Arabella sokkal bonyolultabb asszony volt, mintsem gyerekei sejtették volna. Sokat tudott, és nem mindig hallgatott, ha a férje ostobaságot csinált. Mások előtt azonban megjátszotta az engedelmes feleséget. Még Milla és Maxi születése előtt úgy gondolta, csak egy egyszerű anya lesz belőle, de ahogy múltak az évek, megértette, hogy nem ezt a szerepet találták ki neki. Ő egyetlen férfié volt testileg-lelkileg, és arra teremtette a jóisten, hogy védelmezze. Imádatig rajongott Istvánért. Férje nem tudott olyasmit tenni, ami miatt meggyűlölte volna. A megcsalás nem tartozott nála a halálos vétségek közé, hiszen nem sokra tartotta magát. Egy olyan jóképű és karizmatikus ember, mint a ház feje, nem lehet meg trófeák nélkül, mondogatta, és elfordította a fejét, ha új nőcske volt a láthatáron.
Volt még egy oka annak, hogy mindig mellé állt, és még gyerekeivel is szembe ment, ha a helyzet úgy adódott: egyszer, nagyon régen István megmentette az életét. A lelkét is, és ezt sose felejtette el neki. Megkímélte attól, hogy szégyenben kelljen élnie, és ezt odaadásával hálálta meg. Senkit nem szeretett úgy, ahogy őt. Még a közös gyerekeiket sem. Millát engedelmesnek nevelte, és soha nem tűrte, hogy visszaszóljon neki, de arra is ügyelt, hogy ne kerüljön túl közel hozzá, de az apjához sem. Maxit kezdettől fogva enyhén fogyatékosnak gondolta, és ezért békén hagyta. Miután Milla úgy döntött, hogy elhagyja az országot, fellélegzett. De Dániel papa betegsége mindent megváltoztatott. A halála meg főleg. Még mielőtt az öreg bedobta volna a törölközőt, eldöntötte, hogy besegít a sorsnak és némiképp módosít az örökösök sorrendjén. Nem tervezte, hogy lánya ellenkezni fog, azt sem, hogy vérszemet kap és eszébe jut netán a mindig gyűlölt Arany Griff-fel foglalkozni. Pár perce viszont gúnyosan a tudtára adta, hogy nem szándékozik visszatérni Angliába. Ez nem szerepelt a tervei között. Nem maradt más hátra, mint siettetnie ezt a lépést, ugyanis semmiképp sem maradhat, nem irányíthatja a vállalkozást, mert azt csak egy ember teheti: István. Millának meg kell ezt értenie, de ha nem teszi, hatásosabb eszközökhöz folyamodik. Telefonja után nyúlt, majd elnyújtott hangon, mint egy lusta macska beleszólt:
– Van még egy feladatom a számodra. Kérlek, gyere ide azonnal! Használd a kis ajtót, amin a múltkor jöttél. Nem láthat meg senki. Világos?
– Igen! – hangzott a színtelen válasz.
– Ne feledkezz meg arról, hogy figyelhetnek, és jusson eszedbe, mennyi pénz van a számládon vagy épp a nemlétező anyáédon!
– Nem kell mondanod, tudom a dolgom! – felelte Marcello higgadtan, és az járt a fejében, hogy vajon kire pályázik ez a szörnyeteg, akinek az emberi élet nem számított. – Tíz percen belül ott vagyok.
És valóban így történt. A falba vágott, láthatatlan ajtón keresztül meg is jelent, és kíváncsian figyelte az asszonyt, akinek öltözéke azon a reggelen nem hasonlított egy elegáns asszonyéra. Valószínűleg más dolgok foglalkoztatták, minthogy a ruházatára ügyeljen. Szeme körül karikák éktelenkedtek, de tekintete elszánt volt.
– Ülj le oda! – mutatott az egyik fotelre. – Tudom, hogy vérprofi vagy, ezért csak óvatosan adok utasítást.
– Ezt meg se hallottam. Mindig rendesen elvégeztem a melót, halljam, mit szeretnél most!
Arabella arca megrándult. Nem volt könnyű kimondania, hogy egy hatásos balesetet szeretne „rendelni” attól a férfitól, akit a markában tartott. A beszélgetésüket, ahogy mindegyiket, felvette, de arról sejtelme sem volt, hogy Marcello is ezt teszi.
– Szeretném elérni, hogy a lányom visszatérjen Angliába. Nem akarom, hogy baja legyen, de arra kérlek, intézd úgy, hogy legyen kedve hozzá.
– Értem! – felelte a srác. – Mire gondolsz konkrétan? Fenyegessem meg?
– Igen, és hatásos módot válassz. Ha nem jönne be, akkor jöhet egy autós karambol, amelyben nem történik nagyobb baja. A lényeg, hogy megértse, itt nincs helye. Éljen csak távol és még támogatom is.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
– Nehogy nekem morális kérdésekkel gyere! Tudom, mit akarok, de ha te képtelen vagy rá, keresek mást, és leállítom a pénzfolyót, ami egy ideje folydogál nálad. Ezt akarod?
Marcello nem akarta, ahogy azt sem, hogy Millának valami baja legyen. Törje el a kezét vagy a lábát vagy törje össze a szívét? Ez lett volna a nagy terv? Az asszonyra pillantott, és látta, semmit mást nem válaszolhat, csak bólinthat, és mehet a dolgára.
– Ismersz. Ha meló van, akkor nincsenek érzelmeim.
– Millával kapcsolatban sem? Nem vagyok vak.
– Úgy látom, mégse ismersz igazán. A játék az játék, még ha élveztem is. De a meló az más.
– Ezt akartam hallani. Kezd fenyegetéssel, nem kell tovább lépned, ha sírva könyörög majd nekem, hogy vegyük át a papa örökségét. Lesz pénze így is elég, és élhet Londonban kedve szerint.
– Megértettem. Nem lesz gond. – Azzal Marcello felállt, óvatosan megigazította nadrágja hátsó zsebében a telefont, és biccentett egyet a fejével.
– Egy heted van mindenre. Ne húzd az időt, a lányomnak nincs helye az Arany Griff életében.
– Így lesz. Nem fogsz csalódni bennem.
– Merem remélni, mert eddig nem adtál rá okot. – Arabella hosszan figyelte a bérgyilkost, de nem tudott eligazodni rajta. Szép arcán nem tükröződött sok érzelem eddig sem, de mintha túlságosan megkedvelte volna a lányát. Vagy fordítva?
Folytatjuk…
