Ki tudsz kapcsolni néha? Kellene!

Kattogsz, idegeskedsz, és felállítasz A,B,C és D tervet a jövőre nézve. Közben meg irigykedve nézed azokat, akik gondolkodás nélkül mindenbe belevágnak – és össze is jön nekik.

 
 

Persze csodák nem lehet művelni, nem fogsz holnap úgy ébredni, hogy carpe diem van, anyukám. Az agy erre lett kalibrálva: amíg nem talál megoldást egy adott problémára, nemigen akaródzik neki továbblépni. A megoldáson való töprengés hasznosnak bizonyult az őskorban, ha épp nem akadt élelem a közelben. Ma azonban inkább hátráltató tényező annak, aki mesterien űzi ezt a foglalatosságot.

Aggodalmaskodni, egy-egy döntést elnyújtani még nem tragédia, de ha már megütöd azt a mércét, hogy az agyalás komolyan blokkolja az életedet, akkor be kell vetned pár trükköt, hogy könnyíts a lelkeden.

Tegyük fel, hogy a továbbtanuláson gondolkodsz. Érvek és ellenérvek hada bombázza az agyadat: – “öreg vagyok”, “de ez az álmom”, “viszont akkor hogy fogok dolgozni”, “de ha meg nem végzem el, meg fogom bánni” és így tovább. Rágódsz rajta egy évig, a végére pedig vagy belekattansz, vagy hagyod az egészet a francba. Egyik jobb, mint a másik…

Szóval ott állsz az életedben egy csomó kétséggel, töröd magad, hogy a megfelelő döntéseket hozd, a jókedv pedig már csak egy távoli ismerősöd. Ahhoz, hogy elejét vedd a túlagyalásnak, tedd fel a kérdést: Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? A kreatív agyad ugyanis horrorfilm-forgatókönyvek garmadáját fog lelki szemeid előtt levetítheti. Viszont ha leülsz, végig gondolod a legrosszabb eshetőséget (aminek még mindig 0,1% az esélye), rájössz, hogy még azzal is tudsz mit kezdeni.

Kösd határidőhöz a döntéseid!  Komolyan megéri akár hónapokon keresztül tépelődni valamin? Túl azon, hogy teljesen lezsibbasztod az agytekervényeid, egy csomó időt elpazarolsz, amit kellemesebb dolgokkal is tölthetnél. Nyilván nem fogsz egy fontos kérdést 10 perc alatt eldönteni, viszont pár napnál többet felesleges rááldozni. Hogy miért? Mert ennyi idő elég kell, hogy legyen a mérlegeléshez és a szükséges információk beszerzéséhez.

Nézd madártávlatból az életedet! Képzeld el, ahogy felszállsz egy sétarepülővel a magasba, melletted a jóképű pilóta, és fentről szemlélitek az eseményeket! Gondolj bele, hogy 3-5-10 év múlva is ugyanolyan nagy probléma lesz-e, amin rágódsz, vagy addigra már jóeséllyel el is felejted? Az efféle elmegyakorlat segít kizökkenteni a mókuskerékből, és új  perspektívákat mutathat meg neked.

Kapd el a negatív gondolatokat, és dobd ki őket a francba! Képzeld el, hogy 0-24-es munkaidőben rendelkezésedre áll egy szuper mentor, aki valahogy mindig a helyes irányba terel. Sok híresség azért is lett sikeres, mert mindig ott állt mögöttük egy intelligens személy, egy támasz. Erre ritkán adódik a lehetőség, annyit viszont megtehetsz magadért, hogy kisöpröd a felesleges negatív gondolatokat. Itt nem arra célzok, hogy ne szomorkodj egy szakítás után. Képmutató és szükségtelen dolog lenne, a fájdalmat igenis meg kell élni. Viszont nem kell napi 80 megerőszakolós hírrel traktálnod magad. Sem elveszni a mélabúban, ha semmi okod nincs rá. A melankólia és a túlagyalás ugyanis elválaszthatatlan jóbarátok.

Legyél kicsit a jelenben is. Magaddal tolsz ki, ha folyton a múltban merengsz vagy a jövődön aggódsz. Az egyiken úgysem tudsz már változtatni, a másik pedig inkább tetteket, semmint felesleges agyalást igényel. Mutass egy embert, aki még semmit sem rontott el az életében. Sok sikert a felkutatásához. Ha az elkalandozás mestere vagy, kezdj bele alap meditációs gyakorlatokba – ezek segítenek visszarázni a valóságba, könnyebben jelen lehetsz, és javítja a koncentrációs képességed. A legegyszerűbbek a légzőgyakorlatok, de a lehetőségek tárháza végtelen.

Szóval aggodalomra semmi ok, rossz döntést hozni ér! Teljesen elrontani az életed úgysem tudod, sőt. Valószínűleg végre ki fogsz szakadni az örökös őrlődésből.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here