Három titok

Felvette a saruját – szerette ezt a puha bőrből készült, messzi tájakat bejárt lábbelit – és elindult a szokásos sétájára. Egyedül, át a tarka, rogyásig áldott kertek melletti kis úton, fel a hegyre, ahol simogatnak a fűszálak és ahol emberrel, szerencsére, csak elvétve találkozik.

Ilyenkor mindig az anyjával beszélget. Csak az ő lelkét viszi magával ezekre a kilométerekre. Kérdezgeti, faggatja, panaszkodik neki, és igen, egy órával később, lefelé haladva már mindig könnyebbek a lábai és a szíve.

 
 

Kár, hogy hagyta őt elmenni anélkül, hogy kifaggatta volna arról a három titokról, amelynek az anyja biztos, hogy a birtokában volt. Egy nyolcvanöt éves, sugárzóan boldog, holtáig szerető feleség volt. Volt? Akit holta után is szeretnek, az sosem lesz múlt idő.

– A zúgolódásra meg lett volna az okod – két gyereket temettél el – mégsem panaszkodtál soha. Ma erre azt mondanák, magadba fojtottad a negatív érzéseidet, ami egészségtelen! – kezdte a képzeletbeli vitát, miközben szaporán vette a levegőt az emelkedőn.

– Persze, de a Biblia szerint inkább arra kell figyelni, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű és nemes!

– Na, persze, az a vaskos fekete könyv. Abból merítettél erőt. De az nekem olyan ódivatú – hajtogatta a jól bevésődött ellenérvet.

– Pedig a hit és a hála segített abban is, hogy végig apád mellett maradjak.

– Soha nem beszéltél lesajnálóan apáról, sem előttünk, sem mások előtt, az igaz. Bár, igazából nem is volt egy nehéz ember – én ma már pocsolyának hívnám az ilyen kapcsolatot – csak élete végén vált kissé mogorvává. Lehet, hogy az a baj, hogy nem voltam elég hálás, és nem vagyok hívő sem? – feszegette a határait, mint egy állandóan kérdező négyéves kisgyerek.

– Jajj, kislányom. Nincsen bevált recept. Ha volna, mindenki képes lenne boldog, teljes életre. Van azonban néhány alapkő, igen: a hit és a hála ilyenek… de a mértékletesség és az alázat is fontos. Ne azt nézd, mennyi pénzt, javat és élményt tudsz kipréselni az életedből, hanem, hogy mit tudsz adni a világnak.

– Hmm. Igazából sosem láttam, hogy habzsoltál volna, vagy, hogy feleslegesen halmoztad volna a dolgokat. Ez eddig nem is tudatosult bennem. Jó, tegyük fel, mindezt betartja valaki… attól még érheti nagy baj, betegség!

– Mint ahogy az apád egészsége is megromlott, és én sem éltem örökké. A kérdés nem az, meghalsz-e valaha, mert a válasz az, hogy biztosan. A kérdés az, hogyan élsz. Milyen nyomot hagysz. Nem csak a Földön, hanem az emberek lelkében.

– Olyan tiszta vagy anya. Ha ma így élne valaki, eltipornák egy perc alatt.

– Azért csak próbáld meg. Nem mehetsz a széles úton. A keskeny a tiéd. Látod, mint ezt itt, amin mindig feljössz a hegyre, hogy beszélgessünk. Vigyázz magadra lefelé. Légy jó!

Hazaérve összeszedte a kuka mellé hajigált ruhákat, betette egy dobozba, és megcímezte a volt férjének. Aztán kipakolt minden felesleget a hűtőből, és a szekrényéből.
Tiszta lap. Hit, hála és mértékletesség. Hátha tényleg ez a titok.

fotó: Pinterest

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here