Jöjjön most megint egy olyan történet, aminek szemtanúja voltam és nem foghatom másokra.
Westend, péntek fél egy. Nem reklám, szimpla helymeghatározás. Érdekes módon, hatalmas a tömeg, már senki nem dolgozik, helyette vásárol, eszik és bámészkodik. Nem tudom, megfigyelte-e más rajtam kívül, de mindegy, hogy milyen évszak van, egyes plázákban mindig sok az ember akár délelőtt, akár délután van.
Most azonban én is azok közé tartozom, akik befejezték aznap a munkát, ezért gyorsan eldöntöm, hogy eszem egy hatalmas adag bakonyi csirkeragut nokedlivel és szigorúan ásványvízzel, hogy ne hízzak… Lám, a tudatos nő törődik az étkezésével. Majdnem.
Mellettem szorosan, hiszen alig van hely, szóval abszolút benne az aurámban egy ötévesforma ördögfióka ficánkol. Nyúlik, vergődik, unja magát és minden mást rendesen. Anyja mobilozik.
Néha rálép a lábamra, máskor a harisnyámat veszélyezteti testi mivoltával. Én gyilkolom a pillantásommal ezt az élénk unatkozást, mindhiába. Ekkor a másik oldalamra, szintén közel, mert az asztalok között tíz centi rés van, leül egy úgy saccolom, ötvenes pár. Azonnal kiderül, hogy első randi, mert a pasi közli, hogy ő ezen héten a negyedik nővel találkozik, de mind hülye. Micsoda indítás, gondolom a nő el van ragadtatva az őszinteségétől, de nem nézek oda. Koncentrálok az evésre… Ám folyamatosan röpködnek szájából a trágár szavak, miközben ecseteli a találkáit… Hallom, nem vagyok süket. Az egyik nő miss pi..a, a másik kurvára unott, a harmadik öreg, a százhuszadik meg csak gazdag pasik után futkos.
A vele szemben ülő, szolid, barna, csinos, de hallgatag. Hogy egyébként is az-e, nem tudom, de akkor úgy dönt, nem szólal meg, talán jobb is mindannyiunknak. Nem bírom ki, rá, ránézek, de nem villan össze a szemünk. Hallgatom, azaz hallgatjuk a pökhendi majmot, akinek a jobb kezén piszkos három köröm, de osztja az észt rendesen. Sátánka (jaj, tudom, nem szabadna így gondolnom rá, pláne így hívnom, de muszáj, mert akkor ott attól tartok, pillanatokon belül rám borítja az asztalt, hisz rángatja, pörög mellette… stb.) még jobban beindul,
Én ennék tovább, ha nem hallanám a férfit, aki arról papol, hogy a mai nők semmire sem jók. Remek első randis téma… Nyerő lesz, érzem. Mily megnyerő, konstatálom. A partnere végre felnéz az epertortájából. Segélykérése mellbe vág… Tanácstalanul pislogok, ugyan mit tehetnék…
Erre az izgő-mozgó nem váratlanul, hiszen eddig is sejthető volt, hogy ez lesz, hanem lendületből nekiesik az asztalomnak, fellöki a vizemet, amit nem zártam vissza. A víz meg okos, ahogy ma minden. Egyenesen a férfi ölébe folyik. Ez a közelség ára. A nő meg én egyszerre kezdünk el hangosan nevetni.
A gyerek anyja végre kinéz a virtuális világból, és csodálkozva tapasztalja, hogy vidám az élet, így nincs dolga, nem is tesz semmit. A férfi felordít, (pedig nem forró a víz!), káromkodik egy cifrát, amolyan terjedelmeset, amilyet sokan tudnak, de kevesen alkalmaznak, ám mi alig halljuk, annyira nevetünk. Hadd ne mondjam, sejthető, hogy ebből a találkából nem lesz életre szóló szerelem…Legalábbis én így hiszem.
Kép forrása: Pinterest
