Igaz történetek – Te a nőket szereted?

"Úgy érezte, ennél nagyobb árulást aligha követhettek el vele szemben. Bár nem volt szent, nem is akarta úgy beállítani magát, de a város szájára kerülni egyenlő volt az öngyilkossággal. Jól menő táncórái is kiüresednek, ha megtudják…Legszívesebben zokogni kezdett volna."

Megint egy történet az ítélkezésről…Bíborka, aki elmesélte, megszenvedte, bár titkolta. Jöjjön az ő meséje:

Negyven múlt, amikor kikeveredett egy házasságból, amelyre ma bátran mondanánk, hogy bántalmazó, régen, csak annyit mondtak, pocsék. Az volt szinte az elejétől fogva, de Bíborka benne maradt gyávaságból, amit a gyerekre, a házra fogott. Miután sikerült kivergődnie, ész nélkül belesétált egy szeretői kapcsolatba. Nem azért, mert ostoba volt, hanem mert elhitte, hogy valakinek épp ő kell, mert mégis érdekes és különleges, és nem jelentéktelen, ahogy a volt férje állította. Természetesen, erről a kapcsolatról alig tudott valaki, ezzel nem szalad az ember az utcasarokra, hogy világgá kiáltsa. Volt ebben egy rakás szeretetkoldulás, önérvényesítés, lelkifurdalás, ahogy az már lenni szokott. De az is, amit egy szerető a legkevésbé sem tehet meg: szerelmes lesz. Nem követelőzött, várta az álomlovagot, leste minden kívánságát, és majdnem elhitte, hogy ez neki elég.

 
 

A körülötte élők gyanakodva figyelték, ahogy kivirágzik, ahogy mosolyog, és sose panaszkodik, viszont nem láttak mellette senkit, ezért lassan, de biztosan terjedni kezdett a hír a kisvárosban: Bíborka a nőket szereti. Mi más oka lenne arra, hogy partner nélkül éljen vagy öt éve? A közösségi oldalakon sokat posztolt kirándulásokról, színházról és utazásokról, amelyeken sose volt látható a képek készítője. Így bár bizonyíték nem volt, a pletyka hol elhalt, hol felerősödött.

Viszont egy napon, amikor Bíborka beszaladt az Aldiba, meglepve pillantotta meg a szeretőjét, aki egy másik férfival épp energiaitalt vásárolt. Tudta, hogy amaz közeli munkatársa, bár nem ismerte jól. Így még véletlenül se ment oda hozzájuk, csak mosolyogva köszönt, és odébbállt. Látta, hogy alaposan megnézik, és tudta, hogy a szerető munkatársa férfi létére is pletykás, de nem törődött vele. Ám a legközelebbi találkán megemlítette Gergelynek a találkozást. Ő meg furán hümmögött, ami abszolút furcsa reakció volt. Meg is kérdezte tőle, hogy mi a baja, mire Gergely elmesélte, hogy a munkatársa célozgatni kezdett rá, hogy Bíborka milyen csinos nő, és hosszabban nézte őket, mint az megszokott lett volna, ezért viccesen odabökte, hogy kifejezetten ilyen nő illene Gergelyhez, ha szeretőt akarna.

Ő meg elképesztően zavarba jött, elvörösödött, és meg is ijedt, mert attól félt, hogy valamilyen módon lebukott. Ezt nem kockáztathatta, ezért simán benyögte, hogy a másik téved, mert Bíborka nem lenne alkalmas a szerepre, mert a lányokat szereti. A kolléga leesett állal hallgatta, de Gergely meggyőzte, és így elterelődött a beszélgetés. A városi pletyka azonban újabb löketet kapott.

Bíborka talán még soha nem érezte annyira megalázottnak és nyomorultnak magát, mint akkor, amikor Gergely ártatlan arccal ecsetelte mindezt. Hogy ő leszbikus? És ezt épp a szeretője terjeszti? Volt ebben valami szánandó, de felháborító is. Tudta, hogy ha ilyesmit elkezdenek mondogatni az emberek, akkor hiába élünk a 21. században, el fogják lassan és ítélkezni is fognak, főleg azért, mert óvodában dolgozik, gyerekek között. Milyen fényt vetne ez rá?

Úgy érezte, ennél nagyobb árulást aligha követhettek el vele szemben. Bár nem volt szent, nem is akarta úgy beállítani magát, de a város szájára kerülni egyenlő volt az öngyilkossággal. Jól menő táncórái is kiüresednek, ha megtudják…Legszívesebben zokogni kezdett volna.

Gergely egyszerűen csak nevetett és azt kérdezte szemrehányóan, vajon mit mondhatott volna? Ez annyira kézenfekvő volt, és elejét vette minden más találgatásnak. Bíborka, aki szerette Gergelyt, de nem egyszerűen, hanem igazán, ahogy egy nő tud szeretni, aki azt hiszi, hogy fontos a másiknak, aki még tud remélni, összeomlott. Felállt, és ajtót mutatott:

– Viszont nem látásra, drága! – mondta. – Ne feledd, hogy én a nőket kedvelem.

Így ért véget egy láthatatlan szeretői kapcsolat, amelyben árulás árulást követett.

Hogy van-e mindennek tanulsága? Talán csak annyi, hogy az emberek mindig mentik a bőrüket, ha nagy bajban vannak, és hogy ennek ki látja kárát, az már nem számít.

Bíborka azóta is egyedül van, és nem talált senkit, se nőt, se férfit, mert bolond módon még mindig Gergelyt szereti. Azt a Gergelyt, aki a vadállatok elé dobta gondolkodás nélkül.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here