Vasárnap este már sajgó lábakkal várta a nap végét, mert másnap szabadnapos volt. Kitalálta, hogy semmi mást nem tesz, mint a parton hever és olvas, meg eszik, de nem olyasmit, minden nap, hanem megkóstol valami szokatlant. Már csak fél...
Amikor anyja azt szajkózta, majd jön másik, Zsófi mindig dühös lett. Nem bugyi ez, amit csak úgy használunk, majd kidobunk, jegyezte meg idegesen. Anyja ilyenkor megvonta a vállát, mint aki mindenkor biztos az ősi tapasztalásban, de tudja, hogy lánya...
Mirkó húgának remek ízlése van, és az egyik póló kivételével minden jó rám. Hihetetlenül kellemes érzés tiszta ruhába öltözni, újra úgy érezni, minden rendben. A lábam se fáj nagyon és már alig várom, hogy újra a mamánál legyek. Mirkó...
Túl életem leggyorsabb fürdésén és legnyugodtabb éjszakáján, arra ébredek, hogy csodálatosan süt a nap. Biztos, hogy nem hajnali hat van. A szobában egyedül vagyok, Mirkó a másikban aludt, miután kiszedett a kádból és lefektetett, mint egy gyereket. Finoman betakargatott,...
– Apádnak… - ismételte, nem kérdezte. – Ki mert ilyet mondani?
– Anya, válaszolj! Mondd meg végre az igazat ahelyett, hogy engem faggatsz.
Az asszony lehajolt és elkezdte szedegetni a pohárdarabkákat.
Zorka tudta, hogy azért, hogy ne kelljen ránéznie. Az egész jelenet...
A feleségem egy idióta. Régóta tudom, csak nem akarom a nap minden percében orra alá dörgölni.
Fárasztó egy ilyen nővel élni, de szeretem. Húsz év van mögöttünk, és én már nem mondogatom neki, hogy próbáljon meg e világban élni. Úgyse...
Ki sem tudom mondani, mit éreztem, amikor megláttam a mamát. Törékeny kis testébe több erő szorult, mint egy húszévesébe. Úgy ölelt meg, mintha szét akarna roppantani, de csak nevettem rajta. Istenem, de jó, hogy ő van nekem! Nélküle nem...
A férjem egy idióta. Régóta tudom, csak nem akarom a nap minden percében orra alá dörgölni. Nem figyel senkire, mondja a magáét, és természetesen mindenkinél okosabb. Nálam meg pláne, mert húsz éve úgy kezel, mintha félkegyelmű lennék. Ráhagyom, nincs...
Egész úton kiabált. Szidta a látót. Olyan hangosan rikácsolt, hogy Rebeka félreállt, és megkérdezte tőle, akar-e valamit inni, vagy ordítana egy nagyot a mező közepén? Úgyis ott vannak, hasznosabb lenne, mint ez a jajgatás. Ha egyiket sem, akkor fogja...
Kinn a zord épület előtt már annyira türelmetlen vagyok, hogy kis híján elbőgöm magam. Ráz a hideg, de nem azért, mert fázom, inkább az aggodalom és a fájdalom teszi.
– Mamika! Hogy vagy? – kiáltom, amikor végre Mirkó telefonján felhívhatom...
