Ha múlik, akkor fájnia kell…

“Végre minden a régi kerékvágásban…” – sóhajtott fel, amikor átlépte az iroda küszöbét, és a portás Béci a szokásos bájvigyorral köszöntötte őt.
“Régi micsoda…?” – rögtön rá is jött, hogy micsoda butaságot gondolt. Egy válás kimondása után, új lakásból munkába indulva vajon mi lehet “régi kerékvágás”? 

“Jó, hát költöztem, és legnagyobb meglepetésemre pár barát látványosan el is fordult tőlem, de legalább önazonos vagyok, és tiszta lappal folytatom, nem a nyomasztó hazugságban.” – magyarázta meg önmagának az elmúlt néhány hónap történését.

 
 

A konyhapultnál öntött magának egy dupla adag feketét – érezte, hogy szüksége lesz rá. Tudta, hogy néhány ügyintézős kör miatt aznap délután találkoznia kell a férjé… mármint a volt férjével, és ez valamelyest beárnyékolta a munkakedvét. Valahogy mégis beindult a nap – erről persze tett néhány igazán kellemetlen ügyfél. Mintha összebeszéltek volna… délig az átlagnál is több problémás esetet kellett lezongoráznia. 

Amikor lekapcsolta a kis lámpát, és gémberedett lábát kinyújtotta, észrevette, hogy lenémított telefonján egy üzenet várja. “Kicsit kések, de megyek.” Nyilván a volt férje. Nyilván késik. 

Miközben várta őt, csendben bámulta az embereket. Leharcoltak és csinosak, lézengők és rohanók… mennyi boldogság és nyomorúság! Hirtelen megcsapta a volt férje illata – évek óta használta ezt a parfümöt, már a sokadik üveggel fogyott el – mégis, egy egészen más férfi huppant le mellé a kis kávézó asztalához.

“Jézu… ööö, szia, te befestetted a hajadat?” – nyögte ki zavarodottan, de még legalább három másik döbbenetes változást vett észre rajta. “Be, na és?” – vonta meg a vállát a férfi. 

A stresszes hónapok alatt a felére fogyott ember tőle szokatlan módon márkás cuccokba rejtette löttyedt, szőrös mellkasát. A haja rövid volt és valami egészen természetes színnel volt befestve – de akkor is sokkoló volt: aki évek óta még a fürdést is legszívesebben megspórolta, most ott ül vele szemben, sötétbarna hajjal.

Aláírták a szükséges papírokat, kevés szóval megtárgyalták, amit még a közös életük felszámolása miatt meg kellett beszélniük, és elbúcsúztak egymástól. Otthon a fürdőben szöszölve újra megfogalmazta: jó döntést hozott. Évekig várta a pozitív változást, de nem jött. Most meg már késő. “A szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell…” – dúdolta magában Zorán dalát, amiről fiatal feleségként azt hitte, csak egy csalódott ember kesergése, és, hogy vele ez sosem fordulhat elő…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here