Ezer meg ezer alkalommal halljuk és mondjuk, hogy nincs időnk, fáradtak vagyunk, nem tudunk megállni, éjjel is pörögnek a gondolataink. Ez utóbbi azért is félelmetes, mert a nem minőségi alvás rányomja bélyegét a hangulatunkra, munkánkra, kapcsolatainkra és nem utolsó sorban elhízást is eredményez, bármilyen furcsán hangzik.
Az egyik legfontosabb, amit meg kell tanulnunk a mai világban, hogy ideje van a pihenésnek is, ugyanannyira, mint a tervezésnek, a pénz mindennemű hajszolásának, mert az élet egyszeri és megismételhetetlen. Legalábbis most így hisszük. Még nem jött vissza senki, hogy meséljen az ellenkezőjéről. Akikről meg tudunk, azokat gyakran megmosolyogjuk, és kétkedéssel hallgatjuk.
Ezért hát pihenj, mert szüksége van rád a világnak! A te mosolyod, kedvességed és türelmed lehet, hogy egy átlagos napon megment valakit attól, hogy elváljon, hogy felrobbantsa az életét, vagy véget vessen a szenvedésének. Bármilyen hihetetlen, a kedvességnek hatalmas ereje van. Megmutatja, hogy a világ, amelyet oly sokszor hiszünk rossznak vagy gonosznak, igenis tud jó arcával fordulni felénk.
Pihenj, mert a gyerekeidnek a mosolyod a legfontosabb! Az, hogy ne kiabálj vele ok nélkül, hogy ne veszekedj feleslegesen, mert kudarcok értek, pedig beleadtál apait-anyait a terveidbe. A családod egyik tagja se a karácsonyi ajándékra fog visszaemlékezni, ha múlik az idő, hanem, hogy milyen voltál vele, mennyiszer hallgattad meg, és hány meg hány alkalommal tudtál segíteni. Ehhez azonban az kell, hogy elhidd, jár neked a nyugalom, a békesség. Ne akard a világot minden nap kiforgatni a sarkából, mert az élet rövid és nem mindig kegyes. Reggel elindulhatsz otthonról azzal a sablonmondattal, hogy este találkozunk, később hívlak stb., de lehet, hogy erre már sose kerül sor, mert olyasmi történik, ami megszakítja földi pályafutásod. A balesetek, tragédiák mindenkit elérhetnek, és mások szemében mi vagyunk, és leszünk a mások, akikről hírt hallanak majd és sajnálkoznak.
Pihenj, mert senkinek nem vagy és nem is lehetsz annyira fontos, mint önmagadnak! A legnagyobb örömben és bánatban is, ha meggondoljuk, egyedül vagyunk, hiszen egyikben se osztozhatunk. Hiába szeretnénk adni belőle, áttenni másokra a terheket, félelmeinket, szorongásainkat. Végtelen nagy boldogságunk se átruházható. Meg kell értenünk, hogy hiába vannak szüleink, gyerekeink, barátaink, az érzések kavalkádjával csak mi számolhatunk. Ami bennünk van, az csak a miénk, hiába várnánk, hogy valaki megértse a féltékenységünket, szomorúságunkat vagy a szenvedélyeinket. Mindenki saját maga életének formálója, és azokkal, akikkel találkozik, akik egy ideig benne vannak életének alakításában, egy idő után kilépnek, elkanyarodik az útjuk, és mi hiába várjuk őket vissza, nekik már máshol van jelenésük.
Pihenj, mert a tested és a lelked máshogyan nem újulhat meg! Hagyd néha a telefont, a médiát, nem fontos egyetlen hír se annyira, hogy felborítsa a nyugalmad. Mindegy ki mit mond, hagyd, hogy leperegjen rólad mások véleménye, története, csak engedd meg magadnak lelkifurdalás nélkül, hogy szabadnak érezd a szíved. Tudom, nehéz, sőt olykor lehetetlen, de kellenek a kis örömök, az apró boldogságok, mert ha nem teszed, belekeseredsz a mindennapokba. Az élet sose könnyű, főleg annak, aki nélkülöz. Legyen szó anyagiakról vagy érzelmekről. Épp ezért kell néha nem gondolnod a holnapra, elfelejtened a tegnapot, és egy picit beleállni a mába.
Magadért légy jó magadhoz, és engedd, hogy legyenek olyan pillanataid, amikor nem csinálsz semmit. Nem gondolkozol, nem takarítasz, nem törődsz semmi mással, csak a belső nyugalmaddal. Azt mondod, ez kivitelezhetetlen. De megpróbálod? Nem?
