Várj meg Toszkána, jövök! – 20. rész – Minden jó, ha jó a vége….

“A szépséges Toszkána még messze volt, de az öröm megédesítette a várakozás perceit.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

Ahogy átlépték Toszkána tartomány képzeletbeli határát, Kiara szíve hevesebben kezdett verni. Úgy számította, nem fog elkésni.

Amikor feltűntek Lucca körvonalai, írt egy üzenetet Marconak azzal a szöveggel, hogy megjött, és nagyon siet. Hozzátette, hogy reméli, minden rendben van. Marco ekkor felhívta.

 
 

– Muszáj volt hallanom a hangod – közölte kedvesen.
– Nagyon drága vagy! Még két óra, és ott leszünk nálatok! Mindennel el tudtatok készülni időre?
– Igen, de azért tegnap nem aludtam, anya kiborult, mert a virágok nem érkeztek meg, Martin pedig új barátnővel jön. Ennyi történt tömören.
– Alig voltam távol, és mintha minden felgyorsult volna. De most leteszem, ha nem bánod, mert megérkeztünk és készülődnöm kell. Tudod milyenek a nők! És Marco! Hiányoztál!

Amikor kimondta, elpirult. A férfi nevetett, és ennyit mondott:

– Te jobban!

Mivel Béci nem akart váratlan vendégként gondot okozni, úgy döntöttek, aznap este Kiaránál alszik. Aztán majd kiderül, hogyan szállásolják el a rokonai. Így volt praktikus, ha nem akarta zavarni a készülődés utolsó perceit.

Lecuccoltak, és a fiú megállapította, hogy csinos a lakás, csak pici. Az inge meg összegyűrődött az utazás alatt, mert nem akasztotta a szmokingja mellé.
Kiarát hirtelen pánik fogta el, amikor a szmoking szót meghallotta. Egy pillanatig sem jutott eszébe a saját ruhája, mert nem gondolta, hogy ennyire ki kell öltözni. Két alkalmi ruhája volt, mindkettőt évekkel ezelőtt vette valami céges bulira. Egyik sem volt különleges. Az egyik kis fekete koktélruha volt nyakba akasztható felső résszel, testhez simuló aljjal. A másik bézs volt, szolid csipkével és csodálatosan szép kivágással a hátán. Lebarnult bőrén remekül mutatott volna. Mégsem volt benne biztos, hogy jól néz ki.

Béci a kanapén heverve figyelte ideges mozdulatait.

– Kiara! Nyugodj meg! – mondta neki. – Mindkettőben szép vagy. Én a helyedben a bézst venném fel, de ebben én nem dönthetek.
– Már döntöttél is!
– kiáltotta a lány.

Az ágyra dobta a feketét és futott a másik szobába átöltözni. Szerencsére nem hízta ki, és még mindig csodásan állt rajta. Előkereste aranyszínű pántos szandálját és belebújva kilibbent a haverja elé.

–  Marco odalesz tőled, erre mérget vehetsz – mondta az füttyentve. – Viszont lassan indulnunk kell!

Kiara az életben nem sminkkelt ilyen rohamtempóban. Nem volt szüksége másra, csak a szemei hangsúlyozására és egy kevés szájfényre. A bézs ruha kiemelte bőre barackszínű ragyogását. Épp ki akart szólni a fürdőből, hogy két perc és mehetnek, amikor Luigi neve jelent meg a telefonon.

– Isten hozott magyar lány, akinek sikerült egy remek üzlethelyiséget találnia Luccában!
– Jesszusom! – sikoltotta Kiara.
– Nevezz csak simán Luiginak – nevetett a srác. – De az biztos, hogy lealkudtam neked az árból! Akár a jövő héten kezdhetjük a felújítást!
– Nem hiszem el, hogy ennyire jó fej vagy! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – kiáltotta. – Én vagyok a világ legszerencsésebbje. Holnap kereslek, mert most egy estélyre vagyok hivatalos! Jaj, Luigi, hihetetlenül örülök neked, az üzletnek, a világnak és mindennek!
– Hallom! – vigyorgott a srác. – Érezd jól magad, aztán holnap beszélünk.

Mialatt Kiara örvendezett, Béci is elkészült. Nyúlánk termetén jól mutatott a szmoking. Kiara sose látta barátját ilyen elegánsnak.

