Ezzel a bloggal bajlódtam gondolatban a legtöbbet. Úgy éreztem, nagyon röviden lehet arra kérdésre válaszolni, hogy miért NEM válik a legtöbb férfi. CSAK! És ebben benne van minden.
A válások kétharmadát a nők indítják el Magyarországon. Ők kezdeményeznek, ők lépnek, ők esnek hamarabb szerelembe, ők sokallnak be előbb. A férfiak lusták, kényelmesek. Eszük ágában sincs a jól bevált életünkön drasztikusan változtatni. Legtöbb nő azt hiszi, hogy egy házasságban elég főzni, mosni, vasalni a férfira, időnként, úgy havonta lefeküdni vele, aztán meg folyik az élet a saját maga által kivájott mederben.
Ez hatalmas baklövés.
A férfiak még akkor is nehezen mozdulnak, ha kiüresedett a kapcsolat, ha otthon már jó szó sem jár nekik, vagy ha folyamatos szekálásnak vannak kitéve. A nők nagyon ügyesen forgatják a szót, a lelki terrorral, követelőzéseikkel, intoleranciájukkal gyakran juttatják el párjukat arra a szintre, amikor az máshol kezdi keresni az örömöt. Mint már említettem, a férfiak nehezebben válnak, mert szeretik a megszokást, a kényelmet, de azt, hogy nem ismerik el az ötleteiket, nem látják már bennük a megmentő, mindig segítő, bár olykor ellustuló férfit, azt nem kedvelik. De ezzel mindkét nem így van. És még nem említettem a házasságban lassan elfogyó szexet. Ezt a nők számlájára szokás írni, nem véletlenül. A nőkben kialszik a hódító vadmacska sokkal előbb, mint szabadna. A kifogások gyártása viszont soha nem fejeződik be.
A válásból legtöbbször a férfi jön ki rosszabbul. Mindenki veszít, de az apa a gyerekeit is. A magyar törvények szerint nagyon komoly indokkal veszik el az anyától a gyerekeket. Így az az apa, aki eddig minden egyes nap részese volt a gyermekei életének, hirtelen nem láthatja őket csak kéthetente. Lehet, hogy férjként nem az volt, akit egy álomnak nevezhetnénk, de apaként ettől még lehetett kiváló.
Ha a férfi a házasságban félrelép, vagy nevezzük úgy, keresi az örömöt, amiben otthon nem részesül, kemény bélyeget kap. Persze most nem arra gondolok, hogy sokan fűvel-fával lefekszenek, mert az jót tesz az egójuknak, gyűjtik a trófeákat, próbálják múló fiatalságukat visszaidézni, hanem azokra, akik valóban szeretet és figyelemhiányban szenvednek. A nők remek aduászt kapnak a kezükbe, ha egy új nő tűnik fel, és nagy intelligenciával kell rendelkeznie annak az exnek, hogy a válás utáni érzelmi sokkból kikerülve ne használja fel a közös gyerekeket a saját érdekeinek érvényesítésére. A nők remek módon tudják a helyzetet úgy forgatni, hogy egykor szeretett párjuk akkor is szenvedjen, ha már ők gyakorlatilag nem éreznek semmit iránta.
A legtöbb feleség nem tud a férj és apaszerep között különbséget tenni és a lehető
legdurvább módokon büntetik a férjüket válás után. Bírálják, lejáratják a gyerek előtt, vagy
egyszerűen tiltani kezdik a láthatást egyre vadabb indokokkal. A nők a gyerekeket
fegyverként használják, mert kéznél vannak, mert azok is érzelmileg sérültek, és játszanak a lehetőséggel, hogy fájdalmat okozhatnak.
A férfi, aki jó apa, nehezen válik… Nehezebben, mint a kalandorok. Hiába jön egy másik lehetőség, hiába akadna valaki, akivel új életet lehetne kezdeni, már nem hisznek könnyen.
A férfi és a nő is sokat veszít a válással. Az értékek feleződnek, olyan dolgok úsznak el, amik szívüknek kedvesek voltak, s nem biztos, hogy másodszor sikerülni fog. Ettől az exférjek is tartanak…
Kéthetente vagy akár hetente látni a gyerekeket nem ugyanaz, mint megélni velük a
mindennapokat. Még akkor sem, ha az apák folyton dolgoznak, későn érnek haza és sokszor csak egy jóéjt puszira van már csak lehetőségük a nap végén. Vasárnaponként moziba menni velük, cukrászdában ülni, játszóházban kínlódni nem nagy öröm, mert ők nem programokat akarnak a gyerekeikkel, hanem részesei lenni az életüknek. Ezt veszítik el a váláskor.
Ha a férfi nem jó apa, akkor ezt kevésbé szenvedi meg, mert az új kaland új reménnyel kecsegtet. És ha érzelmileg már kiürült a kapcsolat, gyorsan jöhet egy másik, ahol beúszhat a képbe egy új gyerek, egy közös, vagy az új társ gyermeke. Erre azért kevesen tudnak jól felkészülni. Nehéz dolog nyitottan szeretni…
Mégis ott az az egyharmad… Aki kezdeményezi a válást. Vagy években mérhető keserűség vagy nagy szeretethiány segítheti elő! Vagy egy nagyon nagy szerelem, bár ez elég ritka. Vagy elég lesz a mindennapok feszültségéből, abból, hogy a feleség becsmérel, nem tekinti őket megfelelő apának, társnak, nem díjazza az ötleteiket, már a tekintetével is sárba tiporja a férfiasságot. Ez vezethet ahhoz, hogy a férfi megértse, ideje új életet kezdenie.
Olvasd el ezt is: Miért (nem) válik a nő?
