Mikor lettem rossz nő? – 2. rész – Aki jön, majd felszívódik…

A történet és a szereplők a képzelet szüleménye, minden a valósággal egyező részlet a véletlen műve.

A történet további részeit itt olvashatod

Bár hívhatnám Babszem Jankónak, mégse teszem. Peti a neve, aki nem hagyott békén, nyomult ezerrel, bevetett mindenféle trükköt, aztán eltűnt.

Peti, akinek mindene kicsi. Ő maga is az. A dumája nagyobb volt, mint az a szerszám, amit varázslásra kellett volna használnia. Egyszerűen nem akarta megmondani, hány éves, én negyvenre saccoltam. Alacsonyabb volt nálam, de ez nem zavart, gondoltam, őt sem. Talán mégis, mert amikor először meglátott, meghökkent, pedig a centi fogalmát biztosan ismerte. Egy héten át szervezte keresztbe-kasul a randit, ami erősen gyaníthatóan azért nem jött össze, mert nős volt a szentem. Persze tagadta, én meg nem akartam erősködni. Arra gondoltam, ha neki ez jó, legyen, ha hazudni akar, hazudjon, én nem bánom. Ezt leszámítva fergeteges szövege volt. Folyamatosan képes volt viccelődni, de egyszer sem volt közönséges. Mesélt hegymászós kalandjairól, a csőd szélén billegő cégéről, de mindezt mindig megspékelte humorral és derűlátással. Öröm volt vele csetelni. Tetszett az a jókedv, ami belőle áradt. Régen találkoztam már olyan pasival, aki nem volt aszalt és megfáradt. Ő cseppet sem volt, és leszámítva a magasságát kifejezetten jóképűnek tűnt. Persze megmutattuk magunkat videócseten is, így valóban tudtam, hogy nem kamu kép alapján várok rá.

 
 

Amikor eljött a szent nap, amikor képes volt időt szakítani rám, már szinte várni kezdtem a találkozást. Megfogadtam, hogy nem engedek sok érzelmet ezekbe a kalandokba, sérültem már eleget. A szerelem és a szex nem járhat együtt, és ha erre képesek a férfiak, akkor nekifutok én is. Vagyok olyan bátor és karakán, hogy be merjem zárni a szívem, azaz ki se nyissam, csak élvezzem az együttlétet. Elvégre nem az volt a cél, hogy elvegyen feleségül. Senki nem akar már egy ötvenes nőt, kivéve egy nyolcvan éves, akinek még ropogós csirke lehetek. Viszont ő meg nekem fonnyadó köret. Így az igényeink nem találkoznak.

Péntek délutánra időzítettük a találkát. Nem indult ez másképp, mint egy teával egy Ráday utcai teaházban, ahol Peti, az apró, megcsillogtatta humorát és intelligenciáját. Tetszett nekem, és a vége az lett, hogy felmentünk hozzám, és feltettük az i-re a pontot. Nem életem szeretkezése volt, de a maga nemében egy négyest kiérdemelt. Jó kaland volt, díjaztam, hogy figyelmes és kedves, sőt enyhén nyomulós, de tetszett, hogy volt benne valami kisfiús báj.

Én, az idősebb nő, megkaptam, amit szerettem volna: egy aránylag jó szexet, kellemes beszélgetést és annak ígéretét, hogy lehet az egésznek folyatása. Tulajdonképpen nem bántam, mert miért ne lenne kapcsolatom egy ilyen laza sráccal, aki nem akar semmit, nem követelőzik, és nem beszéli tele a lakást előző kapcsolatai problémáival.

Már kezdtem egészen feloldódni, sőt úgy éreztem, nem is annyira rossz ez a rossznőség, ugyanis nem jár sok felelősséggel, amikor megcsörrent a telefonja. Nem vette fel, a zúgás azonban nem halkult el. Már tudtam, hogy egy nő lehet a háttérben, de amikor rákérdeztem, tagadta. Azt mondta, ő szabad lélek. Az lehet, csak szerintem testben nem volt az, mert kinyúlt érte egy ragadóskezű feleség és gyorsan mumifikálta. Nem akartam tovább forszírozni a dolgot, elvégre, ha szeret hazudni, akkor megadom neki azt az örömöt, hogy elhiszem. Biztosan várja egy nő otthon, aki nem ennyire kegyes vele.