– Tyűha! – mondta. – Azt hiszem, jól mutatunk – kacagott.
– Akkor jöjjön kisasszony, vár minket egy csodás este, és engem még a rokonság is!

A kocsiban egymásra néztek és megbeszélték, hogy mindketten tűkön ülve várják, hogyan reagálnak rájuk.

A villa csodás kovácsoltvas kapuja tárva-nyitva állt, és a szemben lévő sebtében kialakított parkolóban rengeteg autó sorakozott. A felvezető út mellett hatalmas agyagkaspókban virágok sorakoztak. Felettük ízléses lámpasor vezetett majdnem a bejáratig. Mesebelinek tűnt az egész park, ahol a fehér asztalokon karcsú nyakú pezsgőspoharak sorakoztak. Mindenhol virág- füzérek és csodás lámpasorok csalogatták a vendégeket a kert hátsó részébe, ahol egy kálákkal ékesített pavilon előtt álldogált Marco és családja.

Kiara messziről kiszúrta őt, és megremegett a boldogságtól. Igazán elegánsan festett, de a hetven éves édesapja is, aki szintén magas, sármos férfi volt. Nem látszott rajta a kora, az biztos. Veronica asszony szintén bézs ruhába bújt, de az övé finoman decens volt, és egy elegáns kesztyűt is húzott hozzá. Béci kihúzta magát,  majd elszántan ennyit mondott:

– Menjünk, köszöntsük őket! Kicsit összekapom magam, míg odaérünk, mert nem vagyok szokva ezekhez a puccos dolgokhoz. Láttad a nőket? Ennyi ékszert még egy belvárosi ékszerboltban sem láttam soha.
– Nem baj, mi magunkban is szépek vagyunk! – nevetett a lány, és repült volna Marco karjaiba.

Bécit hatalmas örömmel fogadta a család, meglapogatták a hátát és nem győzték csodálni a változást, amit rajta láttak.

Veronica Kiarához lépett és karon fogta. Bemutatta a férjének, aki kezet csókolt és jó szórakozást kívánt neki. A lány elpirult, és bólintott. Martin finoman hozzáhajolt és ennyit súgott a fülébe:

– Az összes kutyapiszkot eltakaríttattam! Nem kell aggódnod.

Kiara legszívesebben felképelte volna, de ekkor Marco átölelte a vállát és megkérdezte, volna-e kedve sétálni.
Bólintott, és boldog volt, hogy kiszabadulhatott a kellemetlen helyzetből.

– Gyere, megmutatom a kert legromantikusabb részét! – húzta magával.
– Azt hittem, ez az, hiszen itt minden gyönyörű!
– Nem, nem! Itt te vagy gyönyörű! Tűnjünk el gyorsan, mert egyre többen jönnek!

Azzal kézen fogta a lányt és húzta maga után. Kiara bőre bizsergett az érintésétől.

A legtávolabbi ponton, ahol már az emberek nem látszódtak jól, Marco megállt és szenvedélyesen magához ölelte Kiarát. Olyan hevesen csókolta, szorította magához, hogy a lány megértette végre, mit jelent, ha valakinek nagyon hiányzik az ember.

– El sem hiszem, hogy újra itt vagy! – súgta a fülébe. – Semmi mást nm akarok ma este csak téged ölelni.
– Marco, édesem! Már nem megyek sehová, csak veled. Minden percet veled akarok tölteni.
– Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem akarlak kiengedni az életemből – nézett a szemébe mélyen a férfi.

A lány arca sugárzott az örömtől. Még hogy semmi szerelem! Még hogy távolság meg óvatosság? Marco szerelmes tekintetében már el is veszett. Ha ez a szerelem és ilyen gyorsan jön, akkor legyen, gondolta.

Már nem tiltakozott, nem tagadta maga előtt. A csókban összeforrt azzal a férfival, akiről tudta, hogy rábízhatja magát. Ő lesz majd az, aki szereti és ő szeretheti bármeddig.

– Én a te életed részese szeretnék lenni mindig, minden percben. A valódi jóban-rosszban suttogta.
– Ez így lesz! Most pedig szabad egy táncra, kisasszony? Szeretném, ha mindenki látná, milyen csodálatos nővel keringőzöm a kertben!
– Örömmel, uram! Csak vigyázzon rám, mert szédülök!

A szerelemtől, de ezt már nem tette hozzá, csak belesimult a férfi karjaiba.

VÉGE

Előző rész

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here