Hét és fél óra. Rengeteg fiatal ennyit tölt naponta okostelefonját bámulva. Ha le kell tenniük az eszközt egyetlen órára, az szó szerint komoly kihívást jelent számukra. Nem, ez nem csak a szemük épségének vagy a testtartásuknak tesz rosszat. Hanem károsítja a pszichéjüket is, és megakadályozza, hogy mentálisan erős személyekké váljanak.
Miért is? Legfőképpen azért, mert egy egészséges jellemnek találkoznia kell és fel kell dolgoznia negatív érzelmeket is – a kütyük viszont alkalmasak arra, hogy a fiatalok minden efféle kellemetlen érzés elől elbújjanak. Stressz, lelkiismereti-válság, düh, unalom? Irány a virtuális világ, és máris nem kell foglalkozni ilyenekkel. Az is káros, hogy mindenkinek saját telefonja, okos eszköze van, így például a család már nem egy tévé elé ül le és nem ugyanazt a filmélményt szerzi meg… a kapcsolatteremtésre alkalmas eszköz teljesen elszeparálja egymástól a családtagokat!
A játék köztudottan fejleszti az elmét, a kreativitást, a türelmet, az együttműködést… egyszóval, a gyerekeknek játszaniuk kell ahhoz, hogy mentálisan erőssé váljanak. Na, de mivel? Hát, nem számítógépes játékokkal, annyi bizonyos. Pedig mára már kimutatható, hogy a gyerekek sokkal kevesebb természetes anyaggal, fantáziát vagy finommotorikát fejlesztő dolgokkal játszanak. A játékkal töltött órák hiánya később is érzékelhető marad.
Az okostelefonok világában a gyerekek önállóbbak – hihetné ezt egy felületes szemlélő. Pedig ez is tévedés. Az otthon felejtett focicipőért fel lehet hívni anyát, az unalomba fordult szülinapról pedig apa szabadíthat meg egy azonnali fuvarral. A gyerekek elfelejtenek gondolkodni, kivárni, megoldásokat kiagyalni… hiszen a telefon mindent megold helyettük. (Igazából viszont dehogy…!)
Mentálisan erős gyerekké akkor válhatnak utódaink, ha mi, szülők szemfülesek vagyunk, és merünk időben változtatni a családunk szokásain, vagy a gyerek időbeosztásán, eszközein.
