Ez az a történet, amire azt szoktuk mondani, hogy a filmekben előfordulnak, no de a valóságban semmiképp, pedig az élet nagy rendező. Méghozzá olyan, aki szereti a szereplőket furcsa helyzetekbe sodorni.
Pár évvel ezelőtt az egyik fővárosi szülészeten történt az eset, és csak azért szivároghatott ki, mert az ott dolgozó nővér a gyerekkori barátnőm húga, és ha időnként összefutunk, elbeszélgetünk a sors vásznának furcsa mintáin. Jöjjön a mese, ami nem is volt mese:
Az egyik csúnya márciusi napon, pontosan a tavasz kezdetét jelzőn, amikor kint ónoseső esett, megszületett egy kisfiú, akinek édesanyja a hosszú vajúdás alatt csak annyit mondott, hogy a férje külföldön van, de igyekszik haza, és reméli, hogy még befut, mire a kis Csaba világra jön. Hát nem így történt. A kisfiú nem várta meg őt, hanem megjelent, és majd négy kilójával hangosan adta a tudtára a világnak, hogy ő is részese lett. Aznap délután végül befutott a férj is, aki igen boldog volt, mindenkinek ajándékot osztogatott, és nem győzte mondogatni, hogy ő a világ legboldogabbja. A frissen szült anyuka csak mosolygott rajta, és látszott, hogy fáradt, de boldog.
Ám ahogy távozott az apa jó két órával később, megjelent egy másik úr, aki azt állította, hogy szeretné látni a fiát. Közölték vele, hogy náluk ugyan nincs olyan gyerek, aki hozzá köthető lenne, de a férfi váltig állította, hogy van, hiszen Kata, az anya az ő gyerekét szülte meg. Már a főnővér is kijött a szobájából, hogy meggyőzze, de nem hallgatott rájuk. Követelte, hogy ébresszék fel a nőt, és mondják meg neki, hogy ott van, és mutassák meg neki a csecsemőt. A Kata nevezetű hölgy ekkor összeszedve minden erejét, kitámolygott a szobából, és amikor meglátta a férfit, kis híján elájult. Nem sokkal később kiderült, hogy sajnos félrelépett, de csak egyetlen egy alkalommal egy buli alatt, és következményeivel nem számolt, mert fel se merült benne, hogy az ismeretlen emlékszik még rá. Az pláne nem, hogy az egyszeri kaland résztvevője kinyomozza róla, hogy hol és mikor szült, és látni akarja a gyereket.
Ettől a pillanattól kezdve mondhatnánk, hogy az egész egy brazil szappanopera részlete is lehetett volna, de nem volt az. A látogató zokogni kezdett, és azt hajtogatta, hogy boldog, mert úgy hitte, nem lehet gyereke, és amikor kiderült, hogy Kata terhes, amit ő pár hete tudott meg, meg volt róla győződve, hogy csak tőle lehet, ugyanis kiszámolta. A főnővér, aki látott már pár cifra dolgot, merev arccal nézte a jelenetet, hol egyikükre pillantott, hol másikukra. Kata vörös arccal, szégyenkezve nem tudott megszólalni, hiszen nemrég ment el a férje. A Bálintnak nevezett férfi, amikor nem sírt, akkor könyörgött, mert látni akarta a picit, hiszen ez élete legszebb pillanata, mondogatta. Hogy melyiküknek volt kínosabb az egész, nehéz lett volna megmondani, mindenesetre a főnővér elvezette őket egy külön szobába, és kérte, hogy ott beszéljék meg kulturáltan a dolgokat. Miközben magukra hagyta őket, az járt a fejében, hogy mekkora pech tud lenni egy aprócska félrelépés, amikor az alkohol elveszi az eszünket.
Hogy végül ki volt a biológiai apa, nem derült ki, de Bálint vethetett egy pillantást a kisfiúra azzal a feltétellel, hogy a DNS teszt eredményéig be nem teszi a lábát többé a kórházba. Ezt be is tartotta, de hogy a későbbiekben együtt maradtak-e a házasok, már nem derült ki.
Kép forrása: Pinterest
