Ha szeretek, élni kezdek. Nem bántanak könnyű kis fájdalmak, amelyek máskor ráülnek borús gondolataimra és szétterpeszkednek, mint egy ócska karosszékben ringatózó őszi délután. Úgy járok az utcán, hogy tekintetem magasra emelem és a fák levelein pihenő telet is észreveszem. Tudom, a dér már nem jár messze és csak utat mutat a fagynak. Mégsem bánom, mert nincs bennem félelem.
Meleg sálamat szorosan a nyakamra tekerem, majd azt játszom, cipőm nem cuppan sekély pocsolyákba. Ha mégis, nem aggódom, csak nevetek, mert az örömöm nem kósza, nem illan tova, mint az avar illata. Megérzem még az októberi elégetett gallyak füstjét is, ami bekúszik az ajtó alatti réseken a házba.
Ha szeretek, nem félek. Senki és semmi nem árthat szívemnek, ami oly erős és könnyed, mint a nyár keze, ami még kapaszkodna a bárányfelhők rojtjaiba, de az eső már kergeti. A járdán lépve meg-megpöccintek egy kavicsot és a koppanást hallgatva szinkront ver a szívem vele. Nem bánok már semmit, mert bolond vagyok, hű vagyok, és újra hinni tudok.
Ha szeretek, elhiszem, hogy a szép szavaknak ereje van. Nem keresek hamis igazságot a mosolyok mögött. Ha visító gyereket látok, elmerengek, vajon mi lehet életének akkora keserve, hogy telezengi a néma utcát? Arcára talán mosolyt csalok, ha akarok, ha boldog vagyok.
Ha szeretek, én nagyon én vagyok. Az, aki lenni akarok. Nem keresek bánatos arcokat, panaszt mímelő ajkakat. Ha rossz szót hallok, inkább tovább megyek, mert fülem nem vágyja a sokszínű igazat. Lépteim zajával nem keltek szomorúságot senkiben, mert ha jövök, arcom jót hoz és a tiszta alkonyi fényben semmit nem akarok, csak megnyugodni.
Vagy csak leülni egy vékonyka padra, nem nézni semerre. Csak hallgatni. Hallgatni a semmit, melynek most hangja lett. Máskor a csend nem vigasz, üt-vág, belém mártja tompa élét, de ilyenkor, ha szívemben csönd nyaral, magam is az leszek. Halk, kedves és szerelmes. Nem hivalkodom már az erővel és szenvedéllyel. Inkább ismeretlen nyugalommal várom, hogy zöld leveleiket elengedjék a fák.
Ha szeretek, menten szebb leszek. A mosolyom üdvösség, a hajam fény. A szemem nem kutat idegen bánat után. Jobb leszek, csendes és figyelmes.
Ha szeretek, élni szeretek minden percben.
fotó:Pinterest
