„A múlt is létezik – valahol, egy más szférában – megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal – de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.”
(Jókai Anna)
Egy különleges sorozat margójára:
Az egyelőre 8 részes sorozat címe túl sablonos ahhoz, hogy figyelemfelkeltő legyen, és nem is illik igazán a feldolgozott témához, legfeljebb igen szolidan. Némi spoilerezésre szükség van, ezért nézzék el nekem a kedves olvasók, ha nem szeretik az ilyesmit.
Adva van három bolondos, szókimondó barátnő, akik a saját életük terelgetése közepette pontosan olyan boldogok, ahogy mindenki más. Hol jobban, hol kevésbé. Segvi, aki bár elmúlt harminc nem találja helyét a világban, és a nézők már az első filmkockák után megtudják, hogy rákos, sőt mi több, a kezelések se segítettek rajta. Ava gyönyörű sebész, szintén nem boldog, mert egy régi szerelem traumáját nem tudja feldolgozni, miközben már férjhez ment, és tíz év telt el a szakítás óta. Leyla anya és influencer, vérbeli mai nő, miközben sorra szembesül azzal, hogy férje lépten-nyomon megcsalja, bár nagyon csinos és életrevaló.
Segvi úgy dönt visszatér édesanyja házába, és alternatív módszerekhez folyamodik, mert szíve mélyén érzi, hogy a betegség nem véletlenül keletkezett a testében. A tengerparti falucskában él egy férfi, Zaman, aki családállításokat csinál, amelyben sokan nem hisznek, sarlatánságnak gondolják, különösen azok, akik a racionalitás talaján élnek. Az első történések magukkal sodorják Segvit, aki már csak egy dolgot szeretne az élettől: igazán, magával sodróan szerelmesnek lenni.
A sorozat lassan, de sok izgalommal és mélységekben járva bontja ki a három nő kapcsolatát, majd az életüket, és a generációkon átívelő traumákat, amelyeket mindenki magában hordoz. A transzgenerációs traumák bennünk élnek, és ki így, ki úgy küzd velük ám ha nem vagyunk képesek megérteni, feldolgozni őket, megemésztenek bennünket. Lassan érti meg a három barátnő, hogy a világ közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, és annak se fenékig tejfel az élete, aki sikeres vagy jómódú. A film komoly igazságokra világít rá, a szereplők elmondják, miért baj, ha visszafelé mutogatunk magunk mögé, ha szüleinket hibáztatjuk a sorsunkért, de igyekszik arra is rávilágítani, hogy a változtatás lehetősége a kezünkben van. Mindez persze fájdalommal, keserűséggel és szenvedéssel is járhat, néha elkésünk a legfontosabb mondatokkal, az eszünk a szívünk ellen dolgozik, de van remény, és meg kell adnunk magunknak annak lehetőségét, hogy jobbá, élhetőbbé tegyük a mindennapjainkat.
A sorozat egyik legmeghatározóbb fogalma a szeretet és az elfogadás. Nem hangzanak el benne jól kigondolt mondatok, ahogy megszoktuk a hollywoodi filmekben. A szereplők tudják, hogy hibáztak, képesek sírni, elmenekülni, hazudni, ahogy a való életben, és nem derül ki senkiről, hogy tökéletes. Hús-vér szereplői a 21. századnak, amellett, hogy nem felejtik el, hogy a gyökereket kell meggyógyítani ahhoz, hogy egy fa teremni tudjon.
A sorozat végig fenntartja a néző figyelmét, és minden szereplőjében találhat valamit, amit szeretni lehet. Megmutatja, hogy a hibáinkkal és a tévedéseinkkel vagyunk egészek. Szívből ajánlom a Netflixen azoknak, akik szeretnek mélyre nyúlni és nem félnek attól, hogy néha könnyes lesz a szemük.
Mellesleg török, de szinkronizált, és ettől sokaknak még inkább élvezhető. Jó filmnézést kívánok!
Kép forrása: Netflix
