Bevallom, semmit nem tudok a Forma 1. világáról. Világéletemben azt gondoltam, hogy ennél nagyobb pénzkidobás alig van a világon. Nem ismerem a szabályokat, és Hamiltont egyszer láttam Ferihegyen. Ennyi, ami hirtelen eszembe jut, meg persze az, hogy minden ismerősöm elalszik vasárnap délutánonként a zúgástól, ami a közvetítéssel jár. Hogy mégis miért került a figyelmem középpontjába? Unatkoztam, nem volt jobb lehetőség egy ajándék mozijegy kihasználására, és persze Brad Pitt neve is vonzott. Leszögezem, sose voltam rajongója, még a nyálasabb korszakában sem, azóta meg főleg nem, amióta olvastam róla, hogy nem szeret túl gyakran zuhanyozni. Botrányos válása és a róla terjesztetett pletykák hidegen hagynak, mert úgy érzem, Angelina Jolie se szent, bár szereti magáról ezt közvetíteni.
Erre jön ez a hollywoodi mese. Minden ízében az, mégis elvarázsolt. Maga Brad Pitt kiváló benne, ahogy Stohl András szinkronhangja is remekül passzol hozzá. Adva van egy ruganyos léptű, öntörvényű hatvanas színész, aki ebben a filmben mintha önazonos lenne. Nem beszélve a testéről, aki most is karban van tartva, és bár vannak ráncai, de már nincs olyan hörcsögképe, mint régen, mégis mintha elragadóbb lenne, mint fiatalon.
Két világot látunk a friss mozifilmben, és ez különösen megragadott. A régit, amelyben az emberek nem adták fel, nem hátráltak meg, képesek voltak küzdeni, és folyton bizonyítani akartak. Ebben magamra ismertem, és azonnal szeretni kezdtem a kivénhedt autóversenyzőt, akin mindenki mosolyog, mert még sose nyert, de nem adta fel. Élt, ahogy jónak látta, és fütyült a világra. Ennek az lett az eredménye, hogy se családja, se háza, egy rozzant kisbuszban lakik, de keresi azt a békét, amit manapság senki nem talál. A másik világ képviselője egy fiatal srác, aki folyton a telefonját bújja, ügynöke van, és a közösségi oldalakon posztol, vigyorog anélkül, hogy bármit letett volna az asztalra. Úgy hiszi, hogy a követők számától függ a boldogsága és hírneve. Tulajdonképpen igaza is van, mert ez már rég a 21. század, és nem a 20. amely másra tanította az abban élőket, mint a mostani, ahol semmi nem annyira kelendő, mint a látszat.
A filmesek olyan kameraállásokat alkalmaztak, amelyekben a nézők pilótának érezhetik magukat, és kis híján átélhetik a valódi versenyeket. Ettől még inkább benne beleolvadnak a filmbe. Feltűnik a Hungaroring is, ami külön megmelengeti az ember szívét még akkor is, ha a közelében sem járt soha. A film hatalmas erénye, hogy megmutatja, lehet boldogulni ma is a régi értékek képviseletével, lehet formálni a világot, ha nem adjuk fel. Nem mindenki megvehető, és az árulás mindig árulás marad, akárhányat írunk.
Brad Pitt remekül hozza a figurát, és szerethető a maga türelmével, erejével és határozottságával. Valóban olyan, mint egy klasszikus western hős, aki legyőzhetetlen. Bár túl van egy kis híján halálos baleseten, nem hátrál. Tudása és tapasztalata mindenkit lenyűgöz. A nézőben azt az érzetet kelti, hogy a hősök sose buknak el, mert a mesék és a vágyak beteljesülnek, ha nagyon akarjuk őket. Életemben nem szurkoltam egy Forma 1-es pilótának sem, most viszont azon kaptam magam, hogy szorítom a karfát, és nagyon nagyon akarom, hogy győzzön Sonny Hayes, no meg a fiatal csapattársa, Joshua Pearce.
A filmben feltűnik pár pillanatra Lewis Hamilton is, aki szakértőként vett részt a film forgatásán, de mivel fogalmam sincs, mit kell szakértenie, gondolom tudta, mit csinál. Lehet, hogy ez a két és fél órás film nem kerül be Hollywood száz legjobbja közé, de mégis izgalmas és kellemes. Nem a versenyek és az autók miatt, hanem az emberek és jellemük kapcsán.
Szívből ajánlom azoknak, akik nem akarnak többet, mint hinni egy 21. századi mesében, és érezni, hogy a világ bár megváltozott, de nem annyira, hogy elfeledjük, milyen értékes volt a régi a maga hibáival és erényeivel.
Kép forrása: Pinterest
