Rómeó és Júlia, Trisztán és Izolda? Romantikus, tragikus, de tudunk valami sokkal jobbat. Ami ráadásul nem is kitaláció.
Van, aki moziba viszi a barátnőjét, és van, aki bankot rabolni. Ráadásul már a hely és az idő is romantikus és idilli, gondolj csak a ’30-as évek Amerikájára. Nem meglepő módon a szerelmespár mindkét tagja nehéz körülmények között nőtt fel – különösen Clyde. Persze a nagy gazdasági világválság után ez nem meglepő, Clyde családja például volt, hogy ócskavas autójukban vagy sátorban aludtak.
Az ő történetük tényleg nem hasonlít a jól bejáratott Disney-mesékhez: Bonnie alig 16 évesen férjhez ment egy Roy Thorton nevű férfihoz, nem sokkal később azonban újdonsült férjét lecsukták. Ettől függetlenül a nő halála napjáig viselte a karikagyűrűt – hogy miért, ha egyszer Clyde-ba volt szerelmes, rejtély. Nem mintha az ő előélete különb lett volna: a gyerekkori csínytevések hamar átcsaptak bolti lopásokba, 20 évesen már börtönben ült. Cellatársa szexuális molesztálta – nem mellesleg ő volt Clyde első áldozata. A gyilkosságot rákente egy másik rabra, Clyde pedig kiszabadult.
Találkozásuk viszont szerelem volt első látásra. Bonnie épp forrócsokit készített egy közös barátjuk házában, amikor megpillantotta a férfit, és azonnal beleszeretett. Ezt lehetne akár túlzásnak is vélni, csakhogy a nő hűségesen kivárta azt a 21 hónapot, amit a férfi börtönben töltött. Miután kiszabadult, meg sem fordult a fejében, hogy jó útra tér. Barátjával, Ralph Fults-sal kisebb benzinkutakat és boltokat vettek célba – később csatlakozott hozzájuk Bonnie is.
Bár a köztudatban csak a szerelmespár neve maradt fenn, valójában csapatban dolgoztak. A banda pár hónap alatt ötfősre bővült, Clyde testvére és annak felesége is velük tartott a gyors meggazdagodás reményében. Igazi családi vállalkozás. Fosztogattak Louisiana-ban, Texas-ban Oklahomá-ban, rövid idő után a kisebb üzleteket nagyobb bankok váltották fel.
A köztudatban mégis kettejük neve maradt csak fenn. Ha a páros ma is élne, valószínűleg Insta-celebek lennének. Népszerűségük titka abban rejlett, hogy a média folyamatosan ontotta a róluk készült megannyi fotót, amik persze nem a korabeli klasszikus unalmas beállásban készültek. Bonnie előszeretettel pózolt szivarral a szájában és fegyverrel a kezében – ki ne figyelt volna fel erre?
A nép egyébként szimpatizált a törvényen kívüli párossal – kicsit úgy álltak hozzájuk, mint mi a Viszkis rablóhoz. Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy a kor gyűlölt intézményei a bankok voltak – a ’30-as években elképesztő szegénység sújtotta a világot, amiért az emberek a pénzintézeteket tették felelőssé. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga Henry Ford is velük reklámoztatta autóit:
„Amíg levegő lesz a tüdőmben, addig fogom ismételgetni Önnek, hogy micsoda nagyszerű autókat gyárt. Különösen akkor szerettem Fordot vezetni, amikor menekülnöm kellett. Tartós gyorsaságával és kifogástalan működésével felülmúlt minden kocsit, és bár az én ügyleteim szigorúan véve nem voltak törvényesek, akkor sem okozhat bajt, ha elmondom, hogy milyen nagyszerű autót készített a V–8-assal.”
(Részlet Clyde Barrow Henry Fordnak írt leveléből)
Az összképhez persze hozzátartozik, hogy a csapat hidegvérű gyilkosokból állt. Ha egy-egy bankrablás során valaki útjukat állta, gondolkodás nélkül lőttek. A bűnözők napjai azonban meg voltak számlálva. 1933-ban az ötfős társaságból már csak Bonnie és Clyde maradtak meg. Egyébként az FBI elődjének, a Nyomozóirodának is hosszú hónapokba tellett, mire lebuktatta a párost. Hosszas nyomozás után, 1934 májusában csaptak le rájuk a rendőrök egy elhagyatott úton – a kocsijukat szitává lőtték, mindketten még a helyszínen belehaltak sérüléseikbe.
Történetük viszont nem merült feledésbe. Ehhez persze nagyban hozzájárult a filmipar is: 1967-ben Faye Dunaway és Warren Beatty főszereplésével készült film után már nem csak az Egyesült Államokban, de az egész világon ismertté vált legendás alakjuk.
fotó: Internet
