Lilla
Nem szándékosan kések, de egy cseppet sem bánom. Így alakult. Nem kell mindig jó kislánynak lenni. Ha akar, úgyis megvár, és miért ne akarna? Azért hívott el abba a cuki kávézóba, mert velem akar lenni. Akkor meg nem lehet neki gond a várakozás.
Robi próbálja elhitetni velem, hogy nem érdeklem, és ez a játék mulattat. Vicces, ahogy rágörcsölt a nemre, pedig minden üzenete egy óriási igen. Már előre tudom, hogy majd jön a családjával, meg azzal, hogy neki van két kislánya és azok mennyire fontosak neki. Megértem és díjazom is. Ki a fene akarna egy olyan pasit, aki rosszul bánik a gyerekeivel, netán elhanyagolja őket? Abszolút szexis, ha egy ilyen jóképű fiú odavan a gyerekeiért. Tehát ez a szöveg nem jön be.
A második változat, ami mögé majd bújni szeretne, természetesen a feleség-projekt. Hogy az milyen rendes, meg hogy mellette állt mindenben és szült neki két gyereket és ezért tiszteli. Jó, hagyom majd a kamu-dumát, hiszen el kell hinnie, hogy megértem őt. Közben meg majd megmutatom neki, mit szalasztana el. A ma az ma van, de én ma és holnap is dögös vagyok, feszes és kerek a mellem, és a testem Robi után kiált. Kell nekem és ezt nem tagadom. Úgy gondolom, az ilyen őszinteséget abszolút díjazzák a férfiak, főleg az idősebbek, mert rég nincsenek már hozzászokva, hogy valaki ilyen nyíltan megmondja nekik, hogy szexelni akarna velük. A feleségük uncsi, meg mindig kéznél van és valljuk be, tizenakárhány év után nehéz újat mutatni. Ha a fejed tetejére állsz, akkor is te te vagy és ezt nem lehet túlragozni. Ekkor kell belépni a képbe, mert minden férfi unatkozik otthon, még az is, amelyik szentet játszik. Ha nem így lenne, akkor nem menne el horgászni, piálni a haverokkal vagy egyebek. Az élet már csak ilyen. Mindent megununk és mindent elfelejtünk, amit kaptunk: a jót is, rosszat is.
Egy fekete felső és farmer mellett döntöttem, hogy ne tűnjek kiöltözöttnek, a végén még azt képzelné, hogy miatta van. Ha én jól nézek ki, az biztosan önmagam miatt van. Most épp neki mutatom meg, hogy milyen is tudok lenni, és ha nem dicsér meg, akkor is látni fogom a szemében. Az olyan korú pasik, mint Robi még tudnak bókolni, bár ők is leszoktak róla, ami nagy hiba. Ezért esik le az álluk, ha fordítva történik a dolog.
Nem tudom, mennyit kések, de ahogy belépek, kicsit elmegy a kedvem a tömegtől. Ezzel az erővel a Tescoban is találkozhattunk volna, ott sincsenek többen, mint itt. A szánalmas pincér szeme majd kigúvad, amikor meglát, a kis idióta. Valami pattanástalanítót használhatna, mert hányingert kapok az arcától.
Robi a sarokban ül, nem telefonozik. Gondolom, a felesége ellenőrizné, ezért nincs kedve elővenni. Nagyon jól néz ki, ahogy mindig. Szép, vékony arca van, olyan intellektuális, de nem kocka. Amikor észrevesz, izgatott lesz.
Köszönünk, leülök, és azonnal támadok. Ráveszem, hogy igyon valamit, pedig tudom, hogy kocsival jött. Nem tud, vagy nem akar nemet mondani. Süt belőle az idegesség, ez tetszik. Ha nem érezne semmit, ha közömbös lennék, biztosan nem vibrálna a tekintete.
Tudom, hogy oldanom kell a beszélgetést, ezért megfogom a kezét és finoman, érzékien megsimogatom. De csak annyira, hogy ne legyen neki kellemetlen, de izgassa a dolog. Ebben sem volt része ezer éve. A feleségek rég elfelejtették, hogy a flört sokszor izgalmasabb, mint maga a szex. A flört az előjáték.
És tényleg minden a forgatókönyvem szerint zajlik. A drága elkezdi mondogatni a kibúvós szöveget, de annyira átlátszó, hogy legszívesebben a szemébe nevetnék. Nem teszem, mert megalázni nem akarom, de bájosan és megértően még mosolyoghatok. Mondja, és mondja, közben meg mindketten tudjuk, hogy az egész puszta mellébeszélés. Azt kellene mondania, hogy igyuk meg ezt a nyavalyás Jägert, és húzzunk el egy motelbe vagy a kocsija hátsó ülésére, hogy végre rám tehesse a kezét legálisan. Ehelyett köröz felettem, és tudom, hogy megenne szőröstül-bőröstül. Másra sem vágyik, csak arra, hogy a pólómba nyúlhasson. Kívánom őt, de azért nem árt neki egy kis lecke. Hadd kapja meg a büntit, amiért vacillál.
A kezemet az övébe fektetem, finoman érek hozzá, és megfordítom tenyerében, amitől biztosan felizgul. Érzem a bőre minden pórusán, hogy nem vagyok neki közömbös.
– Értsd már meg… – kezdi, amikor megjelenik a pincér és leteszi az italokat.
– Koccintsunk! – mondom, és úgy veszem vissza a kezem az övéből, mint egy drága ajándékot. Érezhetően nem boldog, hogy megszűnik az érintésem.
– Jó – mondja gyorsan, hogy levegőhöz jusson. – Mire igyunk?
– Arra, hogy jó együtt lenni – búgom sejtelmesen és megnyalom a szám. Robi szeme kikerekedik és biztos vagyok benne, hogy arra gondol, amire én. Arra és most azonnal. Ha tehetné, akár az asztalon a magáévá tenne.
– Benne vagyok – hebegi.
Á, nyert ügyem van, ő már biztosan nem fog a családra hivatkozni, mert már eszébe se jut. Egyetlen dolog jár a fejében: én. Az én illatom, az én testem izgatja, az, hogyan érintene meg, hogyan csókolná végig minden porcikám, és hogyan tenne magáévá. Tökéletes minden, ahogy terveztem.
Belekortyolok az italba, és nézem Robi szépen ívelt száját, vágytól izzó tekintetét, és nem is hiszem el, hogy ennyire könnyen ment.
– Szia, Robi! Hát te hogy kerülsz ide? – szólal meg ekkor valaki mellettünk. Mintha fejbe kólintották volna, úgy esik ki szerelmem a varázslatból.
– Bea – dadogja. – Épp csak beugrottam a kolléganőmmel megbeszélni egy projektet.
A hazugság gördülékenyen jön ki a száján. Ez nem is rossz, gondolom azonnal. Nem kispályás.
– Á! – mondja a nő. Aztán elhallgat. Rám néz, és azonnal leveszi a helyzetet.
– Lilla, hadd mutassam be a nejem legjobb barátnőjét! – fordul felém Robi. – Ő a kisebbik lányunk keresztanyja is, Kovács Bea.
– Örvendek – mondom bűbájosan és végignézek a trampli harmincason, aki már rég elvirágzott.
Szürke pulcsi, semmilyen nadrág. A nő ennyi.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
