„A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.”
Antoine de Saint-Exupéry
Tanulj meg mosolyogni, de ne azért, hogy elhazudd a bánatod! Mosolyogj azért, hogy kiegyenesedjen a görbe világ körülötted. Tudom, hogy nehéz, azt is, hogy gyakran nincs miért, de tégy próbát.
Ha hazafelé ballagsz az utcán, vagy beszállsz a metróba, láthatod, hogy az emberek mindent csinálnak, csak nem mosolyognak. Nem üdvözült, hittérítő mosollyal kell végigrohanni az életen, csak annyit kell megmutatni, hogy van benned erő, van benned élet. Csak az tud mosolyogni, aki hinni mer. Még akkor is, ha pokolian fáj a szíve, ha hazudtak neki, ha becsapták, átverték, elhagyták. A mosoly végtelen. Olyan kapukat nyit meg, amelynek létezéséről se tudtunk.
Egyszerűen tedd próbára magad és a körülötted élőket. Ne gondold, hogy bolondnak néznek. Az emberek megszokták a mogorvaságot, a kelletlen mondatokat, minden nap szembesülnek kritikákkal, kéretlen véleményekkel, már nem lepődnek meg semmin. Átélnek durvábbnál durvább perceket, megküzdenek pokoli helyzetekkel, gyakran úgy érzik, ez a világ a világok legkegyetlenebbike. A mosollyal azonban nem tudnak mit kezdeni. Meglepődnek, zavarba jönnek, és azt lesik, mi van mögötte. Már lassan nem merik elhinni, hogy érdek nélkül kedvesek lehetnek velük.
Mi nem a amerikai társadalom Érezd jól magad-szlogenjét éljük, hiába vettük át a jó napot helyett a szép napot kifejezést. Odalökjük, de tartalma alig van. Mitől szép egy nap? Attól, hogy jó. És mitől jó? Attól, hogy jól érezzük magunkat benne. Ehhez azonban kell a jókedv, a napsütés, a figyelmesség, a türelem. Mégse akarunk már jót kívánni egymásnak, csak valami álságos szépbe kapaszkodunk, mondván, mennyivel jobb, mint a mi hagyományaink. Pedig jusson csak eszünkbe, hogy nálunk, a mi történelmünkben az fejlődött ki, hogy nem jó nevetni, mondván, nevess csak, lesz ennek böjtje, meglásd.
A gyerekre, ha féktelen vidámsággal tesz valamit, azonnal rászólunk, hogy sírás lesz a vége, ha nem hagyja abba.
Mégis…Tessék mosolyogni! Azért is, mert szebbek leszünk. Mennyivel barátságosabb egy mosolygó száj, mint egy lekonyuló. Jusson eszünkbe, hogy szívesebben vásárolunk ott, ahol kaptunk egy kedves mosolyt, és türelmesek voltak hozzánk.
Ingyen van, ne essen már nehezünkre. A világ mosolyunk által lesz szebb valakinek. Ha hódítani akarunk, ha bizalmat akarunk kelteni valakiben, önkéntelenül mosolyra áll a szánk. Mennyivel kellemesebb olyan emberrel beszélgetnünk, akinek mosoly ül a szája sarkában vagy szeme ráncaiban. Jókedvünk lesz tőle, és sokáig őrizzük magunkban.
Meg kell tanulnunk, hogy vidámnak lenni nem bűn. A boldogság nem gyengeség. Ha kedvesek vagyunk, türelmesek, nem leszünk sebezhetőbbek. Nem kell mindig vastag pajzzsal járnunk-kelnünk a világban. Nincs áttörhetetlen pajzs, ezt megtanulhattuk. Viszont van mosoly, amit nem felejtünk, ami elvarázsol, amiről ábrándozunk. Gondoljunk csak egy jóképű férfira, egy csodálatos nőre, egy játékos gyerekre, akinek csillog a szeme. Ha felidézzük magunkban, azonnal jobb érzések keletkeznek a szívünkben. Még ha nehéz is… Tegyünk próbát! Mosolyogjunk a szembe jövőkre, a tolakodókra, az udvariatlanokra. Hozzuk zavarba őket jókedvünkkel! Sok szerencsét ehhez a cseppet sem könnyű próbatételhez!
Kép forrása: Pinterest
