra, amikor már nem kicsik, hanem kamaszok vagy fiatal felnőttek. Kevés tapasztalattal rendelkeznek és olykor bátrabbak a kelleténél. Mi azzal segìthetünk a legtöbbet, ha éreztetjük velük, hogy minden gondjukkal mrgkereshetnek bennünket. Legyen ez félelem, szorongás, mély vagy alaptalan. Bármilyen!
Hanna története valós eseményeken alapul. A szereplők érzései és tettei mégis kitalàltak.
Imre Hilda
fotó: Pinterest
