Neked jó apád van? Nem is tudod, milyen szerencsés vagy!

Nem vagyok feltétlenül az az elbambulós fajta. Sosem értettem, miért van az, hogy emberek, amikor azt hiszik, hogy a másik nem veszi észre őket, hogy képesek legeltetik a szemüket akár perceken keresztül egy vadidegenen.

Pedig valamelyik nap én is ebbe a hibába estem: az út másik oldalán egy cserfes, mégis okos kislány hangjára lettem figyelmes. Rögtön át is pillantottam a túloldalra: egy apa tolta a biciklin ülő lányát hazafele az iskolából. Jól elvoltak, beszélgettek, hülyéskedtek. Kellett egy fél perc, mire leesett, hogy azért bámulom meg őket, mert ilyet ritkán látni.

Azt hiszem, a legtöbb gyermeknek rettentő felszínes kapcsolata van az apjával. Hiszem és látom, hogy ez változik, méghozzá jó irányba – de az áhított céltól még messze vagyunk. De hogy is néz ki a régi, klasszikus felállás? Jön a gyerek, anya otthon marad, ez a logikus, hiszen apának magasabb a fizetése. Ez a későbbiekben sem változik, a férfi talicskával tolja haza a pénzt, de mivel csak este 7-re ér haza, annyi ereje marad, hogy lefürödjön, egyen egy jót, és aludjon. A gyerek meg csak néz, hogy ki ez az idegen.

Nem mintha az apukák erre vágynának, de hát a pénz nagy úr. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb férfi szívesen töltene több időt a gyermekével. És ezt baromira megszenvedi mindkét fél. A gyerek azért, mert csak egy szülőhöz tud érzelmileg igazán kötődni, holott duplán kijárna a jóból. Az apának azért, mert csak minimális időt tölthet el azokkal, akiket a legjobban szeret.

Egy 40 (!) éven keresztül zajló kutatás kimutatta, hogy a jó apa-gyermek viszony hosszútávon nagyon is megtérül. Azok a gyermekek ugyanis, akiknek élénk kapcsolatuk volt az édesapjukkal, később jobban teljesítettek a szociális élet minden területén; stabil baráti körrel, jó házassággal dicsekedhettek.

Ez szuper, de valójában hányan büszkélkedhetünk ilyen mintaférfivel? Kezdjük ott, hogy nem a pasi hordja ki a szíve alatt a kis lurkót, természetes, hogy máshogy kötődik a gyermekhez. A nő testében érlelődik a folyamat, a férfi csak külső szemlélő. Ezen felül a szülő is ember, néha elgurul a gyógyszer, és nem tudja megtestesíteni az az ideális apaképet, amire a gyermek vágyik.

Magyar viszonylatukat tekintve viszont muszáj kitérni az alkohol romboló hatására. Szerencsére egyre kevesebb apuka dönt úgy, hogy munka után azonnal irány a kocsma – de azért még így is tömve vannak az alkoholistagyűjtő helyek. Egy ilyen apa nem példakép, egy ilyen apa teher. Egy plusz gyerek, akiről gondoskodni kell, ha úgy tetszik.

Nem túl ideális a régi rideg, “adok két sallert” típusú apakép sem. Persze nevelni kell a gyereket, de azért nem árt néha kimutatni a szeretetet is – akkor is, ha a mi még vaskalaposabb szüleinknek ez nem jött össze. A gyereknek elsősorban szeretet kell.

További nehezítő tényező, ha a szülők elválnak, a gyerek pedig szinte minden esetben az anyához kerül. Egy hétvégi apukának gyakorlatilag egy nap alatt kell bizonyítania, amire az anyának egy egész hét áll a rendelkezésére.

Jobban belegondolva e téren rohadtul nem könnyű a mai férfiaknak – a szeretettel való nevelésre, a szülőségre gyakorlatilag senki nem készíti fel őket. Mivel az urak ráadásul nem lelkizősek, inkább a szőnyeg alá söprik a problémát, semmint hogy megbeszéljék bárkivel is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here