Éppen a Facebookon nézegettem videókat, amikor is feldobta egy ausztrál valóságshow, a Bride and Prejudice (magyar fordításban: Menyasszony és Előítélet) egyik epizódját.
A jelenetben egy fiatal pár ült szembe a vőlegény édesanyjával, aki nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kritizálni kezdte a fia választottjának a külsőjét, akin több plasztikai beavatkozást is végeztek. A lány ezeket a pocskondiázó megjegyzéseket igyekezte a lehető legnyugodtabb módo n lereagálni, majd végül a következőt mondta: „Lehet, hogy kívülről nem tűnök valódinak, de legalább belül az vagyok”. A leendő anyós ezt a replikálást természetesen nem vette jó néven, hajtotta tovább a saját „igazát”, miszerint ő egy műnő, és a kinézete miatt nem méltó a fiához.
Számomra nehéz felfogni, hogy külső jegyek alapján, hogyan ítélhetjük meg a másik személyiségét, független attól, hogy egyébként végeztek-e rajta bármilyen szépészeti átalakítást vagy sem.
Ha valaki műtéti úton akar változtatni a megjelenésén, az a többség számára miért nem elfogadott, csupán azért, mert esetleg az ő értékrendjeikkel nem egyezik?
Vagy egy dekoratív, figyelemfelkeltő, számunkra kirívó ruha, akár egy extrém smink, frizura miatt miért aggatunk negatív jelzőket a másikra?
Nem leszek álszent, ha valakivel először találkozom, az előző sorokban említett tényezők alapján nagyjából azonnal véleményt tudok én is formálni az illetőről. Az első benyomás igenis meghatározó, és sajnos sok esetben nehezen megváltoztatható, amihez nagyban hozzájárulnak a bennünk kialakult sztereotípiák. A test nincs lélek nélkül, szokták mondani. Ahogyan külső sincs belső nélkül. Tehát akkor miért ítéljünk meg egy dolog miatt az egészet?
Tény, hogy nehezen fogadunk el olyasmit, amelyek a felfogásainktól vagy neveltetésünkből fakadóan a komfortzónánktól távol esik, viszont a legnagyobb gond az, hogy legtöbben a nem tesznek erőfeszítéseket, azért, hogy a másikat jobban megismerjék. Elkönyvelik olyannak, amilyennek a saját elképzeléseik szerint gondolják.
Miért kevésbé értékes, vagy nem „valódi” egyesek számára olyasvalaki, aki egy szimpla hajfestésen vagy edzésen kívül más módját választja annak, hogy változtasson a megjelenésén? Valaki ettől érzi jobbnak, teljesnek, elégedettnek önmagát.
Sokan talán azért nem merik megtenni a lépést, mert azt gondolják, hogy a saját nézeteikből adnának lejjebb, esetleg kevesebbnek érezné magát azáltal, hogy elismeri azt, aki szép, esetleg formásabb az alakja, inkább rögtön támadják amiatt, mert valami nem természetes rajta. Másokról alkotott negatív képünkkel olykor saját gyengeségünket, hiányosságainkat vetítjük ki. Ezért zavarhat a másikban annyira, hogy feltűnő, szokatlan vagy másabb, mint mi.
Sajnos könnyebb bántani és megítélni másikat, ahelyett, hogy elsősorban a nézeteinken változtassunk, majd azért tegyünk, hogy mi jobban érezzük magunkat.
Hiszen, ha úgy érezzük, hogy elégedettek vagyunk önmagunkkal és az életünkkel, akkor feltehetően kevésbé éreznénk ellenszenvet a másik iránt, és egészen biztosan más irányba menne át a másik megítélése is.
