„A férfiak (…) hajlamosak elfelejteni, hogy a nők attól még önmaguk maradtak, hogy az anyaság elszigetelte őket a társadalomtól, és létezésük hajóját a játék-etetés-altatás Bermuda-háromszögébe száműzte. A férfiak viszont általában dolgozhatnak és barátkozhatnak tovább – no nem azt mondom, „mint ha mi sem történt volna”, de az ő új életük apaként nyomokban mégiscsak hasonlít a gyerek születése előttire.”
(Herczeg Zsolt)
A cím lehetne akár kérdő vagy felkiáltó mondat is. Mondhatnánk azt is, hogy ha van kivétel, akkor őt kollektíve utáljuk. Biztosan van a környezetünkben olyan nő, aki három gyereket nevel, éjjel még tortát süt, és másnap nem karikás a szeme, sőt elvállalja, hogy vigyáz a mi legkisebbünkre, amíg mi a bankban intézzük a dolgainkat. Őket nem értjük. Nem valószínű, hogy földi lények, de ha megkérdezzük tőlük, hogy csinálják, mosolyognak és értetlenkednek. Ekkor már ezer százalékban elhisszük, amit a szomszéd mondott: az az anya nem e világból való.
Mi, egyszerű emberek, legtöbbször valóban bevállalunk 2-3 gyereket, de vannak pillanatok (Kimondani tilos, de érezni lehet!), amikor tényleg nem értjük, hogy voltunk képesek így dönteni. Amikor valaki azzal jön, hogy jaj, régen is szültek a nők bőségesen, akkor készítsünk elő egy jó minőségű serpenyőt, amit tegyünk a kezünk ügyébe. Ha a régen szó újra elhangzik, akkor már csaphatunk is vele… Viccet félretéve… Szültek, mert nem tudtak védekezni, szültek, mert a gyerekhalálozás magas volt. Mindemellett a legtöbb nő otthon volt, a férje eltartotta, és nem volt egyetlen olyan platform se, ami azt sugallta, otthon lenni jó, meg üdvös, de azért az anyaság nem a világ csúcsa.
Régen, és most jöhet a csapás, a nők nem igazán gondolkodtak azon, érdemes-e, jó-e anyának lenni, megbecsülik-e őket stb. Ez volt és kész. A történelem és vele együtt a háborúk azonban megmutatták, hogy elfogyhat a férfikéz és erő, muszáj a nőket csatasorba állítani. Csak arról nem mesélt senki, hogy az otthoni feladatok jó része még mindig az anyák kezében marad, bár talán mostanában van némi változás. Mindez azonban rajtunk múlik, azon, milyen fiúkat nevelünk. Olyanokat, akik megértik, hogy az otthoni munka nem kizárólagosan a nők dolga, hanem a páré, elvégre ugyanúgy használják a fürdőszobát, az edényeket, és főzni se csak vasárnap lehet, mert akkor lehet kreatívkodni. A hét közbeni borsóleves is ugyanennyire kreatív éhes gyerekünknek, ha hazaesik az iskolából.
Minden anya fáradt. Igen, még akkor is, ha fantasztikus gépek segítik őket a munkában, de valljuk be, a gyerek az gyerek maradt, és ha valóban törődünk vele, akkor leülünk mesélni, legózni, és nem nyomjuk a kezébe a telefont, hogy csendben ellegyen. A főzés, takarítás, vasalás se megoldott teljes egészében, hisz minden nap rendelni se lehet, a robotporszívó se tökéletes, a vasalást meg elintézhetnénk azzal, hogy nem is alkalmazzuk, de vannak ruhák, amiken a hajtogatás nem segít.
