Légy az a Nő, aki soha nem mertél lenni!

Ma felébredtél, kinn nem sütött szebben a nap, mint tegnap, nem virágoztak csodásabban a fák, de benned megszülethetett egy elhatározás. Nézd meg magad a tükörben! Erre vágytál kislányként? Azt látod, amit látni akarsz? Azzá lettél, akiről álmodtál valaha? Kiállsz magadért? Meg mered mondani, ha valami fáj? Vagy igyekszel mindenkinek jót tenni? Teréz anya vagy, ha kell, ha nem? Mersz őszintén magadba nézni? Szereted azt az embert, aki vagy?

Tudod-e, hogy ki vagy? A jó úton jársz? Tettél-e a mai napon valamit önmagadért? Megvetted a múltkori piros ruhát, amelyben olyan csinos voltál? Igaz, picit feszült a derekadon, de nem volt vészes. Mertél kockáztatni? A cipőt, a rúzst meg sem merted már nézni, igaz? Mert öregszel? Azért jársz szürkében, lilában, barnában, feketében, mert azok állnak jól? Akkor rendben is van! Vagy azért, mert félsz a színektől, mert azok megmutatják, hogy milyen is lehetnél?

 
 

Van bátorságod tűsarkút felvenni, és úgy végiglejteni egy plázában az üzletek közt, mintha 20 éves lennél? Mersz visszaszólni  az eladónak, ha enyhe gúnnyal a hangjában közli, hogy az a ruha nincs a te méretedben? Meg mered-e kockáztatni azt a botrányt, hogy kihívó felsőt veszel fel olyan alkalommal, amikor az nem lenne teljesen helyén való?

Mi lenne, ha egyik reggel úgy ébrednél fel, hogy nem akarnál minden téren megfelelni? A szuperanyu éppen elaludna, az alapozót nem találná, karikás lenne a szeme, nem csomagolna reggelit a gyerekeknek, nem mosna egy hétig, de nem is takarítana. Összedőlne a világ? Aligha.

Mi lenne, ha egy méregdrága üzletben azt vehetnél, amit titkon szeretnél? Ha az ottani tükörben egyszer azt látnád, hogy nem vagy kövér, sápadt, nem lóg a nyakadon a bőr és a szemed nem fénytelen? Vajon észrevennéd-e a saját mindennapi csodádat?

Lenne-e erőd és bátorságod nemet mondani a főnöködnek a túlórára, a látványos ugráltatásra? A kolléganődnek megbosszulnád-e a sértést könnyed nevetéssel?  Ha a korodat emlegetné valaki, tudnál-e egyszer az életben annyit mondani, hogy legközelebb a homlokodra is kiragasztod a TAJ-kártyád, hogy mások észrevegyék, nem vagy fél lábbal a koporsóban?

Mikor leszel annyira bátor, hogy kiállj a véleményedért? Amikor nem akarsz örökösen türelmes, kedves és jó lenni, mert az emberek nem szeretik a hisztit. A véleménynyilvánítás, a bánat a hiszti kategóriába sorolható, ezt te is megtapasztaltad már ezerszer. Ezért nyeltél. Akarsz-e még könnyedén nevetni mások kritikáin és burkolt undokságán?

Érezted-e már azt, senki nem fontos annyira, mint te önmagadnak? Szeretted-e önmagadat mindenkinél jobban?

Nem valószínű, mert arra tanítottak, hogy ez önzés, és az pedig csúnya dolog.

Ezért meghunyászkodtál, este tízkor is ebédet főztél másnapra, pedig sírni lett volna kedved a fáradtságtól.

Vártál-e hiába olyan férfiakra, akik semmit nem adtak magukból, de örültek annak, amit kaptak? Nem egyszer, ezerszer. Mertél-e szólni azért, hogy vannak érzéseid, és gyakran sírsz, ha nem látja senki? A fürdőszoba csempe valószínűleg hosszan tudna mesélni, mert elnyelte a zokogásod hangjait. De onnan kijőve, mosolyogtál, tetted a dolgod és megint erős voltál, mert nem volt más választásod.

Meddig akarod még ezt csinálni? Meddig maradsz unalmas és gyáva? Állj fel! Tedd meg azt, amit eddig nem mertél!  Olvass! Ha akarsz, menj el masszázsra, szoláriumba, csináltasd meg a csálé lábkörmeid! Vedd meg az arany lakk szandált és flörtölj benne! Nem baj, ha kissé közönséges.

Csak ne vedd komolyan magad, de másokat sem! Minden véges, gyorsan múló! Ne maradj le a saját örömödről gyávaságból! Légy az, aki lehettél volna már régebben is, ha nem félnél.

Légy te a Bátorság, az Erő! Az a nő, akit mindig titkon csodáltál! Itt az idő. Nem holnap, nem holnapután!

Most! Ebben a pillanatban!

fotó: Pinterest

#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon! 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here