Észrevétlenül meg kell tanulni elengedni az aggódást. Bármilyen lelkesen is dédelgetnéd. Előre nem visz, viszont megágyaz a félelemnek. Az eső nem fog elállni, mert te azt szeretnéd, és a nap sem fog jobban sütni, ha barnulni vágysz. Mégis van az a pont, ahol elfogadhatod, hogy átázott ruhában is lehet mosolyogni egy kapualjban. Lehet, hogy nem ez a mosoly lesz a legvidámabb, de legyűri arcodon a didergést. Már ez sem utolsó dolog. Győzni önmagunk felett a legnehezebb, de ha megtörténik, a belső szivárványunk jobban fog fényleni, mint minden más lámpa, amit mások gyújtanának sötétnek hitt nappalainkon.
Ezért hagyd, hogy a félelem keresztülfusson a szobán. Tárd ki az ajtót és integess utána! Vegyél fel kényelmes ruhát, rajzolj ragyogó szájat magadnak. Szemed sugarába csempészd be a kacérságot és máris kiléphetsz a kapun. A világ, ha csak egy pillanatra is, hidd el, ámulni fog.
Jó reggelt! 😊
