Ha bakancslistás úti célokról kérdezősködünk, a legtöbben a vágyott úti célok között minden bizonnyal az Eiffel tornyot, az egyiptomi piramisokat vagy a Stonehenge-t nevezik meg.
Pedig nem csak ember-építette csodák várnak ránk a világon, hanem a természet-alkotta, kevésbé közismert alkotások is. 
Az Antarktisz különlegessége, a Taylor gleccser például döbbenetes látványt nyújt: a Niagara vízeséséhez hasonlít, csak ebből éppenséggel vérvörös víz ömlik alá. Az összegyűlt talajvíz és az olvadó hó átfolyik az alapkőzeten, ahonnan vasat gyűjt össze, ez okozza a folyó vörös színét. A vízesés így úgy néz ki, mintha a Föld egy hatalmas sebből vérezne (ami, sajnos, lássuk be, nem is áll távol a valóságtól).
Indonézia és a Fülöp-szigetek ezernyi csodával várnak. Talán kevésbé ismertek a szivárvány-eukaliptuszok, azaz a színes kérgű fák. A jelenségért a magas klorofill-tartalmú kambiumsejtek felelnek, amelyek különböző mennyiségű csersavat tárolnak el, így alakítva ki a fa cirmos-játékos vörös, barna és zöld színű kérgét.
A Megfagyott Buborékok tavát, hivatalos nevén az Ábrahám-tavat a kanadai Albertában találjuk. A jégréteg alá “rekedt” magas koncentrációjú metángáz ezernyi megfagyott buborékként izgalmas víz alatti jelenség, amely felülről is jól látható. A buborékok, attól függően, hogy milyen mélyen vannak a vízben, lehetnek fehérek vagy egészen sötétkékek.
A romantikus lelkű, vattacukor-kedvelő turisták feltétlenül menjenek el az ausztrál Hillier-tóhoz. Noha nem ez az egyetlen rózsaszín vizű tó a világon, ez az egyetlen, amely viszont nem veszti el a színét akkor sem, ha összegyűjtjük és palackba zárjuk. A tó természetes élőhelye az egyik különleges sókedvelő algának, amely a fény gyakorlatilag összes látható frekvenciáját felhasználja ahhoz, hogy energiát állítson elő magának – kivéve a pirosat. Ez a magyarázata annak, hogy az 1802-ben felfedezett Hillier-tó vize pirosas-rózsaszínben játszik.