Állította, fantasztikus vagyok, és tudom, mi kell egy férfinak. Mosolyogtam. Persze, hogy tudom, mondtam, pedig sejtelmem sem volt. Azt viszont sejtettem, hogy nincs része sok szexben, ami általános jellemzője a nős férfiaknak. A magam nevében is kijelenthetem, hogy én sem voltam jobb feleség. Persze készséges voltam, meg igyekeztem, de ahogy a szenvedély eltűnt az életünkből, úgy tűnt el a jó szeretkezés is. Olyanok lettünk, mint pár tányér a mosogatóban. Vártuk, hogy pár napon belül valaki megunjon bennünket és elmosogasson. Csak a mi esetünk hetekről volt szó és a mosogatógép felváltotta a kézi mosogatást. Huh, elképesztően távolinak tűnik az az időszak, amikor még feleség voltam! Esküszöm, rendes nő voltam. Egyszer sem csaltam meg a férjem, sőt a gondolata sem merült fel. Megérte? Most már azt mondom, nem. Semmiképp.

Most péntek délután van. Az én drága Babszem Jankóm szedelőzködik. Kér egy pohár vizet, közben a zokniját húzza. Vicces a jelenet, mert sejtem, hogy a gyerekért megy most a suliba, ugyanis négy óra múlt.  Ha korrekt lenne, azt mondaná, jó menet volt és köszöni, de nem. Még mindig azzal etet, hogy mennyire jó volt neki velem, és alig várja, hogy jobban megismerjen. A hangja enyhén elvékonyodik, amikor beszél, és nem néz a szemembe, hanem a nadrágját gombolja. Ez egyértelmű jele annak, hogy nem mond igazat. Nem hozom zavarba, nem szembesítem vele, elég lesz a szerencsétlennek otthon kimagyarázni, hogy miért van női tusfürdő illata. Ha szerencséje van, biztosan elszáll majd az eper aroma, de ha nem, akkor hazudnia kell valami csodásat, amit elhisznek. Ahogy én is elhittem egykor.

Amikor megissza a vizet, a telefonja újra rezegni kezd. Észre sem vettem, hogy lenémította. Az is lehet, hogy az anyukája keresi. Én, galád meg gyanúsítom.

Mindketten tudjuk, hogy ez a négyes szex még javítható, de sejtem, hogy nem az lesz. Nézem kellemes arcát és még hallom, ahogy azt mondja, legközelebb menjünk fel a Gellérthegyre, tud egy remek padot, amit kipróbálhatnánk. Ötven vagyok. Padon? Ahhoz nagyon sokat kellene innom, vagy igen lehengerlőnek kellene lennie a jelöltnek. Nem lombozom le, bólogatok.

Nincs mit tenni, be kell vallanom, hogy kezdek úgy gondolkodni, mint egy férfi. Várom, hogy kielégítsenek, de érzelmet nem viszek bele. Mennyivel könnyebb így! Megromlottam, most már biztos. Ettől viszont nem ijedek meg. Voltam jó kislány hosszú ideig, most váltani fogok. Vagy már váltottam is.

Eltelik a szombat, a vasárnap, és Peti nem kerül elő. Sem hétfőn, sem soha többé. Vagy nős volt, vagy ufó, nem tudom, nem is fontos. Jött, vétkezett, most vezekel. Csak tudnám, minek hazudta, hogy nem nős?

Hetekkel később egy bevásárlóközpontban megpillantom egy nővel és egy kislánnyal. Elmosolyodom, és nyugtázom, hogy valóban nincs új a nap alatt.

Folytatás vasárnap este

Előző rész

fotó: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

1 hozzászólás

  1. Nagyon tetszett az írás….szeretnék még olvasni a Hölgy blogjából, hol találom meg?
    Köszönöm

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here