Bea egyszerűen kinevette barátnőjét, aki képes volt amiatt felhívni, hogy közölje, Iván elvált. Mi köze neki hozzá? Persze, van egy fia tőle, de ez az elmúlt évek során nem sokat jelentett neki. Akkor most bontson pezsgőt?
– Esküszöm, azt hittem, legalább egy kicsit érdekel! – mondta Tamara csalódottan. – Más nők a városban örömtáncot lejtenek.
– Más nők…Teszek más nőkre! – vágta oda dacosan.
– Nem hiszek neked. Emlékszem, hogy mennyire odavoltál érte. Aztán Levi se az égből pottyant. Tudom, tudom…Lepattintott, de idióta volt, kis nárcisztikus barom… Azóta viszont elmúlt lassan egy évtized.
Bea hosszan Tamara szemébe nézett, és finoman megrázta a fejét.
– Te melyik világban élsz? Hiszel a mesékben? Nőj már fel, cicababa! – Azzal kiemelt egy hatalmas fánkot a tálból, amit barátnője hozott neki meglepetésként.
– Gúnyolódj csak kedvedre, de valljuk be, Pálfiról se gondoltad, hogy meg fog változni. Mégis összejöttél vele. Nincs tökéletes pasi. Érted már meg! Én csak tudom, látod, hogy mennyire nem találok senkit. – Ezen mindketten hangosan nevettek.
Ott ült két fiatal, csinos és belevaló csaj a kanapén, majszolták a csokis fánkot, és fel nem tudták fogni, hogy miért vannak egyedül, hiszen a nap süt, nyár van, lehetnének egy tengerparton, vagy egy hűvös kávézóban, ahol lehetőségük lett volna ismerkedni, ahelyett azt tették, amit a legtöbben. Semmit. Várták a csodát.
– Azért muszáj megkérdeznem, hogy milyen volt az edzővel? És most ne titokzatoskodj! Mindenki azt suttogja, hogy király az ágyban.
– Tényleg az! – bólintott a házigazda. – Tudja, amit tudnia kell, és akkor mi van? Az élethez nem elég csak a szex!
– No, ezt Coelho se mondhatta volna különbül. Én mégis azt javaslom, gondolkodj el azon, hogy felszeded a fiad apját megint. Nézz magadra! Szép vagy! Iván nem véletlenül környékez meg újra. Lehetne ez egy happy end, nem?
Bea nem szólt semmit. Ez a Tamara vagy túl romantikus, vagy komplett bolond, gondolta derűsen. Ha mindannak, amit mond lenne némi esélye, akkor is ott volt még a nagy probléma: Levi. Éveken át rendületlenül hazudott neki. Hogy mondaná meg, hogy Noel apja, tulajdonképpen az ő apja is? Ennél kellemetlenebb és undokabb jelenetet el se tudott képzelni. Nem lehet csak úgy visszaszaladni a múltba, eltörölni egy-két eseményt vagy újraszínezni a pillanatot, és azt mondani, jól van, elfelejtek mindent, kezdjük újra. Abban sem volt biztos, hogy nem érez semmit Pálfi iránt, és bár haragudott rá, sőt elküldte volna melegebb éghajlatra, azért a teste emlékezett a vele töltött éjszakára. Levi apja nem okozott neki ilyen kellemes bizsergést, de hát az nagyon régen volt, akkor még semmit nem tudott se önmagáról, se a szeretkezésről. Viszont a vágy, akárhogy nézzük, nem egyenlő a szerelemmel, ehhez nem kell Einsteinnek lenni, hogy tudja az ember.
– Nem lenne belőled jó követ – jegyezte meg hosszú hallgatás után. – Nem jársz sikerrel. Párszáz éve le is fejeztek volna érte…
– Te azt hiszed, megbízásból mondom ezeket? Nem vagy normális. Ne dühíts, mert megharagszom! Én csak azt kimondom, amit gondolok! Majd, ha elmegyek innen, akkor a sarkon felveszem a kerítés díját…Nem vagyok én öreganyám. Jut eszembe, ő tényleg ezzel foglalkozott a faluban…A picsába…
Ahogy erre ráébredt, elkezdett hangosan röhögni.
– A vér… – mondta, és a szemét törölgette, mert folyt a könnye nevetés közben. – Meg kell keresnem Ivánt, hogy felajánljam neki a szolgálataimat.
– Hajrá! De most menjünk, mert ideje felszedni a gyerekemet, mielőtt ottfelejtem valahol, ahogy anyám a múltkor. Meséltem pár, hogy pár hónapja elhagyta az egyik áruházban? Sose hinnéd el, de elfelejtette, hogy vele ment, és az egyik játékboltban hagyta, mint egy teli szatyrot. Úgy ment vissza érte, hogy Levi a lego sarokban játszott vagy negyedórája…
– Anyád se komplett! – Bea helyeselni akart, amikor megszólalt a telefonja. Tamara minden szó nélkül tudta, hogy ki keresi. Látta a szemén. Azonnal megrebbent, bár ajka nem mosolygott, arcán piros folt jelezte, hogy zavarba jött, vagy mérges.
– No, mit mondtam! – súgta. – Vedd már fel! Ne várakoztasd a doktor urat! Lehet, hogy neki van szüksége életmentésre!
– Fogd be! – mordult rá. – Azzal megnyomta a fogadás gombot, és kelletlenül benyögött egy sziát.
– Hangosítsd ki! – súgta Tamara izgatottan. Barátnője azonban vagy nem hallotta, mit akar, vagy úgy tett.
– Jó! De nem érek rá, csak rövid időre. – Itt csend lett, Iván mondhatott valamit, aztán Bea nem túl kedvesen válaszolt:
– Értelek. Ha elég egy óra, akkor ott leszek! Aha…Igen, tudom, hol van az a hely…
Azzal kinyomta.
– Találkozni akar! Tudtam, megmondtam! Te kellesz neki, senki más!
– Nagyon úgy néz ki…Meg az a százkettő ribanc, aki ott ül a rendelő ajtaja előtt, és eljátssza, hogy van valami baja, csakhogy a doktor úr megérintse. Fogadjunk, mind le akar vetkőzni!
– Ebben biztos vagyok! Valószínűleg mindnek a mellkasa szúr! – Tamara olyan hangosan nevetett, hogy már-már zavaró volt. Megrázta vad, fekete sörényét, ami kicsit műfeketére sikeredett, de őt nem zavarta.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
