Három titok

Felvette a saruját – szerette ezt a puha bőrből készült, messzi tájakat bejárt lábbelit – és elindult a szokásos sétájára. Egyedül, át a tarka, rogyásig áldott kertek melletti kis úton, fel a hegyre, ahol simogatnak a fűszálak és ahol emberrel, szerencsére, csak elvétve találkozik.

Ilyenkor mindig az anyjával beszélget. Csak az ő lelkét viszi magával ezekre a kilométerekre. Kérdezgeti, faggatja, panaszkodik neki, és igen, egy órával később, lefelé haladva már mindig könnyebbek a lábai és a szíve.

Kár, hogy hagyta őt elmenni anélkül, hogy kifaggatta volna arról a három titokról, amelynek az anyja biztos, hogy a birtokában volt. Egy nyolcvanöt éves, sugárzóan boldog, holtáig szerető feleség volt. Volt? Akit holta után is szeretnek, az sosem lesz múlt idő.

-“A zúgolódásra meg lett volna az okod – két gyereket temettél el – mégsem panaszkodtál soha. Ma erre azt mondanák, magadba fojtottad a negatív érzéseidet, ami egészségtelen!” – kezdte a képzeletbeli vitát, miközben szaporán vette a levegőt az emelkedőn.

-“Persze, de a Biblia szerint inkább arra kell figyelni, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű és nemes!”

-“Na, persze, az a vaskos fekete könyv. Abból merítettél erőt. De az nekem olyan ódivatú.” – hajtogatta a jól bevésődött ellenérvet.

-“Pedig a hit és a hála segített abban is, hogy végig apád mellett maradjak.

-“Soha nem beszéltél lesajnálóan apáról, sem előttünk, sem mások előtt, az igaz. Bár, igazából nem is volt egy nehéz ember, – én ma már pocsolyának hívnám az ilyen kapcsolatot, – csak élete végén vált kissé mogorvává. Lehet, hogy az a baj, hogy nem voltam elég hálás, és nem vagyok hívő sem?” – feszegette a határait, mint egy állandóan kérdező négyéves kisgyerek.

-”Jajj, kislányom. Nincsen bevált recept. Ha volna, mindenki képes lenne boldog, teljes életre. Van azonban néhány alapkő, igen: a hit és a hála ilyenek… de a mértékletesség és az alázat is fontos. Ne azt nézd, mennyi pénzt, javat és élményt tudsz kipréselni az életedből, hanem, hogy mit tudsz adni a világnak.”

-”Hmm. Igazából sosem láttam, hogy habzsoltál volna, vagy, hogy feleslegesen halmoztad volna a dolgokat. Ez eddig nem is tudatosult bennem. Jó, tegyük fel, mindezt betartja valaki… attól még érheti nagy baj, betegség!”

-”Mint ahogy az apád egészsége is megromlott, és én sem éltem örökké. A kérdés nem az, meghasz-e valaha, mert a válasz az, hogy biztosan. A kérdés az, hogyan élsz. Milyen nyomot hagysz. Nem csak a Földön, hanem az emberek lelkében.”

-”Olyan tiszta vagy anya. Ha ma így élne valaki, eltipornák egy perc alatt.”

-”Azért csak próbáld meg. Nem mehetsz a széles úton. A keskeny a tiéd. Látod, mint ezt itt, amin mindig feljössz a hegyre, hogy beszélgessünk. Vigyázz magadra lefelé. Légy jó!”

Hazaérve összeszedte a kuka mellé hajigált ruhákat, betette egy dobozba, és megcímezte a volt férjének. Aztán kipakolt minden felesleget a hűtőből, és a szekrényéből. Tiszta lap. Hit, hála és mértékletesség. Hátha tényleg ez a titok.

Szerző: Kalla Tímea

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here