Ma az anyáknak is pénzt kell keresniük, és ez mindent felborít. Reggel, napközben, délután ki kell logisztikázni, hogy melyik gyereket hova és mikor viszi, hozza valaki, közben meg bevásárol, válaszol az üzenetekre, törődik a barátnőkkel, szüleit hívja, és igyekszik nem az iskolában felejteni az egyik csemetét. Igen, valóban úgy tűnik, hogy mindez nem lehetetlen, csak szervezés kérdése, és az is bizonyos mértékig. De ez nem jelenti, hogy nem fáradnak el, hogy nem akarnának egy csipetnyi csendet, hogy ne éreznék, de jó is lenne, ha nem mondaná valaki percenként, hogy anya vagy visítva, hogy anyaaaa!
Hogy ezt vállalták? Igen. Bár egyik sem tudta, mit is valójában. Attól, hogy az ember látja, hogyan kell vezetni egy repülőt, még nem boldogulna a műszerek között. Azt gondolom, a valamikori nőnevelő intézetek bizonyos tekintetben hasznosak voltak, mert legalább felkészítették a lányokat a munkák egy részére. Természetesen csak egy-két százalékára, a többivel csak akkor szembesültek, amikor benne voltak.
A mai nők, anyák nem jobbak vagy rosszabbak, mint elődeik, csak más kihívásokkal kell szembesülniük. A háztartás bár felszereltebb lett, mégis sok időt vesz el. Ezen kívül a maiaktól elvárják, hogy ne csak anyák és feleségek legyenek, mert ha belesüppednek ezekbe a tevékenységekbe, a környezetük lesajnálja őket, vagy cinkos mosollyal közli, lám, a férj mellékutcába tévedt. És kevesen mondják, hogy ha segített volna otthon, ha átvette volna a feladatok egy részét, talán a feleségnek is több ideje maradt volna önmagára.
Minden anya fáradt! Nagyjából igen. Vannak, akik többre képesek, mint mások, de akkor is észre kell vennünk, ha túl sok van rajtuk. Vannak mártírok is, akik a sajnálatért és a szánalomért többet vállalnak, mint szükséges lenne, belőlük egy idő után ömleni fog a panasz, ugyanis senki nem elég hálás, bármit is tesznek.
Az anya feladata nem látványos. Ezt szoktuk mondani a tiszta házra, a finom ebédre, a gondozott kertre is, mert minden megváltozik pillanatok alatt. Látványos csak munkája hiányával lesz. Ha nem főz, nem szedi össze a szétdobált ruhákat, ha nem néz bele a gyerek házijába… És ha nem mosolyog.
A szomorú anyák látványa a legfájdalmasabb. Pedig joguk és lehetőségük van bőven. Vegyük észre, ha pihenésre van szükségük. Olykor egy jó szó, egy dicséret is szárnyakat ad. Néha elég egy órácska egyedüllét, egy séta, vagy egy masszázs, és folytatódik az élet. Ha mindez vagy a hasonlók elmaradnak, akkor a nők elveszítik belső fényüket. Türelmetlenek és házsártosak lesznek, amiről lehet vicceket gyártani, de ettől még nem lesz jobb hely a világ, a család meg pláne.
Nem szabad legyintenünk a fáradtságra, a kiégettségre, mert természetesnek véljük. Ha valamelyest az is, segítsünk, hogy kipihenjék magukat, hogy képesek legyenek erejükön felül teljesíteni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha nem hagyjuk őket magukra. A mai anyák nem úgy leterheltek, ahogy régen, de ez nem jelenti, hogy a lelkük nem omolhat össze, mert a testük megteszi naponta.
Talán, ha sikerül jobban figyelnünk egymásra, férfinak a nőre, nőnek a férfira, anyák és apák egymásra, akkor kevesebben szenvednek majd lelki bajoktól, és nem fordulnak különböző szerekhez, iváshoz, ami szétrombolja a családjukat. És ne feledjük, minden anya és apa, bolondos, gondtalannak tűnő srác vagy lány volt, mielőtt úgy döntött, családot alapít. Ha ez eszünkbe jut, könnyebb lesz meglátni a másikban azt az embert, akit egykoron megszerettünk.
